Nem tudom, ki hogy van vele, de én szomorúan nézem, ahogy a kedves magyarok töketlenkednek mostanában Ázsiában, és főleg Kínában. Volt egy hangulat, volt egy lelkesedés, és ez megtört. Mint stratéga nem csodálkozom, mert én ezt előre jeleztem hosszú évekkel ezelőtt. Szerettem volna, ha nem lett volna igazam.
Egyrészt meg is csappant a Kínába menő magyarok száma, másrészt a Kínában élők is dobbantottak jobb helyekre, harmadrészt a Kínáról való érdeklődés és eszmecsere is hamvába hullt. Kifogyott a benzin.
A shanghai-i mazochisták által üzemeltetett médiák is csikorogva megálltak. Pedig én még jó időben, bőven a szigorkodások előtt (azokat előrejelezve) javasoltam megoldásokat, hogyan lehet a Kínai Nagy Tűzfalat kiküszöbölni. Ezek a megoldások most is élnek, természetesen, hiszen Kínában mindig is voltak "megoldások". Valahogy az okos magyarok figyelmét ezek a megoldások elkerülik.
Végül mégvalami. Létezik egy fickó, úgy hívják, hogy Bartus István. Ez az ember egy csaló. Aki tudja, adja át, és nagyon vigyázzon, nehogy kapcsolatba kerüljön vele. Ha már megtörtént a baj, jobb, ha tudja, hogy a fickó abból él, hogy emberek bizalmába férkőzik, utána kicsal belőlük kisebb-nagyobb összegeket, és lelép. Legutóbbi információim szerint Hong Kongban van éppen, tehát tessék vigyázni. Rá lehet keresni a neten, sok embert becsapott már, sokan próbálják elkapni.
Sajnos az ilyen magyarok miatt kell óvatosnak lenni. Azért jó lenne, ha Kínába többen jönnének a tiszteletreméltó fajta emberek közül, és nem csak a nyelvtanulók és csencselők, uzsorások, megalkuvók, árulók lepnék el az országot. Mint már mondtam talán, 1992 óta követem az eseményeket Kínából, és a legtöbb magyar ide olyan batyuval jött, amiben sok büszkélkednivaló nem volt. Vagy expatnak álltak be (a magyarnál magasabb fizetés volt a méz a madzagon), vagy csencseltek, kereskedtek, gyártattak, stb (egyik sem emeli az országunk imázsát), vagy nyelvet tanulni jöttek (ez az egyik legfeleslegesebb tevékenység talán, amit itt csinálni lehet), vagy még durvább, "beálltak a sorba" és együtt lengették a zászlót a kínai elvtársakkal (nemrég küldtem be erről is egy linket az azsianetre). Aztán vannak a kedves kis turisták, tágranyílt szemekkel, akiknek minden nagyon tetszik, még a kosz, mocsok és internetcenzúra is, mert hisz nem itt élnek, nekik mindegy.
Az én szememben az ideális magyar ember így nézne ki: egyik sem a fenti kategórák közül. Nyitott szemmel észrevenné, hol és mit lehetne segíteni Kínának, és önzetlenül felajánlaná, hogy segít. Na, ilyet még nem láttam. De nem adom fel, csak akad majd valaki...:-)
