Sosem hittem volna, hogy nekem, mint magyarnak majd más magyaroknak kell erről kiselőadást tartanom... de eljutottunk ide is.
Én még akkor jártam iskolába, amikor az orosz órán azért kaptam pityorkát (5-öskét), mert feltaláltam a cirill f betűnek egy frappánsabb írásmódját. Ugyancsak akkor jártam iskolába, amikor már nem volt muszáj KISZ tagnak lenni, de "melegen ajánlották", mert "anélkül nehéz lesz majd elhelyezkedni". Én juszt sem lettem tag, már csak azért sem, mert így reklámozták. És én még külön orosz órákra jártam, és bár a kispályás korrupt KISZ-t kerültem, mert gittegylet-szaga volt, de a szovjet agymosás nálam teljesen jól működött, azt bekaptam, jó csali volt. Gyűjtöttem a szovjet dalocskákat (valami gyerekmagazinban volt mindig lemez, amit lemezjátszón le lehetett játszani), csacsogtam oroszul, és (ez még ma is igaz) jobban szerettem cirill betűkkel írni, mint latinnal (csóválták is a fejüket sokan, hogy ez hazaárulás, pedig érzelmek ide vagy oda, a cirill betű tényleg szebb és könnyebben lehet írni). A külön orosz mellett választhatóan angolt is lehetett nálunk már tanulni, tehát az orosszal párhuzamosan abban is belevetettem magam. És úgy voltam egyetemista, hogy az orosz tanárunk tanított spanyolt és németet, öröm volt nézni a metamorfózist.
Én még egyetemi éveim alatt úgy dolgoztam állami(lag szigorúan titkos) cégeknél és intézményeknél, hogy bár papíron szocialista ország voltunk, azért ezt senki nem vette a mi köreinkben komolyan, és senki nem beszélt róla. Volt Ludas Matyi és ÉS, hogy az intelligensebb embernek is legyen olvasnivalója (azt a színvonalat máig sem látom viszont sehol), volt piros és kék útlevél (én azon szerencsések közé tartoztam, akinek már gyerekkora óta volt kék, és utazhatott "Nyugatra"), voltak Japánban képzett tudósaink, Amerikában tanult közgazdászaink, és Lomonoszovon végzett párttitkáraink. Szóval teljesen szép és kerek volt a világ.
És akkor valami izgágák átengedték az endékás turistákat Nyugatra vízum nélkül. Mondanom sem kell, magyar izgágák voltak. Beindult egy láncreakció, aminek a hatásait ma is érezzük. Nem sokkal később (sajnos nem voltam otthon, hogy észrevegyem) újabb izgágák átgondolás nélkül hisztisen beleerőszakolták kis svájcunkat az Unióba, mintha bármilyen unióba való tartozásból Magyarhonnak valaha bármi előnye is származott volna a múltban (én csak a fejemet fogtam, hogy "ennyire nem lehet mindenki hülye", de mégis: nem pár eszement találmánya volt ez, hanem keményen népszavazták). Azóta kesztyűs kézzel nézegetem az anyaországot, mert aki két ekkora otromba hibát sorban el tud követni, az több rosszra is képes.
És valóban, az óvatosságra mindig okot adnak a kedves magyarok. Volt egy teljesen korrekt internetto.hu... és mi lett belőle. Aztán volt egy MTI, amely teljesen korrekt híreket tudott adni, már-már a németeket megszégyenítő precizitással és függetlenséggel. Aztán ma már szinte csak fordítanak és ész nélkül másolnak, néha még kínai forrásból is, ami azért nagyon durva. Arról már nem is beszélve, hogy amíg kicsit nem néztem oda, eladták a fejem fölül az egész országot, és ma már nagyítóval kell keresni olyan magyar embert, aki magyar cégnek termel, és a magyar kincstárat hízlalja, nem a külföldiekét (cserébe tartjuk a markunkat, hogy Brüsszelből csöpögtessenek már kis lét).
Szóval csak húzom a strigulákat, és mentem, ami menthető. Szerencsére az a kis magyar szellemi elit, amelyben felnőttem és mind a mai napig körbevesz, nem iszik, nem drogozik, tehát hozzám hasonlóan tisztán lát. Na de: a haranggörbét púposító többség úgy néz ki, egyre kevésbé.
És itt végre kapcsolódik kis mondanivalóm Kínához. Engem eleinte csak küldtek Kínába (ódzkodva, de belementem, és ez volt 1991-ben, amikor még csak ízlelgettük a rendszerváltást), később magam döntöttem úgy, hogy újrázok, mert nem volt elég. Ma már, évtizedes tapasztalattal a hátam mögött minden érdekel, csak Kína nem: sok újat nehéz onnan felmutatni, ami volt-van, az is maximum érdekes, de nem tanítható példaértékűen. A kis magánstatisztikám szerint a Kínába látogató külföldiek (nem csak magyarok, sőt: az én kínai külföldi ismerőseim többsége nem-magyar) logikailag könnyen kikövetkeztethető okokból és céllal próbálkoznak, és ennek megfelelően járják végig a kötelező pokoli bugyrokat. Eddig minden világos és kerek.
Na de: azt még a legmerészebb álmomban sem gondoltam 1991-ben, hogy fogok olyan külföldit találni Kínában, aki nemhogy sutba veti a francia szabadságeszméket (ez még csak orvosi eset), de még rá is tesz erre egy lapáttal azzal, hogy előrehajol. Ez akkor annyira abszurdnak tűnt, hogy el sem tudtam volna képzelni. 2009-ben, körbenézve, hogy milyen emberek mit is csinálnak a világban, és azon belül Kínában, úgy érzem ideje egy kis revíziónak.
Kezdjük azzal, mi is a gondom. Az, hogy egy volt szocialista ország állampolgára az új, vadkapitalista gazdaságban nem találja a helyét, és nosztalgiázik: megértem. Emberi dolog, bár nem progresszív. Az, hogy valaki egy hatalmas diktatúrát "nem ért", "nem lát át", azt is megértem. Tényleg sok idő és intelligencia kell ahhoz, hogy az ember bonyolult elnyomó strukturákban felfedezze az ördögöt, mert jól rejti magát, el kell ismerni. Azt is kvázi megértem, ha egy amerikai vagy német unja már nagyon a banánt, és izgatja, hogyan lehet egy "teljesen más logikával" élni, és mégsem éhenhalni. Még azt is majdnem elfogadhatónak tartom, hogy a kisparaszt, aki máshol nem rúg labdába, pár korrupt üzlet után vérszemet kap, és aszongya ide nekem az egész asztalt. Ezek mind-mind emberi dolgok. Gyarlók, megvetni valók, de hát az IQ piramis alján ez a felhozatal. Ahogy a sztoikus gondolkodók vallják, "kell az ilyen is a világnak, alapozásnak".
Amit viszont már fejcsóválással nem tudok elintézni, az az, amikor látszólag intelligens külföldiek előrehajolnak, és önként és dalolva (mint valami mámoros drogos) egy idegen elnyomó gépezet csicskásaivá, cinkosaivá, bűntársaivá válnak. Persze ezek az ítélkező szavak csak akkor nyernek értelmet, HA EGY GONDOLATRENDSZERT VALLUNK.
És itt a bibi. Az, hogy valaki megtagadja a vallását: érthető, megbocsátható dolog. Az, hogy valaki ízlést vált és holnaptól a szőkékre bukik, az is megtörténhet, semmi gond. Na de, hogy valaki a józan ésszel teljesen ellentétesen saját magát hülyítse, elvágja a köldökzsinórt, sőt a fegyvert az ellen fordítsa, aki felnevelte: az már kijózanítóan figyelemre méltó jelenség. Itt most mindegy, konkrétan kik tagadják meg a felvilágosodás tanait, kik gyalázzák meg a francia szabadságeszméket, és milyen alantas érdekek szolgái. Nem a személy a fontos, mert minden ember gyarló, bárki beleeshet a csapdába. A jelenség az, ami aggasztó, és úgy tűnik, hogy bár ideiglenes, de következetes, ezért talán érdemes lehet feleleveníteni, hogy hol a kutya, hol a farka, és ki kit csóvál, a miheztartás végett. Aggasztóan sok Kínában élő külföldi látja nem hiányosan, rosszul, hanem veszélyesen a világot. Ez lehet az ottani agymosás, de lehet az eleve alacsony intelligenciaszint és a kínai élet közötti kölcsönhatás eredménye is.
Vegyük hát sorra, repetitio est mater studiorum alapon a három alapeszmét, ami mind a mai napig igazgatja a világot, és ott is, ahol nem veszik őket figyelembe.
Égalité: egyenlőség. Ez az, amit Európa több-kevesebb sikerrel próbál alkalmazni, úton-útfélen. Kína pont az ellenkezőjével kísérletez: az egyenlőtlenség legabszurdabb műalkotásait hozza létre, már-már humorosan. Nevetni csak azért nehéz, mert a nemzetközi alapelvek szerint az emberi élet továbbra is megismételhetetlen és értékes, és sajnos a kínai egyenlőtlenségnek áldozatai is vannak. Miért jó az egyenlőségre való törekvés? Mert "az igazság mindig középen van" valahol, és az egyenlőtlenség mindig labilis egyensúlyi helyzet. Ideiglenesen, tervezetten lehet egyenlőtlenséget kreálni (gazdaságilag hasznos), de csak ésszel, okosan. Ami jelenleg van Kínában egyenlőtlenség, az messze nem tervezett, hanem organikusan keletkezett egyenlőtlenség. Amikor külföldiek és szégyenérzés nélkül meglovagolják ezt a tendenciát, helyettük is szégyellem magam. Önző tevékenység ugyanis. (Magyarán: a külföldieknek járó privilégiumokat elfogadni alacsony morális, etikai fejlettségi szintet takar.) Az egyenlőtlenség fölött szemet hunyni, azt elfogadni, sőt a saját hasznunkra fordítani rövid távú, etikátlan cselekedet: hosszú távon megvetés tárgya az, aki ebben cinkos.
Fraternité: testvériesség. Ez sem véletlen: darwinista túlélési szabály. A Föld nevű bolygón nem nemzetiségek élnek, hanem EMBEREK, elsősorban. Lehet fikázni a "pöstieket" Szegedről, vagy a "ruszkikat" Magyarországról, vagy a "ferdeszeműeket" Európából, de ezek mind alacsony IQ-t mutatnak. A különbségeket figyelem előtt tartva, arra koncentrálni ami összeköt, na az az előremutató gondolkodás. Ha valaki Kínában bármilyen formában a saját hasznára fordítja a kínai ultranacionalizmust, urambocsá' leplezetlen rasszizmust, az nem "okos", hanem alja ember. Márpedig sok külföldit lehet megfigyelni Kínában, akik a ló egyik vagy másik oldalára esnek. Pl sok külföldi elfogadja a privilégiumokat, amiket neki biztosítanak, csak azért, mert nem kínai. Ez nem csak egyenlőtlenség (országon belül az lenne), de a testvériesség ignoranciája is. Rassztól, vallástól, nemzetiségtől, stb függetlenül az EMBERISÉG érdekeit kell mindig legelől tartani. De az a külföldi is szégyellheti magát, aki Kínában a kínainak alacsonyabb bért fizet, mert abból több van. Logikus, és gazdaságilag törvényszerű is: de hosszú távon azok a rendszerek az életképesek és dominánsak, ahol pont ezek az "egyszerű" törvényszerűségek kerültek meghaladásra, és egy fejlettebb, testvériességen alapuló rendszer került elfogadásra (lásd Nyugat).
Liberté: szabadság. Ezt talán a legkönnyebb megérteni, mégis sokaknak van vele nehézsége. Sem pénz, sem hatalom, sem dicsőség nem ér annyit, mint a szabadság. És ezt tudja minden ember: csak idő meg intelligencia kérdése, mikor jön rá maga is. Nincs az a hatalom, pénz, dicsőség, amit az intelligens ember el ne cserélne egy kicsivel több szabadságért. A kínaiak persze nem így gondolják, és megmagyarázzák, miért szar a demokrácia, és miért jobb egy agymosás alatt, diktatúrában élni. Ez eddig világos is, darwinizmus, hulljon a férgese. És hullik is. De, hogy pár külföldinek konkrétan MI ilyen vonzó ebben, hogy önmaga dalolva sétáljon a ketrecbe: ez megérne egy tanulmányt. Persze az önző külföldi nyilván úgy gondolkodik, hogy amíg megtartja a külföldi útlevelét, bármikor élvezheti a szabadságot is, tehát őt nem érinti az, hogy Kínában nincs sem gondolati, sem szólás, sem mozgás szabadság. De ez megintcsak önzés: és lásd fent, nincs az a pénz, hatalom, dicsőség, amit az ember a halála pillanatából visszanézve emelt fejjel tudna vállalni, szabadságért cserébe. Nem mindegy, hogy szabad emberek, szabad akaratukból emlékeznek meg valakiről halála után, vagy a cinkosai mennek csak el a temetésére, és a szabad világban csak mint árulókat emlegetik.
Ha valaki nyitott szemmel jár a világban, észreveheti, hogy honnan hova áramolnak az emberek, és milyen motivációkkal. És ha okos, azt is megértheti, hogy neki ebben hol a helye.
És itt kanyarodok vissza az írásom elején említett "kiselőadáshoz". Nyitott szemmel, aggyal meghallgattam, kipróbáltam, megéltem mindkét rendszert: a pofátlan diktatúrát is, és az arcátlan kapitalista demokráciát is. Nem a magyar sem-ez-sem-az féligsült rendszert, nem. Hanem a teljes anarchiát is (Afrika), a kőkemény diktatúrát is (Kína), a kőkemény vadnyugatot is (USA), és a kiegyensúlyozott, fejlett szociáldemokráciát is (Skandinávia). Ezek persze mind-mind sarkított példák, de ahhoz jók, hogy az ember lássa, minden jóban van valami rossz. Mindvégig ott lebegett a szemem előtt a hármas alapelv, ami Párizsban arany betűkkel van az Igazságosság palotája kapuja felett kőbe vésve. És minél többet láttam Kínából, annál jobban értettem, mennyire zsenik a franciák, hogy nem csak maguknak találták ki ezeket az elveket, hanem univerzálisan az emberiségre megpróbálták rátukmálni. Lett belőle egy USA, és mostanában próbálkozik ezekből az eszmékből létrejönni egy működő Európai Unió, Észak-Atlanti Szövetség, ASEAN Union, African Union is. Egy ilyen világban élünk: ahol talán Obamának hála, kis lendületet kaphat a mindig is okosabb, mindig is emberibb francia eszme, a sötétség és rossz fölött.
Ezekkel a szívmelengető folyamatokkal aggasztóan ellentétes pár külföldi magatartása Kínában. Tudatlanok, köpönyegforgatók, megalkuvók, sőt néha árulók. Szégyen ez mindenképp az eszmékre nézve, és csak reménykedni tudok, hogy a tendencia megfordul, és egyre több nemes embert fog kitermelni a Kínában élés, külföldi módra. Mert pont az teszi az embert nemessé, hogy bármilyen helyzetben képes az eszméket a pillanatnyi érdekei FÖLÉ helyezni. A nemes ember mindenhol nemes marad.
A francia szabadságeszmék is örökérvényűek, a homo sapiens faj bármilyen egyedeire nézve. És ezt "elfelejteni" Kínában nem vicces egyáltalán, hanem szégyen.
