Ha valakinek még nem tűnt volna fel, Kínába maximum azért érdemes csak ellátogatni, hogy a csökönyös változatlanságot a változatlanság kedvéért megtapasztalhassa az ember. 1992-ben, amikor először vetett a sors Kínába, a fél év alatt megtapasztalt "fejlődést" kommentálva bölcs kínai barátom csak mosolyogva javított ki: "Kínában soha semmi nem változik... amit te változásként élsz meg, külföldi barátom, az csak olyasfajta körbenforgás, mint a ringlispíl: mindig egy új hintaló suhan el előtted, de az egész semmi más, csak egy értelmetlen körforgás." Akkoriban, arrogáns fehér emberként még úgy gondoltam, hogy "na az nem úgy van, amit láttam az bizony fejlődés, nem körforgás", de ma, 20 év távlatából visszanézve már régesrég tudom, hogy neki volt igaza.

A fehér európai ember arroganciája nem ismer határokat, mint ahogy azt a világban utazva nyitott szemmel és elmével bárki láthatja. Persze aki még mindig arrogáns fehér ember ("stupid white man") szerepében tetszeleg, annak hiába mondom, az úgysem látja. Ahhoz előbb tükörbe kéne nézzen, de nem teszi...

A sosem változó Kínába érdemes időről időre ellátogatni, azon célból, hogy az ember a világ többi részén elért békés, civilizált, rendezett viszonyokat kontrasztosabban láthassa. Olyan ez, mint amikor az ember már ráunt az aranyórájára, amit nagyapjától örökölt. Elég csak egy mai rondaság mellé odatenni, és máris új fényében tündököl.

A fentiek ellenére azért van pár változás Kínában ami bár a lényegen nem változtat, az olyan külföldieknek, akik csak rövidebb időre mennek látogatóba, elsőre nem tűnne fel, és/vagy nincs viszonyítási alapjuk. Ezeket megemlíteném, hátha valaki éles szemmel és elmével ezek tükrében értelmesebben tudja majd eltölteni az idejét Kínában. Kína alapvetően az európai elme számára 5 dimenzióban tárgyalható, és ennek vonalán sorolom a pár "változást", ami feltűnhet esetleg az eseti utazónak. Ezen 5 dimenzió a börtön, lipót, óvoda, állatkert, cirkusz.

Az első "változás" a szabadsági fokok fokozatos csökkenése ("börtön"). Valójában semmi nem változott, mert a kínai cáratyuska mindig is szoros marokkal kívánta a népét maga alá gyömöszölni, ellenvéleménynek sosem volt helye (pár rövidtávú próbálkozást kivéve, történelemkönyvekből lehet mazsolázni, hogy mikor volt ideig-óráig vélemény-szólás-mozgás-stb szabadság, sosem nagy sikerrel, és gyorsan lefújva), a különbség ma csak az, hogy egyre egyértelműbben, nyíltabban folyik a játék. Kína valójában egy hatalmas börtön, ahol a cellák egyre lakályosabbak, egyre jobb a menza, egyre divatosabb mackóruhák vannak, és egyre biztonságosabb kulcsokat kapnak a cellájukhoz a rabok. Aki ma látogat Kínába, minden 20 méteren "biztonsági kamerákat" láthat, egyenruhás (és civilruhás) szempárokat, akik mindenkit mindenhova 24/7 követnek. Régebben is ez volt a koncepció, csak a technológia nem volt még meg hozzá. Aztán ma már tényleg mindenhova csak útlevéllel utazhat a külföldi (még vonatjegyhez is fel kell mutatni), minden szállodában útlevéllel kell regisztrálni (már ahova külföldit beengednek, mert még mindig sok helyre NEM), és minden netcafé-ban útlevéllel kell regisztrálni (nem mintha nagy öröm lenne Kínában netezni, mert lassú és az oldalak többsége nem nyílik). Azt, hogy a pekingi főcenzor (Balázska figyelj, neked haver) mit kezd a sok adattal, az olvasó fantáziájára bízom. Csak képzelőerő függvénye, hogy mi minden jó és rossz dolgot lehet vele kezdeni. Annyi mentsége legyen a pekingi paranojás főcenzornak, hogy sajnos mi sem mutatunk manapság jobb példát...

Aztán a lipót szemszögből nézve sincs sok változás, az ország továbbra is imádja a logikátlan, lose-lose, gondolkodó ember ("homo sapiens") számára értelmezhetetlen furcsaságokat. Továbbra is fújják az ingatlanbuborékot ész nélkül (mekkorát fog ez még pukkanni!), az ország egyre több értelmetlen projekt-be kezdett, és továbbra is üresen tátonganak a felhőkarcolók, üresek a 2x5 sávos utak, és továbbra is a rizsföld közepén száll ki az ember a metróból. Az ország régen büszke márkái eltűntek szinte teljesen, a helyi ipart és kereskedelmet mind korrupt emberek uralják, és Kína közgazdaságilag a "két szék között a pad alatt" pozícióban vigyorog, mutatva idegességét, hiszen tudja ő, hogy behúzták a csőbe. Békés megoldást nem nagyon látni a horizonton, de "szerencsére" egy globális háború kirobban(t?)ása egyre közelebbi alternatíva, tehát hamarosan ezek a fenti megfontolások alacsonyabb prioritási fokra kerülhetnek. Közgazdásznak így is, úgy is csemege az ország, mert ennyi sebből vérző orvosi lovat keresve sem lehet találni e kicsiny planétán.

De a fenti két  furcsaság persze a bentlakóknak nem tűnik fel, mert az ország még mindig egy nagy óvoda. A Hello Kitty dimenzió újult erővel tör fel mindenhonnan. Ahol európai elme kis komolyságot várna, ott azonnal felbukkan a játék, a bakfis kislány hunyorgó ártatlan mosolya és a csingilingi lallalalla dallamocska, táncjáték, elhumorkodása mindennek, mintha nem élet-halálról lenne szó. Elvégre ki tudna komolyan beszélni egy 5 éves kislánnyal, aki fagyit majszol és nagyon aranyosan állítja ki az ÁFÁs számlát, vezet autót, tárgyal többmilliós projektekról, vagy csak irányít egy gyárat? Itt megáll az európai elme és leblokkol: nálunk a mentálisan 5 éves gyerek szintjén levőkkel az óvodákban foglalkozunk, nem engedjük őket felelős döntéseket hozni. Na, itt is van "változás", már aki nem ismerné Kína 5000 éves történelmét, annak: az ország mintha egyre infantilisabb lenne. Hatalmas játszóteret csináltak mindenből, ami korábban még mutatott kis komolyságot. Mindent azért az egyszem gyerekért. Hej, amikor az elkényeztetett egykék felnőttek lesznek... az nagyon durva lesz.

Az állatkert dimenzióban sincs ugyan változás, de egyeseknek feltűnhetett, hogy továbbra is inkább hasonlít egy majomketrecre az ország, mint a ketrecen kívüli világra. A zsigeri, biológiai szinten maradt nyomulás, lökdösődés, az 1-2 lépésre való előre gondolkodás hiánya (lásd: metrókocsiba való beszállás), a higiénia abszolút hiánya (vagy félreértelmezése), az erősebb majom elveszi a banánt a gyengébbtől effektus, és még sorolhatnám: semmi változás e téren sem, talán csak annyi, hogy egyre több az erős majom, és egyre agresszívabban veszik el a banánt a gyengébbtől. A kosz, a mocsok és a fertőzésveszély is egyre nagyobb, de ez leginkább a populációsűrűsödésnek a következménye (ami pedig az előre való gondolkodás hiányából következik egyenesen).

Végül pedig a rómaiak által is már eszközölt kenyér és cirkusz is mintha változott volna (frászt, dehogy változott, csak más technológiával és nagyságrendben űzik ugyanazt): egyre több és nagyobb cirkuszt építenek országszerte. A gyarló elmének ez roppant impozánsnak tűnhet (wow, milyen magas felhőkarcoló! milyen magas torony! mekkora üzletház! milyen impozáns park, épület, stb! mennyi metróvonal!), de elég alapvető közgazdasági ismeretekkel rendelkezni ahhoz, hogy az ember láthassa, hogy ezeknek a gazdaságra nézve mennyi értéktermelő haszna van: semmi, sőt. Ezek csak azért vannak, hogy az emberek az egyre rosszabb életkörülményeik miatt ne menjenek az utcára: nesze, kaptatok metrót (igaz, hogy használhatatlan, mert mindig tömegek vannak rajta, drága, lassú és vírusok terjednek rajta), nesze ott egy torony, menjetek fel a tetejére (igaz, hogy az átlag városlakónak egy havi fizetésébe kerül a móka), nesze itt van egy még nagyobb shopping mall (igaz, hogy ott egy fagyi 20x annyiba kerül, mint kinn az utcán, a termékek zöme ott is hamisítvány, és mindenki ugyanazt a silány, hitvány minőségű álmot árulja). Igaz, hogy több pénzt, élhetőbb életet nem tud a cáratyuska adni, de azért vasszigorral a markában tartja a gyeplőt: kamerákkal figyelteti a népét, mindenkit mindenhova követ regisztrációkkal, és cirkusszal ámítja a szerencsétleneket, ami ideig-óráig leköti a kevésbé intelligenseket.

Az oktatás pedig továbbra is csak viccnek jó: még az iskola nevét sem tudják helyesen kiírni az ajtó fölé, nemhogy valamirevaló nevelést, tudást plántálni az elmékbe. Sőt, teljesen érthetően (amerikai modell) a népesség többségét tudatosan annyira hülyének szeretnék megtartani, amennyi pont elég ahhoz, hogy a reklámok működjenek, és a kis barom vásároljon és hitelbe verje magát. Így vagy úgy, a maroknyi elit addig-addig forralja a levest, amíg az majd ki nem fut a fazékból.

De persze csodálkozásra nincs ok: "aki marha, egyen szénát". Aki rossz példákat követ, ne is csodálkozzon, ha ugyanoda fog kilukadni, ahonnan a példát vette. Kína nagyon helytelenül a nyugati modellt majmolja ész nélkül, pedig lenne hova visszanyúlni. Így tehát bár változni semmi nem változott... az ország egyenletes sebességgel, irányt tartva egyenesen masírozik ugyanabba a gazdasági feketelyukba, ahová a Nyugat is tart.

A megoldás persze egy új (új?) szellemiség lehetne, pl a globálisan ellenállhatatlan iszlamizálódás békés elfogadása (az alázat felismerése és gyakorlása erény: a Nyugattól tanult mohóság, arrogancia, hazugság, megtévesztés, csalás, lopás, ölés és pusztítás levevése az értékrend-palettáról ehhez jó első lépés). Itt ugyan vannak nagyon szívmelengető fejlemények (Kínában exponenciálisan nő a muszlimok száma, és a növekmény többsége nem a természetes szaporulat eredménye), a hivatalos álláspont sajnos még mindig a kőkemény ateizmus mellett való kiállás, ami --a tudomány mai állása szerint-- legalábbis "ciki", és a (tudatosan) tudatlan(ul tartott) populáció többsége a Nyugathoz hasonlóan azt sem tudja, eszik-e vagy isszák az Iszlámot. Csak ugyanazt az iszlamofóbiás (beteg) ostobaságot gurgulázzák vissza, amit bármely nyugati média által agymosott nyugati ember szájából hallhat az ember nap-mint-nap. Azért egy 5000 éves kultúrától ekkora fokú ignorancia cikibb, mint mondjuk egy párszáz éves zsidókeresztény lobbi által futtatott gittegylettől, amelytől szinte elvárja az intelligens ember, hogy "hozza a formáját". Utóbbiaktól kiszámíthatóan nem is lehet többet elvárni, minthogy ott irtsák a jóság, emberség, szépség kultúráját, ahol tudják (mert félnek tőle): előbbiektől már csak a (történelmi) bűntudat lehet magyarázat ekkora fokú ignoranciára. Az arányok is mások: míg a Nyugat egy formidábilis ellenfelet talált magának az 1.6 milliárdos Iszlám világban, Kínánál az arány már más: egyenrangú félként kezelhetné az Iszlám Világot. Egyedül az Iszlám adja vissza az ember méltóságát, és Kínának pont erre lenne most szüksége: újonnan megtalált öntudatra, emberségre, jóságra, alázatra és civilizált, megregulázott erőre. Nem a barbár Nyugat által mutatott példa (fosztogatások, ópium háború, koncessziók és megalázások) átvétele és tükrözése, szemet-szemért-fogat-fogért elven: vannak ellenfelek, akik ellen az a jó stratégia, ha nem harcol az ember, nem veszi fel a kesztyűt. Kína a fenti jelekből ítélve könyörtelenül megpróbálja a nyugati modellt lealázni és leszkanderezni a Nyugatot a saját játékszabályai szerint... és ha fanatikusan ezen a pályán marad, ez sikerülni is fog neki ("sok lúd disznót győz"). Viszont milyen áron? Közben olyanná válik, mint ez a rothadó kultúra: érdemes?

Alternatíva lehetne még a konfuciánus értékrend felelevenítése (bár az sajnos Iszlám előtti, annál fejletlenebb értékrend). Bár a felszínen terjednek a Konfuciusz Intézetek, ez legfeljebb statisztika lehet semmi más: nincs mögöttük tartás, tartalom, ez mind csak a felszín. Nincs racionális igény a kínai kultúra ilyetén terjesztésére a világ legtöbb táján, és nem is illik bele semmilyen kínai filozófiába. Még maga Konfuciusz is foroghat a sírjában, ha megtudja, hogy a nevében mutogatja magát egy önmagát kereső, önző hatalom.

Jelenleg egy biztos: az ország eléggé egyértelműen megmutatja az oda tévedő megfigyelőnek, hogy keresi az útját, és még nagyon nem találta meg.

Érdemes egy kis időt rászánni, hogy az ember megmártózzon ebben a látszólag változó, valójában változatlan kultúrában, mert az továbbra is "annyira más". A kínai Nagy Fal még mindig áll, rendületlenül.