Hát nem tudom, lehet, hogy csak én lennék ezzel így? Véletlenül belenéztem a National Geographic egy műsorába, ahol Jeff és Peter Hutches mutatja be Kína mindenfajta oldalait. Most épp a Three Gorges project kapcsán hajókáztak fel a Yangtzén és bohóckodtak a natgeo pénzén. Ez eddig rendben is lenne, clear-cut business modell: a sok hülye fizet a magazinért és tévéért, ebből a pénzből verbuválnak bárkit, akinek van kedve kevéske pénzért úgy csinálni, mintha értene valamihez. Régi modell, működik.

Mivel úgy rajtoltak, hogy ők eleve "Kínában nőttek fel", már eleve tágabbra nyílt szemmel-füllel készülődtem valami élményre ("na, ez majd kicsit más lesz, mint a 'jé, most járok először Kínában, húdejó!' zöldfülűek vigyorgásai...", gondoltam én). Továbbra sem világos, hogy Kínában születtek-e, kínaiak-e ma is, vagy csak külföldi szülők gyerekei akik ott voltak óvodában pár évet egy kínai óvodában... majd ha időm lesz, ennek is utánanézek.

Mindenesetre ha valaki úgy dobbant, hogy "én itt nőttem fel", akkor az embernek automatikusan nőnek az elvárásai (vagy lehet, hogy ez a gond: pont ezért olyan az előadás, amilyen?). Pl. azt hittem, hogy aki Kínában nőtt föl, az legalább tud kínaiul, vagy legalábbis érti a kínai lélek apró rezdüléseit. Tévedtem. Ezek a fiúk nem is próbálják leplezni, hogy botrányos kiejtéssel és szókinccsel rendelkeznek, és emellett egy texasi redneck érzékenységével állnak hozzá a kínai kérdéshez. A filmben végig csillogtatják az óvodai szinten levő tudásukat: először kínaiul mondanak/kérdeznek valamit, utána angolul utánamondják. Én meg süllyedek el szégyenemben, helyettük is, mert ha a nezők-hallgatók között van, aki tud kínaiul, az vajon mit gondolhat? Na de ez még csak a nyelv ismerete lenne, bocsássuk meg nekik, hogy elfelejtették (bár a rendező dönthetett volna úgy, hogy akkor inkább csak angolul beszéljenek, mert ahhoz jobban értenek).

Na de a CONTENT, a tartalom, az még jobban szemet-fület szúró. Ugye mennek fölfelé a Yangtzén, és kérdezgetik az embereket, hogy azok mit szólnak ahhoz, hogy a faluik eltűnnek, és központi döntésre el kell költözzenek, mert jön a viz, és MEI BAN FA LE (a meibanfale alapkifejezés, enélkül nem szabad Kínába utazni: azt jelenti, hogy "ez van, ezt kell szeretni, pofa be"). Erre a trükkös kérdésre a szerencsétlen kínaiak meg mind mondják (nyilván), hogy "jó ez így, ahogy van", (mert nincs más választási lehetőségük). Ezek a mókás gyerekek meg úgy csinálnak, mintha ez tényleg egy eldöntendő kérdés lenne, azaz lehetne rá nemmel válaszolni.

Na most ezek vagy nem tudják (akkor azért, mert buták), vagy tudják, és direkt csinálják a cirkuszt (akkor meg azért, mert szemetek), de ilyen kérdésekkel hergelni embereket NEM ILLIK Kínában. A kínai embernek NINCS VÁLASZTÁSI LEHETŐSÉGE, bele van kényszerítve egy majomketrecbe (oda született, és mivel a legdurvábban túlnépesedett ország a világon (amiről megintcsak maguk tehetnek, senki nem kényszerítette őket a gyerekcsinálásra), így szinte semmi esélyük a külföldre való emigráláshoz), ahol az erősebb gorilla mindig elveszi a gyengébb banánját, és ehhez ők már generációk alatt hozzászoktak. Tehát miután a párt kiadta az ukászt, hogy most hó-rukkra mindenki feljebb költözik 175 méterrel, vagy dögöljön meg, akkor az ember nyilván a költözést választja. Mivel NEM KÉRDEZIK MEG az embereket Kínában a piramis alsóbb szintjein mielőtt döntenek az ő sorsukról (nincs feedback), ezért kb annyi értelme van hergelni őket ilyen "eldöntendő IGEN/NEM" kérdésekkel, mint a majomtól megkérdezni a ketrecben a főgorilla előtt, hogy szeret-e vajon ebben a ketrecben élni, és mit szól ahhoz, hogy a főgorilla állandóan elveszi a banánját. A kismajom nyilván hátranéz, a hátát majd' átszúrja a főgorilla tekintete, tudja, hogy verés lesz, ha rosszat szól, és persze, hogy nem szól semmi rosszat. És akkor a buta gondozó elkönyveli, hogy ezek a majmok már csak ilyenek, imádják, ha elveszik a banánjukat. Pedig nem. A kínai fejében a következő játszódik le:

"Idejön ez a szőrős barbár majom a fal túloldaláról. A gazdag nagybácsija vesz neki mindent, ami kell, szép ruhát, terepjárót, ami kell. Ez a barbár külföldi idejön és lepaktál a főgorillákkal, mert azoknak kell a külföldi útlevél és korruptak, tehát kéz kezet mos, érdekek találkoznak: a főgorilla megmondja a szépen öltözött külföldinek, hogy ezen a területen ő az úr, tehát mindent csak rajta keresztül lehet csinálni. Ezt a külföldi újságírót azért fizetik, hogy itt bohóckodjon a kamerájával és úgy csináljon, mintha értené a kínai kultúrát. Helyes. Én meg itt szopok amióta megszülettem, kapálok, gyomlálok, aztán a főgorilla mindig elveszi amit termelek, csak annyit hagy meg nekem, hogy életben maradjak. Idejött a párttitkár, és megbeszéltük, hogy odaad egy papírt, hogy mit mondhatok, aztán vigyázzak a számra, semmi Kína elleneset ne gondoljak/mondjak, minden rendben lesz, keltsünk jó benyomást a laowai-ok (külföldiek, nagyorrúak, stb) előtt. Nem ám panaszkodni, mert akkor jön a börtön. Tudom én ezt, nem kell ezt nekem mondani, már megszoktam. Tehát mit kérdez ez a barbár külföldi? Hogy jó-e az, amit a főgorilla csinál, hogy elveszi a banánomat, és lelkileg terrorizál amióta az eszemet tudom? Hát ez teljesen hülye. Erre a kérdésre csak 1 válasz lehetséges, az, hogy JÓ. Ez most teszteli az intelligenciámat, provokál, vagy tényleg ennyire hülye? Nem tudja a saját kis barbár fejével kisakkozni, hogy úgysem talál élő kínait, aki külföldi tévének fog panaszkodni, még akkor sem, ha őszintén tényleg szeretne? És ha talál, akkor is többet árt vele, mint használ, ha ezt a véleményt felhasználja bármire is. Lásd Tibet: minél többet beszél róla a világ, annál keményebben pörköl oda Peking a szegény tibetieknek. Kína olyan mint a konok, elkényeztett kisgyerek, ha ráparancsolnak (vagy megkérik szépen), a válasz egyszerűen kitalálható előre: "NEM, NEM, és CSAKAZÉRTSEM!!"lesz. Mi kínaiak egyszerű emberek vagyunk. Ha valaki kér tőlünk valamit, feltételezzük, hogy azért kéri, hogy neki jobb legyen. Márpedig nekem akkor jó, ha másnak rossz. Tehát egyértelmű, hogy tőlem akárki akármit kér, az csak azt jelenti, hogy AZT NEM fogom csinálni, juszt sem. Nehogy már másnak jó legyen. Ezt sem érti a barom külföldi? Mi kínaiak nem kérdezünk ilyen marhaságokat egymástól, mert értelmetlen időhúzás, nincs információ-tartalma ennek a protokollnak, hogy "Ugye milyen jó minden?" "Igen minden tökéletes!".

Ez a majom külföldi tényleg nem érti, hogy nekem itt NINCS VÁLASZTÁSI LEHETŐSÉGEM? Mit provokál ezzel a kérdéssel? Menjen már vissza oda, ahonnan jött, aztán hagyjon minket itt Kínában békében, csináljon riportokat a szabad emberek között. Ha én most azt mondom, hogy én szívesebben laktam volna a saját házamban, és púp a hátamra ez az egész költözés, akkor mit nyerek vele? SEMMIT. A párttitkár leszarja, nekem mi a jó, az csak a saját villájával, Mercédeszével és kanadai útlevelével van elfoglalva. Ha a szabad világ felfigyel rám, nekem itt végem. Mit nyerek? SEMMIT. Mit veszítek? MINDENT. Jön a főgorilla és jól megver, börtönbe vet, stb, hogy a barbár külföldiek előtt hagytam őt arcot veszíteni. A főgorilla MINDEN filmkockát egyesével végignéz úgyis, mielőtt a barbárok leadhatják adásba a szabad világban. Tehát úgyis csak az hangozhat el, ami neki tetszik. Tehát teljesen mindegy, hogy én mit gondolok: azt kell mondjam, amit a főgorilla jónak lát. Tehát azt mondom, hogy NAGYON JÓ MINDEN, csak hagyjanak már békén. Minden rendben: a főgorilla is ezzel az öntömjénező magamutogatással, a külföldiek is a "tényfeltáró" (frászt, ingyen kínai utazás") riportjaikkal..."

Nem kell sokáig élni Kínában ahhoz, hogy az ember átlássa az erőviszonyokat. De félórán keresztül hallgatni, hogy "érdekes, hogy mindenki jól érzi magát, és mindenki örül annak, hogy kiebrudalják a házából és egzecíroztatják" egy olyan ember szájából, aki ráadásul nem mentheti fel magát, hogy csonthülye a Kína témához mert most hallott róla először, hanem állítólag "ott nőtt föl", sok gondolatot ébreszt. Ezek a vigyorgó külföldiek, akik csúnyán és primitíven beszélnek kínaiul, vigyorognak, mint a hülye (jó, ezt tényleg meg lehet tanulni Kínában, ha valaki nem vigyáz: minden érzelem helyett a Buddha-mosoly és nagy üres hallgatás, ami ugy jelenthetné azt is, hogy valaki bölcs, de többnyire csak egy önvédelmi reflex, mert az illető nem is tudna semmi értelmeset mondani, ezért úgy csinál, mintha a csönd és vigyorgás mögött nagy bölcsesség lenne), banális kérdéseket tesznek fel szegény kínaiaknak, a válaszokból banális és ROSSZ következtetéseket vonnak le, és a nyomorult natgeo nezők/olvasók pénzéből lefizetnek Kínában pár kiváltságost (főgorillát), hogy ugyan a hecc kedvéért hadd vegyenek el pár banánt a gyengébbtől a kamerák előtt is (repdessenek körbe motoros sárkánnyal, és mivel "olcsó" (helyi paraszt 5 éves béréért repkedhet 10 percet), gyere koma, repülj te is, mert ez nagyon skafa), hencegjenek a piros szőnyeggel (szemrebbenés nélkül fogadják el), a kínai project méretein csodálkozzanak (mármint, hogy NAGY a gát), és félresöpörjék azt az egyszerű tényt (meg sem említik), hogy Kínában már jó rég óta ELŐSZÖR CSELEKEDNEK, AZTÁN GONDOLKODNAK (igen, ebben a sorrendben), ÉS EZ NEM JÓ. Nyugaton már rájöttünk, hogy fordítva jó (1. tervezés, 2. kivitelezés, nem fordítva)... Megemlítik, hogy a kínaiak úgy húzták fel a gátat, hogy azért nagyon nem gondolkodtak előre, hogy mi lesz akkor, ha kapnak oda egy bombát, és a víz elárasztja fél Kínát... (Mint ahogy azt sem gondolták végig, hogy ha lelövik a saját műholdjukat előzetes bejelentés nélkül, azzal is csak húzatnak még egy strigulát, azaz rontják a túlélési esélyeiket, régebben). Mint dagadt elkényeztetett kisgyerekek a porcelánboltban, úgy lépegetnek a sakktáblán, hogy néha pár köhécselés között vissza kell állítani a levert bábukat (mert "véletlenül" belerúgnak az asztal lábába), visszaléptetni a csaló/illegális lépéseket (amíg nem nézel oda, megpróbálják levenni a bábuidat vagy ízlésük szerint átrendezni a sakktáblát), és néha fel kell vonni a figyelmüket, hogy ne azt lépjék, mert 3 lépésen belül matt lesz a vége (és nem szeretnénk ilyen gyorsan bemattolni őket, mi még szeretnénk játszani). Nagyon jó szórakozás a mai kínai felhozatallal "sakkozni" (átvitt értelemben), az biztos. De ez a két "ott felnevelkedett" szőke kékszeműt nem zavarja, ők valami teljesen más világban élnek, ahol minden nagyon szép, minden nagyon jó, és ahol az ilyen substandard semmitmondásért fizetnek.

Hát ennyi dilettantizmus után szomorúan nyomom meg a FELVÉTEL VÉGE gombot, és nem is tudom, érdemes-e ezt a próbálkozást bárkinek is megmutatni. Csalódott vagyok, mert a National Geographic a múltban a legrangosabb, legminőségibb lapok közé tartozott. Az átkosban az ÉS és a Ludas Matyi mellett ez volt a harmadik olvasható információs forrás. Ennyire felhígult volna 2008-ra? Már nem találni igazi Kína szakértőket? Vagy ez a két gyerek szeretett volna valami tényleg minőségit alkotni, de az utolsó pillanatban beleköpött a kínai cenzor a levesükbe, és "ez lett belőle"? És úgy döntöttek, hogy még így, megnyirbálva, hazug cenzúrázott változatban is jobban megéri leadni adásba, mint kidobni a szemétbe? Legalább őszintén odatették volna a végére, hogy ez nem a natgeo munkája volt, hanem az agyoncenzúrázott verzió, ami a KKP cenzoraitól bennmaradhatott. Vagy a Google-hoz, Microsoft-hoz, Yahoo-hoz hasonlóan már a natgeo is cenzúrázza, agymossa saját magát, PÉNZÉRT? Ide süllyedt volna az üzleti etika? Csak remélni tudom, hogy én látok valamit rosszul.

Azt hiszem egyszerűbb, ha azt mondom mindenkinek: menj el Kínába és nézd meg magad. De ne hergeld szegény kínaiakat, légy úriember. Ne kérdezz tőlük provokatív kérdéseket (in English: leading questions, those that lead to one and only answer). Ne vigyorogj, mint a húsvéti malac, mert nincs miért (mellesleg Amerikában se, ott is el lehet tanulni a "hi how are you" (és már el is húztam, nem érdekel a válasz) "keep smiling" modort, nagyon alpári). Ne fogadj el kiváltságokat, mert nem jár neked. Ha valami gyanúsan jó üzletnek tűnik, akkor biztos lehetsz benne, hogy etetnek. Ne paktálj le az erősebb gorillákkal, mert azzal csak felgyorsítod az amúgy is balhés folyamatokat (akivel lepaktálsz csak addig mosolyog rád, amíg az utolsó centig ki nem facsart belőled mindent, utána meg sem ismer az utcán és eldob, mint a mosogatórongyot). Légy jó, belátó, szerény, és próbáld kitalálni, hogyan tudsz SEGÍTENI Kínának (a kínai embereknek, a népnek, azoknak, akikhez nem engednek téged hozzáférni a strázsáik) abban, hogy visszanyerjék régi szép mivoltukat, amikor még igazságosság volt, amikor a tudásnak hatalma és tisztelete volt, amikor a vezetőket kemény vizsgákkal választották (és nem ismeretség alapján lesz valakiből "uralkodó osztály"), és hosszú távon gondolkodtak az emberek (nem 1 éven belül profitábilis kaparj-kurta projektekben). Ebben segíts nekik, ne bohóckodj.

Azért tessék csak megnézni a filmet, a többit is, aztán kommentezni... :-) Mindenből lehet valamit tanulni, ezekből a filmekből is (bár nem helyettesítik a Kínában személyesen szerzett tapasztalatokat, azt mindenkinek magának kell megszereznie).