Kína

Humor után kissé komorabb dolgok, de essünk ezen is túl. Amint páraknak feltűnhetett, internetes fórumokon egy kisebb érdekcsoport ún. "benoe bashing" hadjáratot folytat, következetesen, évek óta. Itt most nevek és személyek megnevezése nélkül, úriember módjára csak a jelenséget fogom jellemezni, hogy mindenki képben legyen, ha ilyennel találkozik.

A magyar ember valahogy így van lefestve:

"The Hungarians have never built pyramids, ruled slave empires, and conquered new worlds. They are a proud, strange and lonely people. They live in the Carpathian basin and just about everywhere else, engaged in all possible (and some impossible) occupations. No two Hungarians are alike, and yet the magnetism of their diversity seems to bring them together: they seem to be united by their differences. When they meet, they greet each other like longlost brothers, laugh, dream and sing together for a while, then discover some of the innumerable, specially Hungarian differences and go their own, lonely ways, working and dreaming (they are very good at both): fourteen million Don Quixotes in search of new windmills to fight." (http://www.hungarian-history.hu/lib/timeless/chapter02.htm)

Ez szerintem jól összefoglalja a pszichéjét a legtöbb magyarnak, mármint azoknak, akik nem tudják magukat kívülről szemlélni, hanem csak "belülről", "ösztönlényként" élik meg a magyarságukat, a tudatot eltompítva, néha teljesen kikapcsolva.

Ennek ismeretében nem csoda, ha külföldön nem tudnak igazán erős magyar közösségek kialakulni. Mivel ez Kínáról szóló blog, hadd jegyezzem meg, hogy a kínai diaszpórák sokkal "fegyelmezettebbek", pontosabban jobban szolgálják a közös érdekeiket. Röviden úgy szokás mondani, hogy a magyar egy széthúzó (nem összetartó) nemzet. Ennek jeleit mindenhol meg lehet találni, és természetesen Kínában is.

A benoe-bashing egyike ezeknek a széthúzást erősítő jelenségeknek. Most kicsit feltárom ennek az eredetét, lehetőleg konkrét neveket nem említve, csak a jelenségre koncentrálva.

Megjelennek magyarok egy külföldi "vadászterületen", es mindenhol vannak elsők, másodikok, sokadikok. Egymás után jelennek meg, és van, aki publikussá teszi az ott-létét, van, aki meg nem. Most tekintsünk el azoktól, akik vagy tudatosan, vagy öntudatlanul elzárják a kommunikációs csatornákat a nagyvilágtól. Páran láthatóvá teszik magukat, és aktívan keresik is más magyarok társaságát az adott régióban. Most Kínáról lesz szó, tehát arra szűkítem mondandómat. Kínával már régóta foglalkoznak magyarok, de publikusan kevesen tudatosultak a magyar köztudatban, mint "kínai magyarok", vagy "magyarok Kínában", hosszabb távról beszélve. Sokan jártak/járnak ott kiküldetésben, tanulmányúton, turistaként, vagy barátok meghívására. Hosszabb távra (pláne "örökre") igen kevesen vállalkoztak, és róluk nem is lehet sokat publikusan megtudni. Nemrégiben indult be egy média mozgalom, alias fedezzük fel külföldön élő magyarokat, és ennek keretében engem is megkerestek, még jóval a már adásba került műsorok előtt. Én osztottam-szoroztam, és megköszöntem, de nem tartottam rá igényt. Másoknak más a hozzáállásuk a médiához, így már lehetett látni műsorokat pl Kínában élő magyarokról. A kommunikáció kétoldalú része viszont többnyire face-to-face party-kon, telefonon, vagy online fórumokon zajlik. Mivel ez a blog is ennek az online részhalmaznak része, most csak erről beszélnék.

Általános alapszabály, legalábbis az én illemtankönyvem szerint, hogy az ember megadja a tiszteletet a nála idősebbeknek, valamint a nála tapasztaltabbaknak. Én legalábbis eszerint élek. Érdekes módon Kínában az oda becsöppenő magyarok feltűnően nagy hányada más illemtankönyv szerint él. Nem kevésszer fordult elő, hogy a tapasztaltabbak intelmei ellenére ifjú titánaok "próbálkoztak", aztán persze arra a sorsra jutottak, amit a bölcsek előre megjósoltak nekik (mert csodák pedig nincsenek). Saját magán-statisztikám szerint a Kínába vetődő magyarok IQ szintje messze a Magyarországon élő magyarok átlagszintje alatt van. Már-már vicces példákat tudnék arra mondani, hogyan "véreztek el" páran az orrom előtt Kínában, demonstrálva Charles Darwin elméletét a túlélésről.

Tehát adott egy diaszpóra, ahol vannak páran (egy kezemen meg tudom számolni, rajtam kívül még hányan), akik relatíve hosszabb ideje (10+ év) Kínában élnek, és valamennyire képben vannak a helyi viszonyokat illetően. A piramison lejjebb menve vannak többen, akik rövidebb-hosszabb időre terveznek Kínában leledzeni, különösebb céllal vagy anélkül (pl expat-ek, akik több évre lettek kiküldve, aztán megszokták az expat-ek jó életét, és ragaszkodnak hozzá; vagy backpackerek, akik bármilyen munkát elvállalnak, és egyik napról a másikra élnek). A piramison még lejjebb menve találunk még többeket, akik pár napra, maximum hétre látogatnak a nagy országba, és teszik ezt vagy "egyszer", vagy többedszerre (vissza-vissza járók). Ennék kicsit árnyaltabb a kép, van még pár kategória, amit most nem taglalok, ez a három elég ahhoz, hogy általános képet fessünk a Kínában élő magyarokról.

A piramis csúcsán cooperation helyett competition zajlik. Azaz, akik úgy érzik, hogy ők nagyon ismerik a témát, egymást próbálják überelni online fórumokon. Ez eddig még oké is, ezt várja el az ember az igazi, nyakas magyartól (két dudás egy csárdában, kienni a másikat a vagyonából, más szemében a szálkát, sajátjában a gerendát sem, stb). Csakhogy, van itt egy kis bibi. A kakaskodó felek nem mindig vannak egy szinten, azaz megy az alma körtével való összehasonlítgatása (ami viszont már szánalomra méltó, mert butaság). Lássuk csak, milyen kvalitatív különbségek lehetnek még, a Kínában eltöltött időn kívül. A pontos elemzéshez egy önként választott paraméterhalmazt fogok definiálni, amelyet legott ismertetek:

Legyen

T=Kínában eltöltött idő, melyet egy külön képlet szerint számolunk
Képlet: T=5t+3i+m-e, ahol t az 1989 előtt, i az 1989 és 1997 között, m az 1997 óta eltöltött, és e az időközben nem-Kínában töltött hónapok száma.

Magyarázat: minél hosszabb ideig él az ember Kínában, annál jobban érti, miről is szól a dolog. Egyenes arányú összefüggés van eltöltött idő, és megértés között. Ezért is kell fenntartással olvasni olyan újságírók jegyzeteit, melyek párhetes, párhónapos, vagy akár páréves tapasztalaton alapulnak. Kínát nem lehet "kikövetkeztetni", benne kell élni, hogy az ember átlássa a szükségtelenül túlbonyolított eszmerendszerüket.

H=Kínai tapasztalat horizontális kiterjedése, melyet az alábbi képlet szerint számolunk
Képlet: H=(3h+2r+z+0.3n)/T, ahol h a kínai falvakban, r a kínai városokban, z a kínai metropoliszokban, n a kínai kirakatvárosokban eltöltött hónapok száma (a fenti idő-szorzókkal (5, 3, 1, -1) súlyozva, aszerint, mikor történt a mintavétel).

Magyarázat: aki egy kirakatvárosban élt csak, az semmit nem látott Kínából (kirakatvárosnak számít az összes olyan kisebb-nagyobb város, amely közvetlenül a császár, jelenleg értsd: KKP, azaz Kínai Kommunista Párt, és az azzal 100%-ban összefonódott kormány befolyása alatt van: példának Beijing és Shanghai, Shijiazhuang, Chongqing, meg még egy rakás terület, város, stb, valamint az összes ún. SEZ (Special Economic Zone), de pl a SAR-ok már nem (Special Administrative Region-ok), mert az tkp annak a kódneve, hogy ott nem Peking az úr, csak papíron). Aki rájött, hogy a kirakatvárosban az orránál fogva vezetik, átköltözhetett egy metropoliszba (megyeszékhelyek, melyek nem közvetlenül a központi hatalom alá tartoznak, csak mint megyeszékhelyek, jelentős helyi hatalommal rendelkeznek, mint pl Nanning, Wuhan, Xiamen, stb). Esetleg egy normál városban (nem megyeszékhelyen, annál kisebb, mint pl Beihai, Huizhou, Xiangfang, stb) megtapasztalhatta, mennyire más az "igazibb" Kína. Aki még merészebb, lemehetett falvakba élni, és megnézni, hogyan élnek ott az emberek. 

V=Kínai tapasztalat vertikális kiterjedése, melyet az alábbi képlettel számolunk:
Képlet: V=(5v+3r+2l+0.01y)/T ahol v a motorkerékpáron, r az autóban vagy vonaton, l a biciklivel, y a repülővel megtett kilométerek száma, ez is súlyozva a fenti már említett paraméterekkel, azaz pl autóval 1987-ben kis faluba elutazni nagyobb nagyságrendű Kína-tapasztalat, mint 2003-ban repülővel Urumqi-be Pekingből elrepülni.

Magyarázat: ha valaki okos, motorkerékpáron fedezi fel Kínát. Annál hatékonyabb (gyors, olcsó, kényelmes, praktikus, stb) módszer nincs egy régió megismeréséhez. Az autó lassabb, sok helyen nem lehet vele parkolni, sokkal drágább (Kínában luxuscikknek számít), és abban a pillanatban, hogy a fehér ember autóból száll ki, beskatulyázzák, utána már mentegetőzhet, el van könyvelve gazdagnak, és teljesen már Kínát lát, mintha nem próbálna ilyen benyomást kelteni. (Ezt egyébként gazdag hongkongiak is tudják, ezért is mennek néha tömegközlekedéssel tárgyalni, a népi kínaiak legnagyobb megrökönyödésére, mert azok elvárnák, hogy ugyanúgy rázza a rongyot, mint ők, de hát nem.) Vonat a legjobb város-város összekötő, azzal is jól be lehet járni Kínát. Biciklivel jól el lehet vegyülni a tömegben, de tekintve az ország és a városok méreteit (Peking átmérője 60 km), nem sokat lehet vele látni (csak egy kis helyi közeget). Gyaloglásra ugyanez vonatkozik: egy adott kis utcát jól fel lehet térképezni gyalog, de a kínai városok akkorák, hogy egy élet nem elég ahhoz, hogy valaki minden utcát begyalogoljon (bemotorozni viszont lehet). A repülés Kínában kb ugyanolyan, mint bárhol másutt, persze a fapadot leszámítva, nem számít tapasztalatnak, inkább csak arra koncentráljon az ember, hogy nem pont az ő gépe zuhanjon le.

M=Kínai tapasztalat mentális levetülése, azaz mennyire torzításmentes volt a mintavétel:
Képlet(A): M=(x+0.5y-0.2z)/T, ahol x a kínai nyelv tanulása előtt eltöltött idő Kínában, y a kínai nyelv tanulásával eltöltött idő (ha Kínában volt), és z a kínai nyelv elsajátítása után eltöltött idő, bárhol a világon. Ez a képlet csak azokra vonatkozik, akik hivatalosan beiratkoztak valahova kínai nyelvet tanulni, tehát ha valaki önszorgalomból, saját könyvből tanult, kínai tanár nélkül (vagy külföldön, nyugati országban, nyugaton élő tanártól, és Taiwan is ide tartozik), arra ez a képlet nem vonatkozik (csak a B képlet).
Képlet(B): M=(0.8(x+3)+0.5(y+6)-0.2(z+12))/T. Ennek számolása kicsit bonyolultabb. Ha valaki minimum havonta, de maximum háromhavonta "frissítette" az agyát, azaz eltöltött minimum pár napot HK-ban, Macau-ban, Tajvanon, vagy bárhol másutt (kivétel Cuba, North Korea, és egyéb ehhez hasonló helyek), akkor semelyik változóval nem kell számoljon, azaz neki az M=1 (a Kínában eltöltött idejét mentálisan 100%-osan hasznosnak ítélheti). A többieknek az x, y és z a Kínában agyfrissítés nélkül (azaz x hónap felett) eltöltött évek száma, osztva a teljes időtartammal, ahol x=3, y=6, es z=12 hónap fölött eltöltött hónapok száma.

Magyarázat: magánstatisztikám szerint a kínai nyelv tanulása (sőt, már a kínai nyelv tanulásának fontolgatása is) és az IQ szint között van kimutatható összefüggés, ha az a népi Kínában történt. Ezért fontos, hogy az ember milyen közegben mozgott, mozog Kínában. Ha "beáll a sorba", előrehajol és hagyja, hogy mossák az agyát, akkor azért nálam mínuszpontokat kap. Gerinctelen, megalkuvó dolog feladni a nyugati szabadságeszméket egy amúgy is halott nyelvért (szerintem). Ha valaki Taiwan-on tanult kínait, az nem oszt, nem szoroz, se plusz, se mínusz pontot ezért nem kap, mert amennyi haszna van annak, hogy el tud olvasni egy újságot kínaiul, kb ugyanannyit veszít agyilag, ha ezt ténylegesen meg is teszi (olyannyira kevés lényeges információ található kínai nyelven írt sajtótermékekben Kínában, sőt, bizonyos mennyiség fölött egyszerűen ártalmas, lásd fő propagandaorgánumok). Ha a jobb minőségű kínai forrásokat olvasná, azaz a Kína határain kívül, már szabadon élők sorait, azzal nem árt magának, de mivel ezeknek a 90%-a angolból lett visszafordítva, vagy egy már bevett nyugati gondolatnak a tükörképe kínaiul, tkp annyit nyer vele, amennyit a befektetett idővel elveszített, azaz nullszaldós, mindegy.

E=Kínai tapasztalat elfogultságának mércéje:
Képlet: E=(0.5x+0.8y+2x)/Tm, ahol x az max 2 évig tartó házasságban, y a max 7 évig tartó házasságban, x a 7 éven felül eltöltött házasságban eltöltött hónapok száma. Házasság alatt azt értem, ha az egyik fél magyar, a másik kínai.

Magyarázat: teljesen más dolog ("érzés") úgy kritizálni bármit is, hogy érdekünk fűződik hozzá vagy sem. Akinek a házastársa kínai, és komolyan gondolja, az feltehetőleg egy életre szövetséget kötött Kínával, akármilyen is legyen az ország. Durván hét évig szoktak tartani a házasságok, akkor újraköttetnek (ha bejött), vagy elválnak (ha nem). Ezért a fenti 7-es határ. A 2 év pedig a modern próbaidő, tapasztalatom szerint a friss, "hirtelen haragból elkövetett", romantikus házasságok kb 2 év után bomlanak fel.

Ezek után az összképlet így adódik:

G=T((H+V+0.8M)/3*(1-E))

Ez alapján össze lehet mérni két tapasztalat hierarchikus hovatartozását, azaz a józan ész törvényei szerint az alacsonyabb G pontszámú egyednek kéne a magasabb G pontszámútól tanulnia). Fenti képlet természetesen azt méri, hogy valakinek a Kína-tapasztalata KINEK lehet hasznos, feltéve, hogy a Föld nevű bolygón jelenleg hatályos törvényszerűségek uralkodnak :-) Pl olyan egyszerű tényeket, hogy a fejlett országokba irányul többnyire a fejlődőkből az emigráció, vagy hosszabb távon a magasabb GDP/capita országok élik túl az alacsonyabb GDP/capita-júakat, stb, ezeket mind axiómaként kezelünk. További kőkemény tényekhez ajánlom a következő svéd statisztikai forrást: www.gapminder.org. Azokra, akik nem racionális világnézettel szemlélik a világot, természetesen a képletek semmit nem mondanak (még ha ettől függetlenül vonatkoznak is rájuk).

Na most, arra lettem figyelmes, hogy a fenti képletet meghazudtolva sok magyar játssza a forgóajtós játékot, azaz később érkezett, nem is ért semmit és semmihez, de nem kér tanácsot. Ez eddig nem is lenne gond, ez csak darwinizmus, azaz "hulljon a férgese". De amikor a később jött, tapasztalatlanabb hangosan ordibálva, minősíthetetlen hangnemben próbálja túlkiabálni a nála tapasztaltabbakat, akkor van gond. Ez sajnos a magyar közéletben mindennapos jelenség, és bizony átgyűrűzik ez a Kínába vetődött magyarok többségére is: ahelyett, hogy a Nyugaton oly jól és olajozottan működő kultúrált viselkedést próbálnák magukra erőszakolni, elengedik a pórázt, és "hozzák a formájukat". Aztán amikor a kőkemény jogi falakba beverik a buksijukat, akkor csodálkoznak.

Na kérem, ez a mai magyar valóság, lehet szeretni, nem szeretni, ez ilyen. Egy ilyen savas, maró, lose-lose közegben kell az intelligensebb embereknek óvatosan navigálni, hogy a kecske is jól járjon, és a káposzta is megmaradjon: azaz a szólásszabadság elveit legmesszebbmenőkig figyelemben tartva mindenkinek megadasson a véleményének hangoztathatása: ugyanakkor azoknak, akik a fortyogó mocsárból kicsit üdülni szeretnének és tanulni, is megadathasson a minőségi információk beszerzésének a zavartalan lehetősége.

Konkrét példával illusztrálnám, hol is tartunk jelenleg, 2008-ban, megfelelő moderáció hiányában (viszont burjánzó cenzúra mellett). Akinek nem világos, mi a különbség moderáció és cenzúra között: a moderáció előre lefektetett, demokratikusan megválasztott szabályrendszer alapján a szabálynak nem megfelelő hozzászólásokat törli (példa erre a legtöbb nyugat-európai fórum, ahol mindenki szabadon írhat, de ha észlelhető, hogy az illető pusztán romboló szándékkal ír, akkor moderálják, ha viszont ugyanaz az illető nem romboló szándékkal ír, nem moderálják: azaz az elveké az utolsó szó, nem az embereké). A cenzúra egy központi, nem demokratikusan megválasztott szabályrendszer alapján bizonyos emberek hozzászólásait törli, attól függetlenül, hogy az adott hozzászólás a szabályrendszernek megfelel-e vagy sem, vagy bizonyos ideológiához kapcsolódó információkat töröl (példa erre a kínai Nagy Tűzfal, mely mögött cenzorok tízezrei önként és dalolva cenzúrázzák saját magukat és hasonszőrű embertársaikat, de van Kínában magyok által üzemeltetett site is, amely pontosan ugyanezt teszi).

Példa: egy itt konkrétabban meg nem nevezett kis érdekcsoport (lényegtelen is, hogy kikről van szó) a médiában a "first mover advantage"-et kihasználva megköpködött magának megfelelő súlyú piacrészesedést. Ennek a médiának az egyedurai (egy húron pendülő kis gittegylet, csoport) bevezették a cenzúrát (mely matematikailag igazolhatóan counterproductive). Na most, ezen cenzúrázott site-ok fenntartói a fentebb említett "magyar virtus"-t nem meghazudtolva, következetesen és kitartóan próbálnak mindenkit elhallgattatni (nem csak az ellenvéleményeket, hanem magukat az embereket is, hiszen erről szól a cenzúra), aki nem hajlandó bevenni azt a pár maszlagot, amit ők mondanak. Többek között ezért is van az, hogy a magas G értékű emberek közül kevesen vannak ott, pontosabban fordítva is igaz a logika: ha valakit annyira nem zavar az arcátlan cenzúra, hogy nem derogál neki abba a klubba tartozni, a G értéke azonnal csökken.

Legvégül egy konkrét példa, hogy miért szánalmas, veszélyes, stb ez a magyar virtusos klikkesesdi: ez a bizonyos maroknyi kis érdekcsoport éjt nappallá téve vadászik ártatlan magyarokra, akik vízum (kínai) után érdeklődnek. Ezek közül egyeseknek maguknak is hongkongi vízumuk van (ezen nincs mit csodálkozni), mégis következetesen tagadják publikus fórumokon, hogy Hong Kongban lehetne kínai vízumot csináltatni. A valóság az, hogy amióta Hong Kong létezik, az volt, van, és úgy néz ki még belátható ideig lesz is Kína kapuja, és ezt mindenki tudja a világban. Ennek sok oka van, gazdasági, történelmi, politikai, kultúrális, stb. Ezt az egyszerű információt ez a kis érdekcsoport megpróbálja szisztematikusan cáfolni, és azokat, akik ezt a tényt közlik, személyesen támadni. Azt hiszem mindenki leszűrheti magának a konzekvenciákat, hogy milyen szándék vezérelheti ezeket az embereket, hogy erre vetemedjenek: én inkább nem minősíteném.

Tehát ilyen "szép világban" élünk, ahol vagy irigységből, vagy tudatlanságból, vagy rosszindulatból, de kis klikkek, gittegyletek próbálnak tömegeket félreinformálni. Ebből a példából azt lehet leszűrni, hogy ha Kínával kapcsolatban valaki személyeskedik, akkor ott azonnal gyanút lehet fogni, hogy valami nem stimmel.

A G-piramis csúcsán akinek friss levegőre van szüksége, az itt megtalálhatja (vagy az azsianet-en, alias azsianet.com, de a .com-ot nem kell beírni, csak annyit, hogy azsianet, és ENTER, a .com-ot a legtöbb böngésző automatikusan mögébiggyeszti), ezt én személy szerint garantálom: sztoikus életfilozófiám alapja, hogy mindenki szabadnak született, és szabadként is van joga élni. Így nálunk cenzúra sosem lesz: ha valaki spammelni jön ide, azt kiszűrjük, de valós véleményeknek mindig is helye lesz: ezt nevezem én civilizációnak.

Természetesen ez a fórum is szabadon rendelkezésére áll azoknak, akik nem bírják abbahagyni a benoe-bashing játékot: ha van bármilyen rosszindulatú megjegyzésük, ezen a blogon welcome, welcome. Csak írják meg nyugodtan. Amennyiben van lényegi tartalmuk, majd válaszolok/unk rá, amennyiben csak "szemetelés", majd letörölgetjük (ha a többség úgy gondolja).

Tehát ennyit arról, hogy milyen közegben dolgozunk, és milyen keretben kell elképzelni a kínai magyar valóságot. Nem rosszabb, nem is jobb, mint amit a fenti ismertető alapján magyaroktól elvárna az ember. De akinek ennél jobbra van szüksége, nálunk megtalálja.

Ígéretem szerint tehát a következő blogbejegyzésben Kínát az eddigi pozitív és humoros szemszög melett kritikusan is szemügyre vesszük. Aki tudja, fűzzün hozzá megjegyzést, több szem többet lát alapon.

Addig is, amíg belekezdünk a témába, négy vicc, bemelegítésképpen. Ezek a viccek mind olyanok, amelyeknek az igazi értelmét csak Kínában lehet látni.

1. Cigány eladja a lovát, de a vevő másnap dühösen jön vissza: " Ez a ló vak, fejjel megy a falnak!". Mire a cigány: "Hát nem vak az a ló, kérem, hanem VAKMERŐ!"

2. Rendőr megy az utcán, meglát maga előtt egy banánhéjat, és rögtön ez jut eszébe: "Úristen, én most itt el fogok csúszni!"

3. Kínai párttaghoz (régebben: a császár udvarán belüli emberhez) barátja érkezik vendégségbe, és hoz magával ajándékot. "Tudod, nálunk a párt szabályai szerint nem fogadhatunk el ajándékot, az megvesztegésnek számít." mondja a párttag. "De tudod mit? Add a feleségemnek, ő nem párttag..."

4. Náncsi néni elmegy a doktorhoz, az megvizsgálja, és hát bizony talál nála sok rossz jelet, amit el is mond Náncsi néninek. Azt mondja, már nem sok van neki hátra, nagyon rosszul néz ki, nem is lehet rajta semmit segíteni. "Na de doktor úr", mondja Náncsi néni kétségbeesetten, "nem tudna valami biztatót mondani?" Mire a doktor: "De tudok. Hajrá, Náncsi néni, hajrá!!"

Ha tudtok még hasonló vicceket, amelyek valamennyire kapcsolódnak Kínához, írjátok meg

Tehát akkor regélek arról, hogy szerintem milyen "jó" dolgok vannak Kínában. Az, hogy mi "jó" és mi "rossz", nehéz (ha nem is lehetetlen) objektíven megítélni. Idevonatkozó vicc: mazochista kéri a szadistát, hogy üsse. Mire az: "Nem!". Hát valahogy így van ez Kínában is: van, aki élvez valamit, van, aki szenved tőle, és van, aki észre sem veszi. Jó példa a demokrácia hiánya: ha én korrupt vezető lennék, kifejezetten örülnék neki. Ha szegény, elnyomott paraszt, akinek elvették a földjét, és kapott érte 2000 jüant, bizony fellázadnék. Ha pedig expat lennék, aki hoteben lakik, taxival furikázik, és étteremben eszik, észre sem venném a demokrácia hiányát, mert engem nem érintene (igen, voltam én is expat).

Szóval nehéz megmondani, mi is a "jó", mert szemlélőtől is függ. Például biztosra veszem, hogy lennének különbségek egy afrikai éhező, egy qatar-i milliomos sejk, vagy egy magyar bérből és fizetésből élő (régebben rabszolgának hívták, most ez az új neve) megítélése között, hogy mi jó és mi rossz Kínában. Én megpróbálok, amennyire lehet, az egyetemesen elfogadott emberi értékekre koncentrálni, és így összeállítani a listát. A következő blogbejegyzésben pedig minden egyes ponthoz odaírom, hogy miért sem olyan nagyon pozitív az, ami pozitívnak hangzik elsőre. De talán mások is rájönnek, és komment formájában megvitatjuk.

1. Diligence. Szorgalom. Nehéz lusta kínait találni. A lustaság nem számít erénynek arrafelé. Mindenki dolgozik, tüsténkedik, tesz-vesz, elvan. Olyan az ország, mint egy nagy hangyaboly. Persze ez nem jelenti, hogy nincsenek nyugodt részek: vannak azok is. De még a nyugodtabb részein Kínának is, ha megállsz, öt percen belül jön valaki. Nehéz elképzelni 1,3 millárd embert összezsúfolva egy, mondjuk az Egyesült Államok területének felét kitevő területre (A Góbi sivatag igen nagy, és a hegyekben is csak a bölcsek laknak, és mint tudjuk, ők per definitio az IQ piramis csúcsán vannak, tehát nem számottevő a számuk). Nem nagyon lehet leállni, lustálkodni, mert lehagyják az embert. Ebből az következik, hogy a nagy tömegre való tekintettel teljesen átalakulnak az arányok, és azonnal könnyű egy üzletet beindítani. Ugyancsak a hatalmas tömeg és szorgalmas hangyaboly miatt nem kell előre jegyeket váltani, a buszok percenként indulnak, vonatok félóránként, repülők óránként. Túlzok ugyan, de a lényeg, hogy arrafele "felgyorsulnak az események".

2. Ambíció. A legtöbb kínai rendszerben gondolkodik, és nem embereket látnak, hanem pozíciókat. És ezek a pozíciók a szemükben hierarchikusan vannak elrendezve, azaz elképzelhetetlen egy kínai számára, hogy két ember PONTOSAN ugyanolyan helyzetben legyen. Ebből amit most pozitívumként fogunk értékelni az az, hogy képesek rendszerben gondolkodni, és ezért képesek csoportmunkára is. Egy kínai számára az éppen betöltött pozíciója mindig csak ideiglenes lépcsőfok, amelyről neki az út csak felfelé vezethet. Tehát ha csak tud, a cégen belül minél gyorsabban megpróbál előrébb lépni, feljebb jutni. Ha ez cégen belül nem megy, elmegy a cég ellenlábasához, utána vissza, az a lényeg, hogy mindig pár jüannal többje legyen. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy profitot próbál maximalizálni, mindenáron. Ennek a pozitív vonatkozása, a szorgalomhoz hasonlóan az, hogy sosem tunyul el, állandóan foglalkoztatja saját magát, és gondolkozik, hogyan lehetne többet kisajtolnia saját magából.

3. Kedvesség. Ez ugyan nagyon ritkán szívből jövő, de a felszínen kellemes érzést sugall. Sok a vidám, mosolygó, (látszólag) önfeledt ember, és néha meglepően kellemes chit-chat-et lehet az utca emberével lefolytatni. Más kérdés, hogy szigorúan megszabott protokollt kell követni, de akinek ez már a vérében van, az általában folyékonyan bele tud simulni egy "kedves", "meleg" közegbe. Ez a "kedvesség a kedvesség kedvéért" című protokoll valóban szabványosít sok emberek közötti kapcsolatot, és leegyszerűsíti a képletet. Csak meg kell tanulni a protokollt, utána szinte gondolkodás nélkül Kína szinte bármely négyzetméterén lehet használni.

4. Másolási tehetség. Annak, hogy ez arrafele így alakult, sok oka van. A nyelvtanulásuk is a másolásra alapul. Mindegy, miért: valahogy a másolásnak arrafele nagy hagyománya van. Ez azért pozitív, mert ha valamiről másolatot akarunk készíteni, elég nekik egyszer, vagy párszor megmutatni, és lelkesen lemásolják. Jó, tudom, mi is tudunk másolni, még náluk is jobban, géppel, de az más. Itt az ember a lényeg: elég gyorsan le tudnak másolni majdnem mindent. Ebből adódnak azok a mókás Nikc cipők, Panacsonic magnók, Goobyear abroncsok, kalóz szoftver, dvd-k, ipod és iphone másolatok, stb. Megnevettet minket, és a nevetés egészséges dolog. Ja, hogy az érintett cégek nem nevetnek? Az egy más tészta. A másolási képességnek van pozitív oldala is, ha megfelelő keretek között van tartva.

5. Az állandó zabálás. Vagy a kínai konyha. Bár egy franciát nem lehetne vele kétvállra fektetni, de fogalmazzunk úgy, benne van az első hatban (mint a magyar is, egyébként). Nem is arról van szó, hogy a kínai koszt különösebben egészséges lenne, mert nem az. Arról sincs szó, hogy valami nagyon szofisztikált dolog lenne, lásd Kungfu Panda: nincs titkos recept. Inkább csak arról van szó, hogy a kínai 24/7 a kajára gondol. Arról fantáziál, arról beszél: abban él. És délben 12-kor hozzá lehet igazítani az órát, olyan pontosan kezdi meg a napi nudli-rituálét. És ha 6-kor nem ül valaki le vacsorázni, kitagadják a családból. Na most, ebben mi NEKÜNK a jó? Hát az, hogy mi, barbár külföldiek simán ignorálhatjuk a kínai szokásokat, mi már eleve, az arcunk alapján barbároknak vagyunk elkönyvelve, nem oszt, nem szoroz: viszont így a zülledt nyugati szokásunknak hódolhatunk, azaz akkor ehetünk mindig, amikor megéhezünk. Egész Kína a kajáról szól. Minden húsz méteren kajáldák, az utcai kifőzdéstől kezdve a márványpadlós étel-páholyig. Olyan nincs, hogy valaki Kínában megéhezzen, éjjel kettőkor is lemegy az utcára, tuti, hogy valaki éppen főzicskél, csak az illatot kell követni. És ez a chou dofu (büdös tofu) esetében roppant egyszerű is, mert annak olyan átható a bűze, hogy kilométerekről érezni. Viszont nagyon finom. Durván hat évig tartott, mire rászántam magam, de megérte: azóta nem csak Mao vezírnek, nekem is a kedvencem lett.

6. Olcsó benzin. Ehhez sokat nem kell hozzáfűzni, talán csak annyit, hogy nem Kína érdeme, hogy olcsó, mert ők semmivel sem gazdaságosabban teremtik azt elő, mint a "nagyok". Pusztán azért olcsó, mert államilag meg van támogatva. Aki okos, máris látja, hogy hol a bibi, de most csupa jókat kell írnunk, tehát maradjunk annyiban, hogy a júzer jelmezt viselőnek ez megtakarításként jelentkezik a bankszámláján.

7. Olcsó "helyi hívások" (telefonhívásokra gondolok). Még csak most kacérkodnak a helyi hívások ingyenessé tételével, de az országon belüli hívások már most is relatíve olcsók. Ez jó dolog, ha valaki egész Kínában gondolkodik, vagy azon belül futtat üzletet. A telekommunikációs infrastruktúra hardware-esen nem rossz, mert utolsó pár előre fuss alapon az újabb technológiákkal kezdtek. Sajnos amit megnyertek a réven, elvették saját maguktól a vámon: hiába egy csillogó-villogó gyors net, ha azon csak azt lehet csinálni, amit állam bácsi megenged (azaz az utolsó bitig cenzúrázva van az is). Valamint az "internet"-nek becézett hálózat is csak egy csúnya kopi: erről mostanában lehet többet olvasni. Na de jókat akarunk mondani, tehát ismerjük el, hogy a hardware nem rossz. Most már csak a zsarnokokat kéne észhez téríteni, és egész jó kis országot lehetne faragni Kínából.

8. Csinos és "jól nevelt" lányok. A csinos persze relatív. Ha nekem valaki 1992-ben azt mondja, hogy kínai feleségem lesz, kinevettem volna. Semmi affinitásom nem volt akkoriban az ázsiai lányok iránt. Ma már nagyonis tudom értékelni mindazt a nőiességet, ami árad belőlük. Úgy vettem észre, férfitársaim többségét is megihlették az ázsiai (nem feltétlenük csak kínai) nők, tehát ezt merem a pozitív oldalra írni.
 

9. Az ország mérete. Erről mondjuk nem ők tehetnek, tehát nagyon büszkék sem lehetnek rá, de tény, hogy egy nagy országban többet lehet utazni, többet lehet látni, és változatosabb a táj. Valamint le lehet úgy élni egy viszonylag "teljes" életet, hogy az ember valaha is elhagyná az országot. Nem akarnám Kína földrajzát Európával vagy Amerikával hasonlítgatni (hasonló méretű egybefüggő régiók), de tény, hogy a botrányos környezetszennyezés ellenére is azért maradtak még üde foltok Kína térképén, és amíg lehet/szabad, érdemes őket meglátogatni.

10. A kínai "pragmatizmus". El kell ismerni, néha nagyon átlátnak a dolgok lényegi természetén a kínaiak. A nyelvükből is lehet látni, néha már-már mókásan "nevén nevezik a gyereket", kertelés nélkül. Lehet következtetni a kis logikájukra is abból, miként találnak ki új szavakat az új jelenségekre. Rövidítenek, ahol csak lehet (ennek az éremnek van másik oldala is), és az egész országot kihegyezték olyanra, hogy a 20% analfabéta se haljon éhen. Ebben kicsit Amerikára hasonlítanak, de tény, hogy a végletekig leegyszerűsített rendszerekben éppúgy otthon van a kínai, mint a végletekig túlbonyolítottban. Például tudják, hogy az emberek nem szeretik magukat regisztrálni. Így minden utcasarkon úgy osztják a SIM kártyákat mobilba, mint nálunk a fagyit. Aztán tudják, hogy az ember társas lény, és szereti, ha masszírozzák. Minden húsz méteren masszázs, és nem kell feltétlenül azonnal szexre gondolni: egy jó húszperces, erős hát-nyak-fejmasszázst mindenhol kaphatsz, akár éjjel kettőkör is, a legkisebb faluban is.

11. Közlekedés. Bármily hihetetlenül hangzik, de annak a káosznak, ami látszólag uralkodik a kínai utakon, is van egy belső logikája és ritmusa. Ezt kis idővel el lehet sajátítani, és utána szinte unottan, álmosan lehet abban a kavalkádban előre jutni. A logika roppant egyszerű (és matematikailag modellezhetően buta): mindenki abból indul ki, hogy ő megy először. Soha senki nem enged senki mást előre. Ennek a pozitív oldala az, hogy teljesen kiszámítható. Senki nem néz oldalra vagy hátra sem: csak előre. Ez is ostobaság, de megintcsak: kiszámítható. Mindenki óvatos. Van egy kínai (tév)hit, miszerint ha lassan megy valaki, az biztonságos. Ez is könnyen igazolható marhaság, de megintcsak: kiszámítható. Csakúgy mint a többi "szabály" is, miszerint nem szabad senkit sem hagyni, hogy megelőzzön, a dudálással el tudjuk rettenteni a többi résztvevőt (vagy, hátratekintés hiányában jelezzük, hogy jövünk), az autópályán a középső sávot kell először elfoglalni (ez egyébként a kínai KRESZ szerint helyes), stb. Mondom: világszinten marhaság, lassú, hatékonytalan, buta rendszer. De a jó oldala az, hogy nem kell hozzá kifejezetten intelligensnek lenni, tehát IQ 50-es neandervölgyiek is szerezhetnek jogosítványt és vezethetnek, mert annyira zsigeri, egyszerűek a "szabályok". Meg lehet szokni, fehér embernek is, csak idő kérdése.

12. Gyors változások. Nem nevezném fejlődésnek, annak ellenére, hogy a világban sokan (szerintem helytelenül) a kínai sebes körbe-körbe járást fejlődésként fogják fel. Én inkább úgy nevezném, hogy változás. Építenek egy házat, vacak anyagokból, vacak technikával, tessék-lássék összedobják hamar, aztán pár év múlva (bár még lakható lenne, csak már kicsit lepusztult) lebontják, és kezdik elölről: ugyanolyan vacak anyagból, ugyanolyan rossz technikával, ugyanolyan nemtörődöm módon felhúznak egy "új" házat. Ami persze egy kínai szemében sokkal többet ér, mint egy régi, de igazából nem történt semmi, csak unatkozás helyett csináltak valamit (munkát adtak pár semmittevőnek). Ez a példa mindenre igaz, körbe-körbe járnak, sosem jutnak egyről a kettőre, maximum akkor, amikor Európa lép egyet, mert azt lemásolják, és akkor egy eggyel fentebbi szinten kezdik a körforgást. Mi ebben a pozitív (számunkra)? Hát az, hogy sosem unatkozik az ember Kínában. Nem tudsz kétszer ugyanazon az úton végigmenni (görög példával: nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba). Nálunk gyerekkorod kedvenc papírboltja még mindig ott van, a tulaj már kicsit őszebb, de a gyerekeid gyerekei is ugyanott veszik a tintát a tollukba. Kínában megveszel egy monitort, használod pár hétig, utána visszamész egy extra kábelért ugyanabba a boltba, és nemhogy a bolt nincs ott, de még az épület sem, sőt a helyét bevetették barackfákkal és az ott labdázó gyerekek azt sem tudják, miről beszélsz, szerintük ott sosem volt semmilyen tízemeletes számítástechnikai nagyáruház.

Na, ennyi fért bele a mai adásba, egy tucat. Aki okos, gondolkozzon el a fentieken, és találja ki, mi van az érem másik oldalán.

Természetesen idő kell ahhoz, hogy az ember tényleg észrevegyen nüanszokat egy akkora országban, mint Kína. A külföldiek legtöbbje, tapasztalatom szerint hullámokban éli meg Kínát. Olyan ez, mint a bioritmus, de hónapos és éves ciklusai vannak. Ugyanaz a külföldi, attól függően, kínai tartózkodásának éppen melyik fázisában kérdezed, képes ugyanazt a helyzetet jóként vagy rosszként értékelni. Összességében nagyon kellemesen el lehet tölteni hosszabb időintervallumokat Kínában, én mégis azt szoktam javasolni mindenkinek, hogy minimum 1-2 havonta "frissítse" az agysejtjeit, azaz menjen Hong Kongba, Macau-ra vagy Tajvanra, vagy akár messzebbre is, mert a kínai valóság, legyen az jó vagy rossz, de mindenképpen a külvilágtól hermetikusan elzárt világ, azaz kiesik az ember a szinkronból, ha túl sokáig fürdőzik ott. Ez egy mesterségesen izolált kultúra (erről még beszélünk később vagy valószínűséggel), amely mind a mai napig a Nagy Kínai Fal bűvöletében él, és nem látja, hogy az struccpolitika lenne: a kapu bármikor becsukódhat, mert a kínai ember még mindig nem jött rá, hogy csak egy a sok közül: az ő világlátása torz, a valós világot rosszul képezi le. Lehet benne fürcsikélni, élvezni annak számunkra pozitív vonzatait, de javaslom, hogy nézzük a helyzetet a Holdról, és ne merüljünk el benne gondolkodás nélkül, mert olyan az, mint a fekete lyuk: sokaknak már nincs visszaút. Tehát csak óvatosan ezzel a tucat pozitívummal: csak mértékkel szabad "élvezni", és csak védőfelszereléssel, kiskaput mindig nyitva hagyva, hidakat magunk mögött nem felégetve. Úgy élvezetes, méltányos, szerintem.

Ha Kínát kritizáljuk, ügyeljünk arra, hogy az arányok megmaradjanak. Barbárok ugyan nem vagyunk, de ne feledjük, hogy a kínaiak úgy vannak programozva, hogy azt higyjék, mi barbárok vagyunk. A tények lényegtelenek: a percepció, a felfogás a fontos: elég nekünk azt tudni, hogy a tanácsainkat, kritikáinkat sosem mint építő jellegűt, hanem mint "ellenféltől jövőt" fogják fel (az, hogy mi a valóság, a kínait nem érdekli, mert nem hisz abszolút igazságokban, pl komolyan gondolják arrafele páran, hogy az, hogy a Föld gömbölyű, csak valami nyugati ármánykodás, mert nem ők jöttek rá először, és barbároktól mindent csak óvatosan szabad kezelni, tehát igenis lehet, hogy a Föld mégsem gömbölyű). Ezt véssük észbe, de amúgy mindenki írja azt, amit jónak lát: szabad a gazda :-)

Kínáról lesz szó, és bárki hozzászólhat. Más fórumoktól különbözően itt mindenki írhat, vitatkozhat, ahogy kedve tartja, a lényeg, hogy a témát valahogy Kína (és annak környezete, Ázsia és a világ) körül tartsuk.

Lehet az elefántot bármelyik szemszögből leírni, ez a lényeg: láttassuk, milyen a világ.

Témaindítónak kezdjük úgy, hogy bárki felvethet egy kérdést, és ha tudok, válaszolok rá érdemben, blog-bejegyzés formájában. Aztán megvitatjuk, és ha kimerítettük a témát, jöhet a következő kérdés. Kínát jól ismerő, Kínában régóta élő, de a világgal folyamatosan kapcsolatban levő emberek okos gondolatait én személyesen szívesen látnám, de természetesen mindenki egyformán jogosan welcome.

No, kiváncsi vagyok, mi lesz az első kérdés?