Tehát akkor regélek arról, hogy szerintem milyen "jó" dolgok vannak Kínában. Az, hogy mi "jó" és mi "rossz", nehéz (ha nem is lehetetlen) objektíven megítélni. Idevonatkozó vicc: mazochista kéri a szadistát, hogy üsse. Mire az: "Nem!". Hát valahogy így van ez Kínában is: van, aki élvez valamit, van, aki szenved tőle, és van, aki észre sem veszi. Jó példa a demokrácia hiánya: ha én korrupt vezető lennék, kifejezetten örülnék neki. Ha szegény, elnyomott paraszt, akinek elvették a földjét, és kapott érte 2000 jüant, bizony fellázadnék. Ha pedig expat lennék, aki hoteben lakik, taxival furikázik, és étteremben eszik, észre sem venném a demokrácia hiányát, mert engem nem érintene (igen, voltam én is expat).

Szóval nehéz megmondani, mi is a "jó", mert szemlélőtől is függ. Például biztosra veszem, hogy lennének különbségek egy afrikai éhező, egy qatar-i milliomos sejk, vagy egy magyar bérből és fizetésből élő (régebben rabszolgának hívták, most ez az új neve) megítélése között, hogy mi jó és mi rossz Kínában. Én megpróbálok, amennyire lehet, az egyetemesen elfogadott emberi értékekre koncentrálni, és így összeállítani a listát. A következő blogbejegyzésben pedig minden egyes ponthoz odaírom, hogy miért sem olyan nagyon pozitív az, ami pozitívnak hangzik elsőre. De talán mások is rájönnek, és komment formájában megvitatjuk.

1. Diligence. Szorgalom. Nehéz lusta kínait találni. A lustaság nem számít erénynek arrafelé. Mindenki dolgozik, tüsténkedik, tesz-vesz, elvan. Olyan az ország, mint egy nagy hangyaboly. Persze ez nem jelenti, hogy nincsenek nyugodt részek: vannak azok is. De még a nyugodtabb részein Kínának is, ha megállsz, öt percen belül jön valaki. Nehéz elképzelni 1,3 millárd embert összezsúfolva egy, mondjuk az Egyesült Államok területének felét kitevő területre (A Góbi sivatag igen nagy, és a hegyekben is csak a bölcsek laknak, és mint tudjuk, ők per definitio az IQ piramis csúcsán vannak, tehát nem számottevő a számuk). Nem nagyon lehet leállni, lustálkodni, mert lehagyják az embert. Ebből az következik, hogy a nagy tömegre való tekintettel teljesen átalakulnak az arányok, és azonnal könnyű egy üzletet beindítani. Ugyancsak a hatalmas tömeg és szorgalmas hangyaboly miatt nem kell előre jegyeket váltani, a buszok percenként indulnak, vonatok félóránként, repülők óránként. Túlzok ugyan, de a lényeg, hogy arrafele "felgyorsulnak az események".

2. Ambíció. A legtöbb kínai rendszerben gondolkodik, és nem embereket látnak, hanem pozíciókat. És ezek a pozíciók a szemükben hierarchikusan vannak elrendezve, azaz elképzelhetetlen egy kínai számára, hogy két ember PONTOSAN ugyanolyan helyzetben legyen. Ebből amit most pozitívumként fogunk értékelni az az, hogy képesek rendszerben gondolkodni, és ezért képesek csoportmunkára is. Egy kínai számára az éppen betöltött pozíciója mindig csak ideiglenes lépcsőfok, amelyről neki az út csak felfelé vezethet. Tehát ha csak tud, a cégen belül minél gyorsabban megpróbál előrébb lépni, feljebb jutni. Ha ez cégen belül nem megy, elmegy a cég ellenlábasához, utána vissza, az a lényeg, hogy mindig pár jüannal többje legyen. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy profitot próbál maximalizálni, mindenáron. Ennek a pozitív vonatkozása, a szorgalomhoz hasonlóan az, hogy sosem tunyul el, állandóan foglalkoztatja saját magát, és gondolkozik, hogyan lehetne többet kisajtolnia saját magából.

3. Kedvesség. Ez ugyan nagyon ritkán szívből jövő, de a felszínen kellemes érzést sugall. Sok a vidám, mosolygó, (látszólag) önfeledt ember, és néha meglepően kellemes chit-chat-et lehet az utca emberével lefolytatni. Más kérdés, hogy szigorúan megszabott protokollt kell követni, de akinek ez már a vérében van, az általában folyékonyan bele tud simulni egy "kedves", "meleg" közegbe. Ez a "kedvesség a kedvesség kedvéért" című protokoll valóban szabványosít sok emberek közötti kapcsolatot, és leegyszerűsíti a képletet. Csak meg kell tanulni a protokollt, utána szinte gondolkodás nélkül Kína szinte bármely négyzetméterén lehet használni.

4. Másolási tehetség. Annak, hogy ez arrafele így alakult, sok oka van. A nyelvtanulásuk is a másolásra alapul. Mindegy, miért: valahogy a másolásnak arrafele nagy hagyománya van. Ez azért pozitív, mert ha valamiről másolatot akarunk készíteni, elég nekik egyszer, vagy párszor megmutatni, és lelkesen lemásolják. Jó, tudom, mi is tudunk másolni, még náluk is jobban, géppel, de az más. Itt az ember a lényeg: elég gyorsan le tudnak másolni majdnem mindent. Ebből adódnak azok a mókás Nikc cipők, Panacsonic magnók, Goobyear abroncsok, kalóz szoftver, dvd-k, ipod és iphone másolatok, stb. Megnevettet minket, és a nevetés egészséges dolog. Ja, hogy az érintett cégek nem nevetnek? Az egy más tészta. A másolási képességnek van pozitív oldala is, ha megfelelő keretek között van tartva.

5. Az állandó zabálás. Vagy a kínai konyha. Bár egy franciát nem lehetne vele kétvállra fektetni, de fogalmazzunk úgy, benne van az első hatban (mint a magyar is, egyébként). Nem is arról van szó, hogy a kínai koszt különösebben egészséges lenne, mert nem az. Arról sincs szó, hogy valami nagyon szofisztikált dolog lenne, lásd Kungfu Panda: nincs titkos recept. Inkább csak arról van szó, hogy a kínai 24/7 a kajára gondol. Arról fantáziál, arról beszél: abban él. És délben 12-kor hozzá lehet igazítani az órát, olyan pontosan kezdi meg a napi nudli-rituálét. És ha 6-kor nem ül valaki le vacsorázni, kitagadják a családból. Na most, ebben mi NEKÜNK a jó? Hát az, hogy mi, barbár külföldiek simán ignorálhatjuk a kínai szokásokat, mi már eleve, az arcunk alapján barbároknak vagyunk elkönyvelve, nem oszt, nem szoroz: viszont így a zülledt nyugati szokásunknak hódolhatunk, azaz akkor ehetünk mindig, amikor megéhezünk. Egész Kína a kajáról szól. Minden húsz méteren kajáldák, az utcai kifőzdéstől kezdve a márványpadlós étel-páholyig. Olyan nincs, hogy valaki Kínában megéhezzen, éjjel kettőkor is lemegy az utcára, tuti, hogy valaki éppen főzicskél, csak az illatot kell követni. És ez a chou dofu (büdös tofu) esetében roppant egyszerű is, mert annak olyan átható a bűze, hogy kilométerekről érezni. Viszont nagyon finom. Durván hat évig tartott, mire rászántam magam, de megérte: azóta nem csak Mao vezírnek, nekem is a kedvencem lett.

6. Olcsó benzin. Ehhez sokat nem kell hozzáfűzni, talán csak annyit, hogy nem Kína érdeme, hogy olcsó, mert ők semmivel sem gazdaságosabban teremtik azt elő, mint a "nagyok". Pusztán azért olcsó, mert államilag meg van támogatva. Aki okos, máris látja, hogy hol a bibi, de most csupa jókat kell írnunk, tehát maradjunk annyiban, hogy a júzer jelmezt viselőnek ez megtakarításként jelentkezik a bankszámláján.

7. Olcsó "helyi hívások" (telefonhívásokra gondolok). Még csak most kacérkodnak a helyi hívások ingyenessé tételével, de az országon belüli hívások már most is relatíve olcsók. Ez jó dolog, ha valaki egész Kínában gondolkodik, vagy azon belül futtat üzletet. A telekommunikációs infrastruktúra hardware-esen nem rossz, mert utolsó pár előre fuss alapon az újabb technológiákkal kezdtek. Sajnos amit megnyertek a réven, elvették saját maguktól a vámon: hiába egy csillogó-villogó gyors net, ha azon csak azt lehet csinálni, amit állam bácsi megenged (azaz az utolsó bitig cenzúrázva van az is). Valamint az "internet"-nek becézett hálózat is csak egy csúnya kopi: erről mostanában lehet többet olvasni. Na de jókat akarunk mondani, tehát ismerjük el, hogy a hardware nem rossz. Most már csak a zsarnokokat kéne észhez téríteni, és egész jó kis országot lehetne faragni Kínából.

8. Csinos és "jól nevelt" lányok. A csinos persze relatív. Ha nekem valaki 1992-ben azt mondja, hogy kínai feleségem lesz, kinevettem volna. Semmi affinitásom nem volt akkoriban az ázsiai lányok iránt. Ma már nagyonis tudom értékelni mindazt a nőiességet, ami árad belőlük. Úgy vettem észre, férfitársaim többségét is megihlették az ázsiai (nem feltétlenük csak kínai) nők, tehát ezt merem a pozitív oldalra írni.
 

9. Az ország mérete. Erről mondjuk nem ők tehetnek, tehát nagyon büszkék sem lehetnek rá, de tény, hogy egy nagy országban többet lehet utazni, többet lehet látni, és változatosabb a táj. Valamint le lehet úgy élni egy viszonylag "teljes" életet, hogy az ember valaha is elhagyná az országot. Nem akarnám Kína földrajzát Európával vagy Amerikával hasonlítgatni (hasonló méretű egybefüggő régiók), de tény, hogy a botrányos környezetszennyezés ellenére is azért maradtak még üde foltok Kína térképén, és amíg lehet/szabad, érdemes őket meglátogatni.

10. A kínai "pragmatizmus". El kell ismerni, néha nagyon átlátnak a dolgok lényegi természetén a kínaiak. A nyelvükből is lehet látni, néha már-már mókásan "nevén nevezik a gyereket", kertelés nélkül. Lehet következtetni a kis logikájukra is abból, miként találnak ki új szavakat az új jelenségekre. Rövidítenek, ahol csak lehet (ennek az éremnek van másik oldala is), és az egész országot kihegyezték olyanra, hogy a 20% analfabéta se haljon éhen. Ebben kicsit Amerikára hasonlítanak, de tény, hogy a végletekig leegyszerűsített rendszerekben éppúgy otthon van a kínai, mint a végletekig túlbonyolítottban. Például tudják, hogy az emberek nem szeretik magukat regisztrálni. Így minden utcasarkon úgy osztják a SIM kártyákat mobilba, mint nálunk a fagyit. Aztán tudják, hogy az ember társas lény, és szereti, ha masszírozzák. Minden húsz méteren masszázs, és nem kell feltétlenül azonnal szexre gondolni: egy jó húszperces, erős hát-nyak-fejmasszázst mindenhol kaphatsz, akár éjjel kettőkör is, a legkisebb faluban is.

11. Közlekedés. Bármily hihetetlenül hangzik, de annak a káosznak, ami látszólag uralkodik a kínai utakon, is van egy belső logikája és ritmusa. Ezt kis idővel el lehet sajátítani, és utána szinte unottan, álmosan lehet abban a kavalkádban előre jutni. A logika roppant egyszerű (és matematikailag modellezhetően buta): mindenki abból indul ki, hogy ő megy először. Soha senki nem enged senki mást előre. Ennek a pozitív oldala az, hogy teljesen kiszámítható. Senki nem néz oldalra vagy hátra sem: csak előre. Ez is ostobaság, de megintcsak: kiszámítható. Mindenki óvatos. Van egy kínai (tév)hit, miszerint ha lassan megy valaki, az biztonságos. Ez is könnyen igazolható marhaság, de megintcsak: kiszámítható. Csakúgy mint a többi "szabály" is, miszerint nem szabad senkit sem hagyni, hogy megelőzzön, a dudálással el tudjuk rettenteni a többi résztvevőt (vagy, hátratekintés hiányában jelezzük, hogy jövünk), az autópályán a középső sávot kell először elfoglalni (ez egyébként a kínai KRESZ szerint helyes), stb. Mondom: világszinten marhaság, lassú, hatékonytalan, buta rendszer. De a jó oldala az, hogy nem kell hozzá kifejezetten intelligensnek lenni, tehát IQ 50-es neandervölgyiek is szerezhetnek jogosítványt és vezethetnek, mert annyira zsigeri, egyszerűek a "szabályok". Meg lehet szokni, fehér embernek is, csak idő kérdése.

12. Gyors változások. Nem nevezném fejlődésnek, annak ellenére, hogy a világban sokan (szerintem helytelenül) a kínai sebes körbe-körbe járást fejlődésként fogják fel. Én inkább úgy nevezném, hogy változás. Építenek egy házat, vacak anyagokból, vacak technikával, tessék-lássék összedobják hamar, aztán pár év múlva (bár még lakható lenne, csak már kicsit lepusztult) lebontják, és kezdik elölről: ugyanolyan vacak anyagból, ugyanolyan rossz technikával, ugyanolyan nemtörődöm módon felhúznak egy "új" házat. Ami persze egy kínai szemében sokkal többet ér, mint egy régi, de igazából nem történt semmi, csak unatkozás helyett csináltak valamit (munkát adtak pár semmittevőnek). Ez a példa mindenre igaz, körbe-körbe járnak, sosem jutnak egyről a kettőre, maximum akkor, amikor Európa lép egyet, mert azt lemásolják, és akkor egy eggyel fentebbi szinten kezdik a körforgást. Mi ebben a pozitív (számunkra)? Hát az, hogy sosem unatkozik az ember Kínában. Nem tudsz kétszer ugyanazon az úton végigmenni (görög példával: nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba). Nálunk gyerekkorod kedvenc papírboltja még mindig ott van, a tulaj már kicsit őszebb, de a gyerekeid gyerekei is ugyanott veszik a tintát a tollukba. Kínában megveszel egy monitort, használod pár hétig, utána visszamész egy extra kábelért ugyanabba a boltba, és nemhogy a bolt nincs ott, de még az épület sem, sőt a helyét bevetették barackfákkal és az ott labdázó gyerekek azt sem tudják, miről beszélsz, szerintük ott sosem volt semmilyen tízemeletes számítástechnikai nagyáruház.

Na, ennyi fért bele a mai adásba, egy tucat. Aki okos, gondolkozzon el a fentieken, és találja ki, mi van az érem másik oldalán.

Természetesen idő kell ahhoz, hogy az ember tényleg észrevegyen nüanszokat egy akkora országban, mint Kína. A külföldiek legtöbbje, tapasztalatom szerint hullámokban éli meg Kínát. Olyan ez, mint a bioritmus, de hónapos és éves ciklusai vannak. Ugyanaz a külföldi, attól függően, kínai tartózkodásának éppen melyik fázisában kérdezed, képes ugyanazt a helyzetet jóként vagy rosszként értékelni. Összességében nagyon kellemesen el lehet tölteni hosszabb időintervallumokat Kínában, én mégis azt szoktam javasolni mindenkinek, hogy minimum 1-2 havonta "frissítse" az agysejtjeit, azaz menjen Hong Kongba, Macau-ra vagy Tajvanra, vagy akár messzebbre is, mert a kínai valóság, legyen az jó vagy rossz, de mindenképpen a külvilágtól hermetikusan elzárt világ, azaz kiesik az ember a szinkronból, ha túl sokáig fürdőzik ott. Ez egy mesterségesen izolált kultúra (erről még beszélünk később vagy valószínűséggel), amely mind a mai napig a Nagy Kínai Fal bűvöletében él, és nem látja, hogy az struccpolitika lenne: a kapu bármikor becsukódhat, mert a kínai ember még mindig nem jött rá, hogy csak egy a sok közül: az ő világlátása torz, a valós világot rosszul képezi le. Lehet benne fürcsikélni, élvezni annak számunkra pozitív vonzatait, de javaslom, hogy nézzük a helyzetet a Holdról, és ne merüljünk el benne gondolkodás nélkül, mert olyan az, mint a fekete lyuk: sokaknak már nincs visszaút. Tehát csak óvatosan ezzel a tucat pozitívummal: csak mértékkel szabad "élvezni", és csak védőfelszereléssel, kiskaput mindig nyitva hagyva, hidakat magunk mögött nem felégetve. Úgy élvezetes, méltányos, szerintem.

Ha Kínát kritizáljuk, ügyeljünk arra, hogy az arányok megmaradjanak. Barbárok ugyan nem vagyunk, de ne feledjük, hogy a kínaiak úgy vannak programozva, hogy azt higyjék, mi barbárok vagyunk. A tények lényegtelenek: a percepció, a felfogás a fontos: elég nekünk azt tudni, hogy a tanácsainkat, kritikáinkat sosem mint építő jellegűt, hanem mint "ellenféltől jövőt" fogják fel (az, hogy mi a valóság, a kínait nem érdekli, mert nem hisz abszolút igazságokban, pl komolyan gondolják arrafele páran, hogy az, hogy a Föld gömbölyű, csak valami nyugati ármánykodás, mert nem ők jöttek rá először, és barbároktól mindent csak óvatosan szabad kezelni, tehát igenis lehet, hogy a Föld mégsem gömbölyű). Ezt véssük észbe, de amúgy mindenki írja azt, amit jónak lát: szabad a gazda :-)