Humor után kissé komorabb dolgok, de essünk ezen is túl. Amint páraknak feltűnhetett, internetes fórumokon egy kisebb érdekcsoport ún. "benoe bashing" hadjáratot folytat, következetesen, évek óta. Itt most nevek és személyek megnevezése nélkül, úriember módjára csak a jelenséget fogom jellemezni, hogy mindenki képben legyen, ha ilyennel találkozik.

A magyar ember valahogy így van lefestve:

"The Hungarians have never built pyramids, ruled slave empires, and conquered new worlds. They are a proud, strange and lonely people. They live in the Carpathian basin and just about everywhere else, engaged in all possible (and some impossible) occupations. No two Hungarians are alike, and yet the magnetism of their diversity seems to bring them together: they seem to be united by their differences. When they meet, they greet each other like longlost brothers, laugh, dream and sing together for a while, then discover some of the innumerable, specially Hungarian differences and go their own, lonely ways, working and dreaming (they are very good at both): fourteen million Don Quixotes in search of new windmills to fight." (http://www.hungarian-history.hu/lib/timeless/chapter02.htm)

Ez szerintem jól összefoglalja a pszichéjét a legtöbb magyarnak, mármint azoknak, akik nem tudják magukat kívülről szemlélni, hanem csak "belülről", "ösztönlényként" élik meg a magyarságukat, a tudatot eltompítva, néha teljesen kikapcsolva.

Ennek ismeretében nem csoda, ha külföldön nem tudnak igazán erős magyar közösségek kialakulni. Mivel ez Kínáról szóló blog, hadd jegyezzem meg, hogy a kínai diaszpórák sokkal "fegyelmezettebbek", pontosabban jobban szolgálják a közös érdekeiket. Röviden úgy szokás mondani, hogy a magyar egy széthúzó (nem összetartó) nemzet. Ennek jeleit mindenhol meg lehet találni, és természetesen Kínában is.

A benoe-bashing egyike ezeknek a széthúzást erősítő jelenségeknek. Most kicsit feltárom ennek az eredetét, lehetőleg konkrét neveket nem említve, csak a jelenségre koncentrálva.

Megjelennek magyarok egy külföldi "vadászterületen", es mindenhol vannak elsők, másodikok, sokadikok. Egymás után jelennek meg, és van, aki publikussá teszi az ott-létét, van, aki meg nem. Most tekintsünk el azoktól, akik vagy tudatosan, vagy öntudatlanul elzárják a kommunikációs csatornákat a nagyvilágtól. Páran láthatóvá teszik magukat, és aktívan keresik is más magyarok társaságát az adott régióban. Most Kínáról lesz szó, tehát arra szűkítem mondandómat. Kínával már régóta foglalkoznak magyarok, de publikusan kevesen tudatosultak a magyar köztudatban, mint "kínai magyarok", vagy "magyarok Kínában", hosszabb távról beszélve. Sokan jártak/járnak ott kiküldetésben, tanulmányúton, turistaként, vagy barátok meghívására. Hosszabb távra (pláne "örökre") igen kevesen vállalkoztak, és róluk nem is lehet sokat publikusan megtudni. Nemrégiben indult be egy média mozgalom, alias fedezzük fel külföldön élő magyarokat, és ennek keretében engem is megkerestek, még jóval a már adásba került műsorok előtt. Én osztottam-szoroztam, és megköszöntem, de nem tartottam rá igényt. Másoknak más a hozzáállásuk a médiához, így már lehetett látni műsorokat pl Kínában élő magyarokról. A kommunikáció kétoldalú része viszont többnyire face-to-face party-kon, telefonon, vagy online fórumokon zajlik. Mivel ez a blog is ennek az online részhalmaznak része, most csak erről beszélnék.

Általános alapszabály, legalábbis az én illemtankönyvem szerint, hogy az ember megadja a tiszteletet a nála idősebbeknek, valamint a nála tapasztaltabbaknak. Én legalábbis eszerint élek. Érdekes módon Kínában az oda becsöppenő magyarok feltűnően nagy hányada más illemtankönyv szerint él. Nem kevésszer fordult elő, hogy a tapasztaltabbak intelmei ellenére ifjú titánaok "próbálkoztak", aztán persze arra a sorsra jutottak, amit a bölcsek előre megjósoltak nekik (mert csodák pedig nincsenek). Saját magán-statisztikám szerint a Kínába vetődő magyarok IQ szintje messze a Magyarországon élő magyarok átlagszintje alatt van. Már-már vicces példákat tudnék arra mondani, hogyan "véreztek el" páran az orrom előtt Kínában, demonstrálva Charles Darwin elméletét a túlélésről.

Tehát adott egy diaszpóra, ahol vannak páran (egy kezemen meg tudom számolni, rajtam kívül még hányan), akik relatíve hosszabb ideje (10+ év) Kínában élnek, és valamennyire képben vannak a helyi viszonyokat illetően. A piramison lejjebb menve vannak többen, akik rövidebb-hosszabb időre terveznek Kínában leledzeni, különösebb céllal vagy anélkül (pl expat-ek, akik több évre lettek kiküldve, aztán megszokták az expat-ek jó életét, és ragaszkodnak hozzá; vagy backpackerek, akik bármilyen munkát elvállalnak, és egyik napról a másikra élnek). A piramison még lejjebb menve találunk még többeket, akik pár napra, maximum hétre látogatnak a nagy országba, és teszik ezt vagy "egyszer", vagy többedszerre (vissza-vissza járók). Ennék kicsit árnyaltabb a kép, van még pár kategória, amit most nem taglalok, ez a három elég ahhoz, hogy általános képet fessünk a Kínában élő magyarokról.

A piramis csúcsán cooperation helyett competition zajlik. Azaz, akik úgy érzik, hogy ők nagyon ismerik a témát, egymást próbálják überelni online fórumokon. Ez eddig még oké is, ezt várja el az ember az igazi, nyakas magyartól (két dudás egy csárdában, kienni a másikat a vagyonából, más szemében a szálkát, sajátjában a gerendát sem, stb). Csakhogy, van itt egy kis bibi. A kakaskodó felek nem mindig vannak egy szinten, azaz megy az alma körtével való összehasonlítgatása (ami viszont már szánalomra méltó, mert butaság). Lássuk csak, milyen kvalitatív különbségek lehetnek még, a Kínában eltöltött időn kívül. A pontos elemzéshez egy önként választott paraméterhalmazt fogok definiálni, amelyet legott ismertetek:

Legyen

T=Kínában eltöltött idő, melyet egy külön képlet szerint számolunk
Képlet: T=5t+3i+m-e, ahol t az 1989 előtt, i az 1989 és 1997 között, m az 1997 óta eltöltött, és e az időközben nem-Kínában töltött hónapok száma.

Magyarázat: minél hosszabb ideig él az ember Kínában, annál jobban érti, miről is szól a dolog. Egyenes arányú összefüggés van eltöltött idő, és megértés között. Ezért is kell fenntartással olvasni olyan újságírók jegyzeteit, melyek párhetes, párhónapos, vagy akár páréves tapasztalaton alapulnak. Kínát nem lehet "kikövetkeztetni", benne kell élni, hogy az ember átlássa a szükségtelenül túlbonyolított eszmerendszerüket.

H=Kínai tapasztalat horizontális kiterjedése, melyet az alábbi képlet szerint számolunk
Képlet: H=(3h+2r+z+0.3n)/T, ahol h a kínai falvakban, r a kínai városokban, z a kínai metropoliszokban, n a kínai kirakatvárosokban eltöltött hónapok száma (a fenti idő-szorzókkal (5, 3, 1, -1) súlyozva, aszerint, mikor történt a mintavétel).

Magyarázat: aki egy kirakatvárosban élt csak, az semmit nem látott Kínából (kirakatvárosnak számít az összes olyan kisebb-nagyobb város, amely közvetlenül a császár, jelenleg értsd: KKP, azaz Kínai Kommunista Párt, és az azzal 100%-ban összefonódott kormány befolyása alatt van: példának Beijing és Shanghai, Shijiazhuang, Chongqing, meg még egy rakás terület, város, stb, valamint az összes ún. SEZ (Special Economic Zone), de pl a SAR-ok már nem (Special Administrative Region-ok), mert az tkp annak a kódneve, hogy ott nem Peking az úr, csak papíron). Aki rájött, hogy a kirakatvárosban az orránál fogva vezetik, átköltözhetett egy metropoliszba (megyeszékhelyek, melyek nem közvetlenül a központi hatalom alá tartoznak, csak mint megyeszékhelyek, jelentős helyi hatalommal rendelkeznek, mint pl Nanning, Wuhan, Xiamen, stb). Esetleg egy normál városban (nem megyeszékhelyen, annál kisebb, mint pl Beihai, Huizhou, Xiangfang, stb) megtapasztalhatta, mennyire más az "igazibb" Kína. Aki még merészebb, lemehetett falvakba élni, és megnézni, hogyan élnek ott az emberek. 

V=Kínai tapasztalat vertikális kiterjedése, melyet az alábbi képlettel számolunk:
Képlet: V=(5v+3r+2l+0.01y)/T ahol v a motorkerékpáron, r az autóban vagy vonaton, l a biciklivel, y a repülővel megtett kilométerek száma, ez is súlyozva a fenti már említett paraméterekkel, azaz pl autóval 1987-ben kis faluba elutazni nagyobb nagyságrendű Kína-tapasztalat, mint 2003-ban repülővel Urumqi-be Pekingből elrepülni.

Magyarázat: ha valaki okos, motorkerékpáron fedezi fel Kínát. Annál hatékonyabb (gyors, olcsó, kényelmes, praktikus, stb) módszer nincs egy régió megismeréséhez. Az autó lassabb, sok helyen nem lehet vele parkolni, sokkal drágább (Kínában luxuscikknek számít), és abban a pillanatban, hogy a fehér ember autóból száll ki, beskatulyázzák, utána már mentegetőzhet, el van könyvelve gazdagnak, és teljesen már Kínát lát, mintha nem próbálna ilyen benyomást kelteni. (Ezt egyébként gazdag hongkongiak is tudják, ezért is mennek néha tömegközlekedéssel tárgyalni, a népi kínaiak legnagyobb megrökönyödésére, mert azok elvárnák, hogy ugyanúgy rázza a rongyot, mint ők, de hát nem.) Vonat a legjobb város-város összekötő, azzal is jól be lehet járni Kínát. Biciklivel jól el lehet vegyülni a tömegben, de tekintve az ország és a városok méreteit (Peking átmérője 60 km), nem sokat lehet vele látni (csak egy kis helyi közeget). Gyaloglásra ugyanez vonatkozik: egy adott kis utcát jól fel lehet térképezni gyalog, de a kínai városok akkorák, hogy egy élet nem elég ahhoz, hogy valaki minden utcát begyalogoljon (bemotorozni viszont lehet). A repülés Kínában kb ugyanolyan, mint bárhol másutt, persze a fapadot leszámítva, nem számít tapasztalatnak, inkább csak arra koncentráljon az ember, hogy nem pont az ő gépe zuhanjon le.

M=Kínai tapasztalat mentális levetülése, azaz mennyire torzításmentes volt a mintavétel:
Képlet(A): M=(x+0.5y-0.2z)/T, ahol x a kínai nyelv tanulása előtt eltöltött idő Kínában, y a kínai nyelv tanulásával eltöltött idő (ha Kínában volt), és z a kínai nyelv elsajátítása után eltöltött idő, bárhol a világon. Ez a képlet csak azokra vonatkozik, akik hivatalosan beiratkoztak valahova kínai nyelvet tanulni, tehát ha valaki önszorgalomból, saját könyvből tanult, kínai tanár nélkül (vagy külföldön, nyugati országban, nyugaton élő tanártól, és Taiwan is ide tartozik), arra ez a képlet nem vonatkozik (csak a B képlet).
Képlet(B): M=(0.8(x+3)+0.5(y+6)-0.2(z+12))/T. Ennek számolása kicsit bonyolultabb. Ha valaki minimum havonta, de maximum háromhavonta "frissítette" az agyát, azaz eltöltött minimum pár napot HK-ban, Macau-ban, Tajvanon, vagy bárhol másutt (kivétel Cuba, North Korea, és egyéb ehhez hasonló helyek), akkor semelyik változóval nem kell számoljon, azaz neki az M=1 (a Kínában eltöltött idejét mentálisan 100%-osan hasznosnak ítélheti). A többieknek az x, y és z a Kínában agyfrissítés nélkül (azaz x hónap felett) eltöltött évek száma, osztva a teljes időtartammal, ahol x=3, y=6, es z=12 hónap fölött eltöltött hónapok száma.

Magyarázat: magánstatisztikám szerint a kínai nyelv tanulása (sőt, már a kínai nyelv tanulásának fontolgatása is) és az IQ szint között van kimutatható összefüggés, ha az a népi Kínában történt. Ezért fontos, hogy az ember milyen közegben mozgott, mozog Kínában. Ha "beáll a sorba", előrehajol és hagyja, hogy mossák az agyát, akkor azért nálam mínuszpontokat kap. Gerinctelen, megalkuvó dolog feladni a nyugati szabadságeszméket egy amúgy is halott nyelvért (szerintem). Ha valaki Taiwan-on tanult kínait, az nem oszt, nem szoroz, se plusz, se mínusz pontot ezért nem kap, mert amennyi haszna van annak, hogy el tud olvasni egy újságot kínaiul, kb ugyanannyit veszít agyilag, ha ezt ténylegesen meg is teszi (olyannyira kevés lényeges információ található kínai nyelven írt sajtótermékekben Kínában, sőt, bizonyos mennyiség fölött egyszerűen ártalmas, lásd fő propagandaorgánumok). Ha a jobb minőségű kínai forrásokat olvasná, azaz a Kína határain kívül, már szabadon élők sorait, azzal nem árt magának, de mivel ezeknek a 90%-a angolból lett visszafordítva, vagy egy már bevett nyugati gondolatnak a tükörképe kínaiul, tkp annyit nyer vele, amennyit a befektetett idővel elveszített, azaz nullszaldós, mindegy.

E=Kínai tapasztalat elfogultságának mércéje:
Képlet: E=(0.5x+0.8y+2x)/Tm, ahol x az max 2 évig tartó házasságban, y a max 7 évig tartó házasságban, x a 7 éven felül eltöltött házasságban eltöltött hónapok száma. Házasság alatt azt értem, ha az egyik fél magyar, a másik kínai.

Magyarázat: teljesen más dolog ("érzés") úgy kritizálni bármit is, hogy érdekünk fűződik hozzá vagy sem. Akinek a házastársa kínai, és komolyan gondolja, az feltehetőleg egy életre szövetséget kötött Kínával, akármilyen is legyen az ország. Durván hét évig szoktak tartani a házasságok, akkor újraköttetnek (ha bejött), vagy elválnak (ha nem). Ezért a fenti 7-es határ. A 2 év pedig a modern próbaidő, tapasztalatom szerint a friss, "hirtelen haragból elkövetett", romantikus házasságok kb 2 év után bomlanak fel.

Ezek után az összképlet így adódik:

G=T((H+V+0.8M)/3*(1-E))

Ez alapján össze lehet mérni két tapasztalat hierarchikus hovatartozását, azaz a józan ész törvényei szerint az alacsonyabb G pontszámú egyednek kéne a magasabb G pontszámútól tanulnia). Fenti képlet természetesen azt méri, hogy valakinek a Kína-tapasztalata KINEK lehet hasznos, feltéve, hogy a Föld nevű bolygón jelenleg hatályos törvényszerűségek uralkodnak :-) Pl olyan egyszerű tényeket, hogy a fejlett országokba irányul többnyire a fejlődőkből az emigráció, vagy hosszabb távon a magasabb GDP/capita országok élik túl az alacsonyabb GDP/capita-júakat, stb, ezeket mind axiómaként kezelünk. További kőkemény tényekhez ajánlom a következő svéd statisztikai forrást: www.gapminder.org. Azokra, akik nem racionális világnézettel szemlélik a világot, természetesen a képletek semmit nem mondanak (még ha ettől függetlenül vonatkoznak is rájuk).

Na most, arra lettem figyelmes, hogy a fenti képletet meghazudtolva sok magyar játssza a forgóajtós játékot, azaz később érkezett, nem is ért semmit és semmihez, de nem kér tanácsot. Ez eddig nem is lenne gond, ez csak darwinizmus, azaz "hulljon a férgese". De amikor a később jött, tapasztalatlanabb hangosan ordibálva, minősíthetetlen hangnemben próbálja túlkiabálni a nála tapasztaltabbakat, akkor van gond. Ez sajnos a magyar közéletben mindennapos jelenség, és bizony átgyűrűzik ez a Kínába vetődött magyarok többségére is: ahelyett, hogy a Nyugaton oly jól és olajozottan működő kultúrált viselkedést próbálnák magukra erőszakolni, elengedik a pórázt, és "hozzák a formájukat". Aztán amikor a kőkemény jogi falakba beverik a buksijukat, akkor csodálkoznak.

Na kérem, ez a mai magyar valóság, lehet szeretni, nem szeretni, ez ilyen. Egy ilyen savas, maró, lose-lose közegben kell az intelligensebb embereknek óvatosan navigálni, hogy a kecske is jól járjon, és a káposzta is megmaradjon: azaz a szólásszabadság elveit legmesszebbmenőkig figyelemben tartva mindenkinek megadasson a véleményének hangoztathatása: ugyanakkor azoknak, akik a fortyogó mocsárból kicsit üdülni szeretnének és tanulni, is megadathasson a minőségi információk beszerzésének a zavartalan lehetősége.

Konkrét példával illusztrálnám, hol is tartunk jelenleg, 2008-ban, megfelelő moderáció hiányában (viszont burjánzó cenzúra mellett). Akinek nem világos, mi a különbség moderáció és cenzúra között: a moderáció előre lefektetett, demokratikusan megválasztott szabályrendszer alapján a szabálynak nem megfelelő hozzászólásokat törli (példa erre a legtöbb nyugat-európai fórum, ahol mindenki szabadon írhat, de ha észlelhető, hogy az illető pusztán romboló szándékkal ír, akkor moderálják, ha viszont ugyanaz az illető nem romboló szándékkal ír, nem moderálják: azaz az elveké az utolsó szó, nem az embereké). A cenzúra egy központi, nem demokratikusan megválasztott szabályrendszer alapján bizonyos emberek hozzászólásait törli, attól függetlenül, hogy az adott hozzászólás a szabályrendszernek megfelel-e vagy sem, vagy bizonyos ideológiához kapcsolódó információkat töröl (példa erre a kínai Nagy Tűzfal, mely mögött cenzorok tízezrei önként és dalolva cenzúrázzák saját magukat és hasonszőrű embertársaikat, de van Kínában magyok által üzemeltetett site is, amely pontosan ugyanezt teszi).

Példa: egy itt konkrétabban meg nem nevezett kis érdekcsoport (lényegtelen is, hogy kikről van szó) a médiában a "first mover advantage"-et kihasználva megköpködött magának megfelelő súlyú piacrészesedést. Ennek a médiának az egyedurai (egy húron pendülő kis gittegylet, csoport) bevezették a cenzúrát (mely matematikailag igazolhatóan counterproductive). Na most, ezen cenzúrázott site-ok fenntartói a fentebb említett "magyar virtus"-t nem meghazudtolva, következetesen és kitartóan próbálnak mindenkit elhallgattatni (nem csak az ellenvéleményeket, hanem magukat az embereket is, hiszen erről szól a cenzúra), aki nem hajlandó bevenni azt a pár maszlagot, amit ők mondanak. Többek között ezért is van az, hogy a magas G értékű emberek közül kevesen vannak ott, pontosabban fordítva is igaz a logika: ha valakit annyira nem zavar az arcátlan cenzúra, hogy nem derogál neki abba a klubba tartozni, a G értéke azonnal csökken.

Legvégül egy konkrét példa, hogy miért szánalmas, veszélyes, stb ez a magyar virtusos klikkesesdi: ez a bizonyos maroknyi kis érdekcsoport éjt nappallá téve vadászik ártatlan magyarokra, akik vízum (kínai) után érdeklődnek. Ezek közül egyeseknek maguknak is hongkongi vízumuk van (ezen nincs mit csodálkozni), mégis következetesen tagadják publikus fórumokon, hogy Hong Kongban lehetne kínai vízumot csináltatni. A valóság az, hogy amióta Hong Kong létezik, az volt, van, és úgy néz ki még belátható ideig lesz is Kína kapuja, és ezt mindenki tudja a világban. Ennek sok oka van, gazdasági, történelmi, politikai, kultúrális, stb. Ezt az egyszerű információt ez a kis érdekcsoport megpróbálja szisztematikusan cáfolni, és azokat, akik ezt a tényt közlik, személyesen támadni. Azt hiszem mindenki leszűrheti magának a konzekvenciákat, hogy milyen szándék vezérelheti ezeket az embereket, hogy erre vetemedjenek: én inkább nem minősíteném.

Tehát ilyen "szép világban" élünk, ahol vagy irigységből, vagy tudatlanságból, vagy rosszindulatból, de kis klikkek, gittegyletek próbálnak tömegeket félreinformálni. Ebből a példából azt lehet leszűrni, hogy ha Kínával kapcsolatban valaki személyeskedik, akkor ott azonnal gyanút lehet fogni, hogy valami nem stimmel.

A G-piramis csúcsán akinek friss levegőre van szüksége, az itt megtalálhatja (vagy az azsianet-en, alias azsianet.com, de a .com-ot nem kell beírni, csak annyit, hogy azsianet, és ENTER, a .com-ot a legtöbb böngésző automatikusan mögébiggyeszti), ezt én személy szerint garantálom: sztoikus életfilozófiám alapja, hogy mindenki szabadnak született, és szabadként is van joga élni. Így nálunk cenzúra sosem lesz: ha valaki spammelni jön ide, azt kiszűrjük, de valós véleményeknek mindig is helye lesz: ezt nevezem én civilizációnak.

Természetesen ez a fórum is szabadon rendelkezésére áll azoknak, akik nem bírják abbahagyni a benoe-bashing játékot: ha van bármilyen rosszindulatú megjegyzésük, ezen a blogon welcome, welcome. Csak írják meg nyugodtan. Amennyiben van lényegi tartalmuk, majd válaszolok/unk rá, amennyiben csak "szemetelés", majd letörölgetjük (ha a többség úgy gondolja).

Tehát ennyit arról, hogy milyen közegben dolgozunk, és milyen keretben kell elképzelni a kínai magyar valóságot. Nem rosszabb, nem is jobb, mint amit a fenti ismertető alapján magyaroktól elvárna az ember. De akinek ennél jobbra van szüksége, nálunk megtalálja.

Ígéretem szerint tehát a következő blogbejegyzésben Kínát az eddigi pozitív és humoros szemszög melett kritikusan is szemügyre vesszük. Aki tudja, fűzzün hozzá megjegyzést, több szem többet lát alapon.