Kínában élni jó dolog. Nyugaton élni is jó dolog. Tulajdonképpen bárhol élni jó dolog, ha az ember tudja, mit csinál. Előző bejegyzésemben általánosságban utaltam rá, hogy milyenek vagyunk magyarok, amikor "fórumozunk". Kritikám az, hogy sokan nagyon kevés "tudás" birtokában nagyon vehemensen írogatnak. Mivel évek óta követem ezt a "vak vezet világtalan" játékot az interneten, ezért gondolom ehhez kapcsolódóan fogok írni. Így sokan felismerhetik a leggyakoribb téveszméket. Ezt helyesbítendő, csináltam egy kis összefoglalót a leggyakoribb félreértéseket megvilágítandó.

Egy kis jelmagyarázat: Kína alatt csak és kizárólag a népi Kínai területeket fogom érteni, azaz HK, Macau, Taiwan és egyéb kínaiak által lakott területeket nem számolok ide. Kínán belül sem homogén a helyzet: bár külön nem fogom említeni, de amit írok, az nagyrészben a Peking-Shanghai vonalra lesz érvényes (a "hatalom" fellegvárai), és minden ehhez hasonlóan erősen központilag kormányzott területre (azaz minden olyan területre, ahol a helyi szabadsági fokok erősen meg vannak nyirbálva, azaz a mindenkori uralkodó legkisebb tüsszentésére reagálnak). Tehát ugyan Shenzhen vagy Zhuhai papíron népi Kínának számít, és amit írok, arra is érvényes: ott ezeknek a hatását erősen ellensúlyozza Peking messzisége és a helyi kultúra rezisztenciája minden rosszal szemben. Nyugat alatt a fejlett országokat értem, és ide itt most nem fogom Magyarországot beleérteni, tehát legközelebb mondjuk Ausztria vagy Olaszország az, amire kell gondolni. De Nyugatnak számít Új Zéland is, Japán is, Korea is, de akár Taiwan, HK és Macau is. Tehát nem bőrszín, nemzetiség, stb alapon van meghúzva a Nyugat határa: hanem úgy, hogy akik az emberi jogokat tiszteletben tartják, és akik nem, plusz akiknek a gdp/capita gazdasági helyzetük olyan, hogy korrupció nélkül is bárki képes szabad, emberi életet élni. A wikipedia ekként foglalja össze, mit is értünk ma Nyugat alatt:

-=-=-=-=-=-=-

In the current political or economic context the term the "West" often includes developed nations in the East, such as Japan, Taiwan and South Korea. However, these nations have different and distinctive cultures, religions (although Christianity is a major religion in South Korea), languages, customs, and worldviews that are products of their own indigenous development, rather than solely Western influences. Japan, in particular, is a founding member of the G8, a member of the OECD, an industrialized democracy, with a high standard of living, high level of human development and a major economic power. All of these are generally accepted political or economic characteristics of Western nations.[1]

There is debate among some as to whether Eastern Europe is in a category of its own. Culturally Eastern Europe is usually more or less accepted into the 'West', mainly because of its geographic location in what is mostly Europe (and cultural ties). It, however, does not fill the traditional economic and living standard criteria which one associates with "The West".

-=-=-=-=-=-=-

Tehát amikor Nyugatot említek, kérem senki se gondoljon kis hazánkra, attól most vonatkoztassunk el, és az igazi Nyugatot hasonlítsuk össze Kínával. Egyébként a magyar mentalitás sokszor félúton van a kínai és a nyugati között, ami nem csoda, ismerve a múltat.

A következő 12 pont a nemrég megírt pozitívum listáról van, csak most más szemszögből vizsgáljuk őket.

1. Diligence, szorgalom. A nyugati ember sem lusta, persze. De nézzük a szorgalmat más szemszögből. Kínában illik elfoglaltnak lenni: ha valaki nem az, hamar megszólják, hogy semmittevő. Nyugaton ha valaki nem dolgozik, mindenki elkezd gyanakodni, hogy valószínűleg milliomos, mert megengedheti magának, hogy ne dolgozzon. Ugyanakkor ez megvan Kínában is: minél magasabbra korrumpálja magát a kínai, annál kevesebbet dolgozik. Tehát itt nincs sok különbség. Viszont: a nyugati ember kreatív, és automatizál. Ezáltal kevesebb munkával többet tud termelni (hatékonyság). Ez Kínában nem sokat ér, mert 1.3 millárd embert kell munkával ellátni: minél kevésbé hatékony valami, annál jobb. Ez egy helyi sajátosság, érthető, de nyugati szemszögből nézve nem mutat fejlettséget.

2. Hierarchia. Nyugaton az emberek keveset gondolkodnak alul-felül elosztásban. A kínai versengés és hierarchikusság egy nyugati számára roppant fárasztó lehet. Sok idő megy el azzal, hogy az emberek Kínában azt definiálják, hogy ki ki alatt/fölött helyezkedik el, és utána is sok energiát pazarolnak arra, hogy az arcot mentsék. Ez nyugati szempontból megintcsak meghaladott, primitív szemlélet: Nyugaton gyorsabban működik a gazdaság, mert az emberek nem azzal vannak elfoglalva, hogy KI mond dolgokat, hanem, hogy MIT mond.

3. Kedvesség. A kínai kedvesség feltételhez kötött, ezért nem őszinte. Egy kínainak az az alap, hogy bárkinek "tisztelnie kell Kínát". Ezzel nyit, így, "barátságosan": először mondd azt, hogy tiszteled Kínát, a kínaiakat, VAKON, anélkül, hogy bármit is tudnál az országról, vagy az emberekről. Ha ezt nem teszed meg, egyetlen ajtó sem nyílik meg előtted. Ebben viszont van egy jó adag logikai hiba. Ugyanis egy ember, aki egy országot vagy embereket nem ismer, nem tudja azt tisztelni sem. A tiszteletet menet közben adja meg az ember, a tapasztalatai alapján. Tehát valakitől egy olyan nyilatkozatot kizsarolni, hogy tiszteli őt, egyszerre illogikus és barátságtalan. Pusztán annak a pszichés megnyilvánulása, hogy a kínai megszokta, hogy a furcsa, barátságtalan szokásai miatt általában nem szerez barátokat sehol, tehát megpróbálja "előre" megszerezni a bizalmat (és nem megszolgálni érte). Ez a logikájuk egyébként sokszor, más helyen is előkerül. Ez eleve rossz lépés kezdetnek, egy ilyen játszmát kínai csak elveszíteni tud, megnyerni NEM. A helyes megoldás a nyitottság (Nyugat): nem kérünk senkit, hogy előre tiszteljen minket: ha miután megtapasztalta, milyen az igazi Nyugat, tiszteli azt, helyes. Ha nem, akkor sincs semmi gond: ha tud jobb helyet/kultúrát, szabad az út, menjen békével.

4. Másolási tehetség. Ez lerágott csont: Nyugaton nem sok tiszteletet kap az, aki bármit is lemásol. Majmolásnak is hívjuk. Ez azért van, mert a nyugati filozófiarendszer (és tudomány) arra alapul, hogy ELŐRE haladunk, azaz fejlődünk. A fejlődés a változáson alapul, azaz ha valami nem változik, akkor nem is fejlődik. Maga a változás önmagában még nem fejlődés, de változás nélkül nincs fejlődés sem. Na most, a másolás pont a változást fékezi, mert egy már létező dolgot/jelenséget reprodukál. Tehát nyugati szemmel nézve "helybenjárás"nak számít, nem értékes tulajdonság. A Nyugat a tömegtermeléshez kitalálta a gyártósorokat és másológépeket, és a statikus dolgokat (amit másolni kell, nem fejleszteni), rábízza egy gépre, felszabadítva ezzel az ember agyát más, előrehaladottabb tevékenységek végzéséhez.

5. Az állandó zabálás, a konyha. Ezt is másképp látják az emberek Nyugaton. A nyugati fölény fenntartását az állandó innováció, kutatás, verseny biztosítja. Ilyen szemszögből nézve 2-3 órát eltölteni azzal, hogy egy homo sapiens a megfelelő mennyiségű kalóriákat beviszi a szervezetébe, időpocsékolásnak tűnik. Ahogy a Nyugat mondja: "nem azért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy éljünk". Ezért van az, hogy a nyugati ember, bár nagy, erős és okos, mégis relatíve keveset eszik (időráfordítás, kalóriabevitel). Egy nyugati embert nem hat meg egy hatvanfogásos étlap, ha háromhoz szokott. Ez visszahat arra, hogy zabálás helyett inkább dolgozik, gondolkodik, termel.

6. Olcsó benzin. Amerikában állami támogatás nélkül is olcsó a benzin, tehát ez relatív. Európában sem a benzin drága (azt világpiaci áron veszi mindenki), hanem a hozzáadott adó. A nyugati fizetésekhez mérten viszont már nincsenek nagy különbségek, mert a liter ár 2-3-szoros, míg a nettó keresetek 5-10-szeresek átlagban.

7. Olcsó telefon. Nyugaton is olcsó, sőt. Amerikában egyenesen ingyenesek a helyi hívások, és a mobil telefonszámok is ugyanolyanok, mint a helyiek (nem lehet megkülönböztetni őket). Nyugaton gyors, fejlett a telekommunikáció, Kínában meg gyorsan fejlődik. Az igazi különbség ott van, hogy Nyugaton nem cenzúrázzák a kommunikációt.

8. Csinos lányok. Ebben annyi az igazság, hogy a kínai (és általában ázsiai) nők nagyon nőiesek. Viszont cserébe a nyugati lányok egyszerre erkölcsösebbek is, és erkölcstelenebbek is (a szó jó értelmében). A szexuális szabadság Skandináviából indult, és mind a mai napig ott dívik a legjobban (a magyar pornófilmezést tekintsük "érdekes jelenségnek", de kultúrálisan nem mérvadó: Skandináviában még mindig jobban űzik ezt a műfajt (is)), és a profi leánykák még mindig szőkék és skandinávok. Ugyanakkor ha valaki szoftveresen finomhangolt úrinőre vágyik, akivel már társaságban is meg lehet jelenni, mert nem kezd el véletlenül köpni egyet, ásítozni, vagy cirkuszt csinálni, akkor is jobban jár egy kifinomult nyugati nővel, mint egy bármilyen jólnevelt, gazdag kínaival. A kínai nőkben (tisztelet a kivételnek) nagyon erősen ott van a neveltetés, márpedig arrafele a csontot a padlóra köpni, böfögni, fingani, taknyot lenyelni, csámcsogni, hangosan ásítozni és nyújtózkodni, vagy publikusan másokat ellehetetleníteni (hisztizni, cirkuszolni) teljesen bevett szokás. A sorjázatlan vélemények hangoztatásáról már nem is beszélve. Egy szó mint száz: egy hercegi fogadásra kínai nővel menni igen nagy rizikó.

9. Kína mérete. Tény, nagy az ország, a fele azonban sivatag, és egy átlag kínainak itt meg is áll a világ. Egy nyugati, éljen bármilyen kis országban (Monaco), az egész világ előtte hever. Bármikor bárhova mehet, szabad. Egy kínai nem. Tehát a nagy országért cserébe kap egy piros útlevelet, amibe nehezen kap vízumot. Valamit valamiéert.

10. A pragmatizmus. Amennyire tud egyszerűsíteni, annyira tud bonyolítani is a kínai. Itt inkább csak az absztrakt gondolkodás hiányát említeném meg: a Nyugat pont attól erős, hogy rájött, hogy olyan nyelvet kell használni, amit könnyű tanulni, tanítani, használni. Ezért lett a századvégére teljesen leegyszerűsített ("amerikai") angol mára a de facto világnyelv, többek között. A kínai SOHA nem lesz világnyelv, és ezt a józanabb kínaiak is tudják, ezért tanulnak gőzerővel angolul.

11. Közlekedés. Bár megszokható, és valóban pofonegyszerű a kínai "logika" (ha lehet ennek nevezni) a közlekedésben: én megyek először, és mindenki más mögöttem. A nyugati, szabályokon alapuló közlekedési morál viszont nagyságrendekkel biztonságosabb, kényelmesebb, és legfőképp: gyorsabb. Nyugaton racionálisan ki van számolva, mely közlekedési rendszer biztosítja N számú ember M számú végpontból egymásba való eljutását a lehető leggazdaságosabb, legbiztonságosabb és leggyorsabb módon. Cserébe ezért a hatékonyságért a vezetőknek meg kell tanulniuk sok szabályt, és nem elég megtanulni: be is kell őket fegyelmezetten tartani. Ez rögtön két előnyt ad egy nyugati vezetőnek: az absztrakt gondolkodási képességet (azaz akkor is megáll a pirosnál, ha konkrétan nem lát autót jönni vagy nincs rendőr a közelben), és a közösség érdekeinek az egyéni fölé helyezését. Ezek máshol aranyat érnek.

12. Gyors változások. Ez a kavalkád inkább a fiatalokat vonzza, bölcs ember tudja, hogy változás a változás kedvéért nem értelmes dolog. Tehát amennyiben a változásnak nincs konkrét fejlődési összetevője, inkább untat, mintsem szórakoztat. A kínai változások inkább csak változások, nem nevezhetők fejlődésnek. A kínai vezetés ugyanis sarokba szorította saját magát: annyi mindent habzsolt össze magának korrupt módon, hogy állandó rettegésben van, hogy ha kitudódik az igazság, neki lőttek (szó szerint). Tehát megy az egyenlőtlen, korrupt tőkefelhalmozás, mely tőke vásárlóereje viszont nagyrészben attól a Nyugattól függ, amelynek az értékrendszerét (főleg emberi szabadságjogok) át kéne venni. Róka fogta csuka. A Nyugatnak sem érdeke, hogy Kína összeomoljon, bár simán elindítható lenne egy ilyen folyamat, mert a madzag vége a Nyugat kezében van. Tehát megy a tessék-lássék "fejlesztés", mely tulajdonképpen semmi más, mint körbe-körbe járás. Ez megintcsak nyugati szempontból nem számít civilizációs vívmánynak. Azt a pár "titkos" fejlesztést, amit nagyon-nem-titkolt világelsőségért végeznek, a Nyugat természetesen már rég ismeri. Ne felejtsük már el, hol a kutya, és hol a farka. Nincs itt sem utolsó pár előre fuss, és a Nyugat szárazon tartja a puskaport. Persze megy a jópofizás minden szinten, de ezt nem kell félreérteni: épeszű nyugati nem gondolja komolyan, hogy Kína baráti ország. Pontosan tudják megfelelő helyeken, hogy milyen gyermekded tervekkel próbálkoznak Kínában, hogy majd ők is feljönnek nyugati szintre. Álomnak nem rossz, de ahhoz át kéne venniük a nyugati fejlődés élesztőjének a receptjét, mely az emberi szabadságban rejlik. Az összes innovációnak, fejlettségnek, tudománynak az emberi szabadság az alapja, az parancsra, felső utasításra, párthatározatra NEM MŰKÖDIK. Az intelligens ember oda megy, ahol hagyják szabadon dolgozni. Pár korrupt, gerinctelen marad, de abból nem lehet versenyezni a szabad Nyugattal. Tehát a "változásokat" Kínában nem szabad fejlődésként értelmezni, sok köze a kettőnek egymáshoz ott nincs. Majd ha egy kínainak lehet tulajdona, szabadon eldöntheti, milyen állampolgár szeretne lenni, szabadon utazhat, szabadon kritizálhat bárkit, akit neki jólesik, retorziók nélkül, majd ha szabadon olvashat a világ minden tájáról cenzúrázatlan híreket, majd ha szabadon megválaszthatja (és főleg: LEválaszthatja) a vezetőit, azaz, amikor kilábal a feudalizmusból, akkor lehet húzni egy strigulát: "Kína lépett egy kicsit előre. Rájött, hogy a feudalizmus meghaladott eszme. Bravó. Ezt mondjuk már jó ideje, mostanra esett le a tantusz. Sebaj." Ameddig ez nem történik meg, és vasszigorral van minden egyes kínai állampolgár sakkban tartva, addig ezek a változások maximum egy cirkuszi körhinta változó, körbe-körbe menő csillogására emlékeztetnek.

Na, mára ennyi fért bele Kína kritikus, nyugati szemmel való megvizsgálásába. Mindenfajta véleményt szívesen látok, tessék csak tessék... (folyt. köv.)