Kedves Blogíró!

Ez a comment most sehogy nem jön a fenti postodhoz, inkább általában bloghoz. Elolvastam pár bejegyzést, ami sikeresen lerombolta a romantikus Kína-képem maradványait.
Azért nem teljesen értem, hogy egy ilyen csicskaság/nyalásszopás alapú társadalom mellett hogy lehet, hogy mégis az övék a világ legdinamikusabban fejlődő gazdasága? Csak mert rohadt sokan vannak? A mennyiségen múlik, ennyi az egész?
Eddigi elképzeléseim szerint a 10%-os GDP növekedéshez, és gecinagy felhőkarcolók építéséhez azért kell némi minőségszemlélet, társadalmi hatékonyság is. Hol tévedek?

Nincs sok tévedésről szó. Adott egy nagy ország, amelynek van egy nagy gazdasága. Arányaiban kicsi a gazdaságuk, abszolút mértékben nagy. Ahhoz képest, hogy a világ legnépesebb országa, még szép, hogy sokat is termelnek. Nincs itt semmi gond az arányokkal, igaz? India is nagy, annak is nagy a gazdasága.

Az is tény, hogy fejlődik, mint azt fejlődő országtól el is várja az ember. A "legdinamikusabban fejlődőt" már csak sok sóval lehet bevenni, ugyanis a) a fejlődő országok MIND roppant "dinamikusan" fejlődnek, és hol Brazília, hol India, hol Kína veszi át a stafétabotot, tehát nem lehet egyikre sem állandósítani a "leg"-et, és b) Kína esetében az a legnagyobb baj, hogy MINDEN információ cenzúrázott (vagy kozmetikázott, ha ez a szó jobban tetszik), azaz csak statisztikai alapon lehet kikövetkeztetni, hogy "ha ezt hazudják, akkor valószínűleg valahol ez és ez lehet az igazság". Magyarán: olyan országokban, ahol a nem bizalmi információkhoz bármelyik újságíró szabadon hozzáférhet, ehhez alkotmányos joga van, és nem szórakoznak a valóság intézményes elferdítgetésével, ott elég pontos képet lehet kapni a gazdaság VALÓSÁGOS állapotáról. Kínában nem ez a helyzet: SEMMILYEN (!!!) információhoz nem lehet szabadon hozzáférni.

Lemegyek olyan szintre, hogy még ha kiragadsz 1, azaz egy darab kínai embert véletlenszerűen a hangyabolyból, és azt interjúvolod meg, az az egy darab is tuti, hogy nem az igazságot fogja mondani, mert a rendszer így neveli ki őket. Ők minden külföldiben egy potenciális ellenséget, versenytársat, stb látnak, és maximum akkor nyílnak meg, és mondanak pár tényleg őszinte, belülről jövő szót, ha már biztonságban érzik magukat (azaz: KÜLFÖLDÖN, ha már megvan a külföldi útlevelük). Amíg bármilyen szinten függnek a MINDENHATÓ (!!) cáratyuskájuktól, addig MINDEN EGYES kínai MEGVÁLOGATJA A SZAVAIT. Innentől kezdve ember legyen a talpán, aki megszondáz X darab kínait, aztán X darab hazugságból képes összerakni a puzzle-t, hogy akkor most mi is történhetett VALÓJÁBAN? :-)

Szerencsere vannak emberek (mutogatok itt magamra és még pár emberre, akit ismerek, és helyén van az eszük, szívük), akik olyan sokat és olyan intenzíven éltek Kínában, hogy már elejtett félszavakból is megértik a kínai lélek kis rezdüléseit, és "átlátnak a szitán" (annyira szép ez a magyar mondás, nem?). De azok, akiktől a "kínai csoda", meg "hatalmas fejlődés", meg "Kína a jövő", meg hasonló bombasztikus marhaságokat lehet olvasni cikk, könyv, riport, stb formájában mindenfajta médiákon keresztül, azok csak bégetnek, mint a kisborjú, kecske, együtt a nyájjal, és csinálják ezt a divat-cirkuszt: az angol úgy hívja, hogy "bangwagoning effect". A magyar meg úgy, hogy "egy bolond százat csinál".

Ha valaki annyira beveszi a maszlagot, hogy Kína így fejlett megy úgy, akkor a javaslatom az, hogy PRÓBÁLJA KI. Menjen Kínába, telepedjen le, kérjen magának kínai útlevelet, személyit, hozzá hukou-t, és éljen úgy, mint egy kínai. Ha még UTÁNA IS annyira tetszik neki a rendszer, MARADJON OTT, álljon be az 1.3 milliárd kínai mellé +1-ediknek. Erőt, egészséget, bort, búzát, békességet kívánok hozzá. Akkor aztán a saját bőrén megtanulja, milyen JÓ DOLOG kínainak lenni, és talán azt is megérti, hogy Kína miért olyan, mint a nyomás alatt levő tartály: ha csak egy picike lukat is ütsz rajta, hatalmas sebességgel áramlik ki belőle az ember.

Elég megemlíteni a (sajnos magyar) baklövést, amit 1992-ben kis hazánk okos vezetői tettek: vízummentesség kínaiaknak. Bravó, okostojások. Fél év alatt aki kínai tudott, mind ment hazánkba, amíg észbe nem kaptunk és gyorsan be nem tömtük a saját magunk által fúrt lukat a nyomás alatt levő tartályba. Azóta is azzal "büszkélkedhetünk", hogy Európa-szerte a legnagyobb kínai populáció nálunk van. BRAVÓ, agyatlan döntéshozók.

A fenti példa is, de csak ha az ember nyitott szemmel jár a világban, és OLVASSA A SZABADSAJTÓT úgy, hogy tud a sorok között is olvasni (mert hiába szabad a sajtó, ha a szabad újságíró az IQ harang tetejéről való emberke), minden más egyszerű emigrációs statisztika is felé kéne ébresszen egy kis gyanút az intelligens, Kínát amúgy nem ismerő ember fejében.

Jelenleg a Kínából kiáramló agyak (brain drain) aránya ahhoz a pár lunátikus külföldihez képest, akik az ellenkező irányba lapátolnak az ár ellen, és megpróbálnak Kínába emigrálni annyira túlnyomó, hogy egyérteműen mutatja, hol van a "gazdasági jólét". Csak meg kell nézni a nettó emigrációs vektorok irányát, és ahova mutatnak, ott szeretnének az emberek élni.

Ezek a vektorok jelenleg NEM Kínába mutatnak. Volt Kínának olyan periódusa a történelemben, amikor vonzó kultúra volt, mert viszonylag intelligens vezetés alatt, kultúrált lakosság csinált olyan kis környezetet, ami a nem-kínai számára is vonzó lehetett, innen jött az, hogy ha számarányban nem is sok, de azért vannak Kínában nemzetiségek, 55 szám szerint. Az asszimilációs rátájuk sem volt rossz abban az időben.

A mai Kína több sebből vérzik, kezdve a kulturális forradalom MIND A MAI NAPIG (!!!) érezhető butító hatásáról, aztán a maoizmus még mindig viszonylag komoly arccal, humor nélküli felvállalásáról (itt már lazul a póráz néhol, néha, de még mindig "mentik az arcot", hogy de igen, az úgy volt jó, ahogy), egészen addig, hogy egyszerűen 1.3 milliárd embert lehetetlen úgy kormányozni, hogy mindenki olyan jól éljen, olyan nagy házban lakjon, és Cadillac-kel járjon, mint mondjuk (kínaiak kedvenc összehasonlítási alapja) egy amerikai. És akkor még Európával nem is hasonlítottuk össze, pedig az még Amerikát is játszva übereli "quality of life"-ban (lásd Mercer tanulmányok, a top 10-nek a többsége európai, első három helyen szinte mindig az).

Szóval a kínai VALÓSÁGOT úgy lehetne összefoglalni, hogy "álom álom, édes álom" minden szinten. Álmodoznak kormányszinten, de az egyén szintjén is, és elkábítják magukat is, a külvilágot is mesékkel (cenzúra), aztán amikor elmúlik az afrodiziak hatása, szomorúan konstatálják, hogy "van minden, de szar".

Hasonlítsd ehhez a fejlett társadalmakat, ahol az emberek már rég nem szappangyártással, olcsó cipővel és autóalkatrész utángyártással próbálnak gazdasági előnyhöz jutni, hanem fejlett hadászati, űrkutatási, genetikai, stb technológiákkal, fejlesztéssel, innovációval, OKTATÁSSAL.

De ha túl filozófiai, elméleti, absztrakt szinten próbáltam szemet nyitogatni, akkor mondok inkább dolgokat azon a szinten, ahol a kérdés megfogalmazódott, hátha az jobban "megfogható".

A "gecinagy felhőkarcoló" a magyar szántóvetőnek biztos nagyon nagy fallikus szimbólum lehet, ha a gyöngyösi 22 emeletes "felhőkarcolót" tekinti magára nézve etalonnak. Ha már kicsit jobban megpiszkáljuk, akkor mindjárt nem esünk hasra attól, hogy metropoliszokat építenek. Mint mindenhol, a "felhőkarcoló" egyszerű gazdasági adok-veszek eredménye: az ingatlanpiac törvényszerűsége, hogy ahol magas a négyzetméter-ár, ott felfele kell terjeszkedni, azaz kéz-kezet-mos: elkezdenek egyre magasabb épületeket felhúzni egymás mellé. Hangyaboly.

Európában szerencsére nincsenek ilyen "gondok", még nem vagyunk se túlnépesedve, sem nem tekintjük a magas épületeket esztétikusnak, tehát maradunk a 4-5 emeleteknél, nálunk gazdaságilag ez a kifizetődőbb. Egy német, francia, svájci, olasz, angol, holland, stb városban nincsenek húvazze méretű felhőkarcolók. Ettől még nyugodtan fogadhatsz rá, hogy ha random kiveszel egy muksót a 6 emeletes irodaházból, és egyet egy shanghaji 66 emeletesből, és megkérdezed, helyet cserélnének-e, akkor a shanghaji mindent hátrahagyva loholna Londonba, de a londoni csak annyit mondana, hogy "nice try, buddy. I stay". A gazdasági fejlettséget NEM FELHŐKARCOLÓBAN MÉRIK.

Aztán lehetne még ezt a végtelenségig finomítani, mint pl a baromagyú kínaiak ÉSZ NÉLKÜL másolnak mindent, és pl Shanghai esetében elfelejtették (francokat: nem is gondoltak rá) megnézni, milyen talajon kezdték el New York és Hong Kong másolását (felhőkarcoló per hektár versenyről van szó), és SÜLLYEDNEK szégyenükben kb 10 centit évente, és szerintem lassan már el lehetne indítani a fogadást arra, hogy melyik karcoló dől össze először.

Vagy úgy is lehet még ezt a karcolós példát többdimenziósítani, hogy amíg Hong Kongban az IGAZI (közgazdaságilag, mérnökileg MEGALAPOZOTT --pun intended--) karcolók este is tele vannak, és a kivilágításból rögtön le lehet szűrni a kihasználtságot (ami durván 95% körül van), addig a nappal látszólag ugyanolyan impozáns "copy skyscraper" mondjuk Shanghaiban üresen tátong: elég csak annyit tenni, hogy este elautózol mellette, és megszámolod, hány irodában ég még a villany... a két kezed elég lesz, nyugi. Na most vagy azért, mert a shanghaji üzletember sötétben is tud dolgozni, vagy azért, mert a shanghaji üzletember olyan hatékonyan dolgozik, mint a német, és délután 5-kor veszi a kalapját, és távozik, vagy... aki ismeri Kínát, az tudja, hogy az előző két mondvacsinált indok inkább paródiának illene be: egyszerűen NINCS KIADVA, azaz látszatproject (az angolban window-project, és itt megint jól illik a window szó a mi kísérletünkre véletlenül).

A kínai felhőkarcolók "minőségét", amit kedves névtelen hozzászóló említett most nem taglalnám, mert már így is hosszú lett a válaszom: hasonlítsa össze kend a saját szemével, és ha nem veszi észre a különbséget mondjuk egy bármilyen nyugati, és bármilyen kínai felhőkarcoló között: akkor ezt a komment-et is feleslegesen olvasta el.

A minőség eléggé univerzális fogalom, és itt visszatérnék az emigrációs vektorokra: azok pontosan mutatják, hol van minőségibb gazdaság, élet.

Egyébként amit itt írok, nem "magánvélemény" csak, hanem évtizedes tapasztalatok zanzája, és ha a megfelelően magas szinten szondáz az ember, akkor vezető közgazdászok tollából, szájából visszahallhatja pontosan ezeket a gondolatokat, ha NYITOTT SZEMMEL JÁR. ENNYI...

Persze ha valakinek vannak jó kis ellenérvei, szívesen fogadom, és ahogy időm engedi, vitatkozok is majd, úriemberhez méltóan :-)

Errata (mert editálni nem lehet itt, érdekes módon):

1. helyesen bandwagon, bandwagoning (a band, mint zenekar, és wagon, mint kocsi alapján).

2. 1992 lehet, hogy 1993 volt, valamikor akkortájt.

3. "statisztika is felé kéne ébresszen" --> fel, helyesen.

4. egyérteműen helyesen: egyértelműen.

Egyelőre ennyi elütést találtam. Ez olyan mint a kakaóvaj, ami a termék felszínén megjelenik: a termék élvezeti értékét elvileg nem befolyásolja. :-)

Nem csodálkozom, hogy a kedves hozzászóló válaszra sem méltatja a válaszomat, hiszen ma reggel regisztrált egy új nicket. Vagy egy 6 éves gyerekkel van dolgunk, aki mostanra lett írástudó, és a szülei most engedték meg először neki, hogy regisztráljon magának egy blog.hu id-t, vagy ha felnőtt, akkor elég egyértelmű, hogy provokációról van szó. De milyen rendes vagyok, hogy pár percet az ilyen bajkeverőkre is szánok, nem? :-)

De ha már visszanéztem, akkor gyorsan ezt a két utolsó koncepciót hadd emeljem ki, mert olyan szép: minősegszemlélet és társadalmi hatékonyság. Hm, vagyon működik az agymosás egyeseknél, vagy a kedves hozzászóló (juszt se tegezem le) sosem járt Kínában, és/vagy sosem fogott a kezében kínai terméket, vagy nem volt szerencséje kínai szolgáltatáshoz. Elég ha annyit mondok, hogy "nem teljesen ugyanolyan, mint a japán"?

Akkor mégiscsak illeszkedik a R-esethez az illető hozzászólása? Csak benoe-bashingnek nyomatott be egy ilyen látszólag oktondi kérdést, a válasz már nem is érdekli? Holnap regisztrál új nick-et, és folytatja valahol máshol? :-)

Héhéhé. Szerintem félreértettük egymást. Lehet hogy úgy tűnt, de én a hozzászólásomban semmilyen álláspontot nem akartam képviselni, csak kivetítettem pár kósza gondolatot. A blogíróhoz képest nyilván naív vagyok Kína témában, sosem jártam ott, és maximum turistaként tervezem:) Azt pedig végképp nem állítom, hogy jó ott élni. Csak érdekesnek találom a benyomásait azoknak, akik testközelben átélnek egy merőben más (bár az egyén szempontjából rosszabb) világot, mint amiben mi élünk. Nem dicséret ez csak rácsodálkozás, hogy "így is lehet csinálni".
És talán van benne egy adag félelem is, hogy mi lesz velünk európaiakkal (és kelet-európaiakkal...) 50 év múlva.
A gecinagy felhőkarcolók esete pedig egyéni megalomán perverzió :D (Nekem a Burj Khalifa is tetszik, pedig sokak szerint felesleges pénzkidobás.)
Csak látni szeretném, hová tart az az ország, mit akar, milyen elvek mentén. Mi eladósodunk, ők felhalmoznak. A jövő szempontjából ez nagyon nem mindegy.

Na jó, de nem mindegy, ki MIT halmoz fel. Menj el Kínába, és nézz körül nyitott szemmel. Mi nem adósodunk el. Persze attól függ, hol húzod meg a "mi" határát. Talán csatlakozz azokhoz a magyarokhoz, akik nem csak Battonya és Nemesnedvesd között gondolkodnak, hanem Európában, Nyugatban, világban mérik az állampolgárságukat.

Nem kell hasraesni attól, hogy lekoppintanak pár felhőkarcolót. Nem ők kezdték, ők csak másolják, és nem is jól. Szóval nyugi. De mondom, ha annyira szimpi, vesd bele magad, és válj kínaivá. Lehessen csak 1 gyereked, és ne utazhass sehova, és gondold meg minden gondolatodat, szavadat, tettedet, mert ha elfelejtesz kicsit nyalizni, hopp buksz egyet. Jó játék?

Ne a Hello Kitty-s felszínt nézzük már állandóan... lássunk a dolgok mélyére. :-)