Kína

Sosem hittem volna, hogy nekem, mint magyarnak majd más magyaroknak kell erről kiselőadást tartanom... de eljutottunk ide is.

Én még akkor jártam iskolába, amikor az orosz órán azért kaptam pityorkát (5-öskét), mert feltaláltam a cirill f betűnek egy frappánsabb írásmódját. Ugyancsak akkor jártam iskolába, amikor már nem volt muszáj KISZ tagnak lenni, de "melegen ajánlották", mert "anélkül nehéz lesz majd elhelyezkedni". Én juszt sem lettem tag, már csak azért sem, mert így reklámozták. És én még külön orosz órákra jártam, és bár a kispályás korrupt KISZ-t kerültem, mert gittegylet-szaga volt, de a szovjet agymosás nálam teljesen jól működött, azt bekaptam, jó csali volt. Gyűjtöttem a szovjet dalocskákat (valami gyerekmagazinban volt mindig lemez, amit lemezjátszón le lehetett játszani), csacsogtam oroszul, és (ez még ma is igaz) jobban szerettem cirill betűkkel írni, mint latinnal (csóválták is a fejüket sokan, hogy ez hazaárulás, pedig érzelmek ide vagy oda, a cirill betű tényleg szebb és könnyebben lehet írni). A külön orosz mellett választhatóan angolt is lehetett nálunk már tanulni, tehát az orosszal párhuzamosan abban is belevetettem magam. És úgy voltam egyetemista, hogy az orosz tanárunk tanított spanyolt és németet, öröm volt nézni a metamorfózist.

Én még egyetemi éveim alatt úgy dolgoztam állami(lag szigorúan titkos) cégeknél és intézményeknél, hogy bár papíron szocialista ország voltunk, azért ezt senki nem vette a mi köreinkben komolyan, és senki nem beszélt róla. Volt Ludas Matyi és ÉS, hogy az intelligensebb embernek is legyen olvasnivalója (azt a színvonalat máig sem látom viszont sehol), volt piros és kék útlevél (én azon szerencsések közé tartoztam, akinek már gyerekkora óta volt kék, és utazhatott "Nyugatra"), voltak Japánban képzett tudósaink, Amerikában tanult közgazdászaink, és Lomonoszovon végzett párttitkáraink. Szóval teljesen szép és kerek volt a világ.

És akkor valami izgágák átengedték az endékás turistákat Nyugatra vízum nélkül. Mondanom sem kell, magyar izgágák voltak. Beindult egy láncreakció, aminek a hatásait ma is érezzük. Nem sokkal később (sajnos nem voltam otthon, hogy észrevegyem) újabb izgágák átgondolás nélkül hisztisen beleerőszakolták kis svájcunkat az Unióba, mintha bármilyen unióba való tartozásból Magyarhonnak valaha bármi előnye is származott volna a múltban (én csak a fejemet fogtam, hogy "ennyire nem lehet mindenki hülye", de mégis: nem pár eszement találmánya volt ez, hanem keményen népszavazták). Azóta kesztyűs kézzel nézegetem az anyaországot, mert aki két ekkora otromba hibát sorban el tud követni, az több rosszra is képes.

És valóban, az óvatosságra mindig okot adnak a kedves magyarok. Volt egy teljesen korrekt internetto.hu... és mi lett belőle. Aztán volt egy MTI, amely teljesen korrekt híreket tudott adni, már-már a németeket megszégyenítő precizitással és függetlenséggel. Aztán ma már szinte csak fordítanak és ész nélkül másolnak, néha még kínai forrásból is, ami azért nagyon durva. Arról már nem is beszélve, hogy amíg kicsit nem néztem oda, eladták a fejem fölül az egész országot, és ma már nagyítóval kell keresni olyan magyar embert, aki magyar cégnek termel, és a magyar kincstárat hízlalja, nem a külföldiekét (cserébe tartjuk a markunkat, hogy Brüsszelből csöpögtessenek már kis lét).

Szóval csak húzom a strigulákat, és mentem, ami menthető. Szerencsére az a kis magyar szellemi elit, amelyben felnőttem és mind a mai napig körbevesz, nem iszik, nem drogozik, tehát hozzám hasonlóan tisztán lát. Na de: a haranggörbét púposító többség úgy néz ki, egyre kevésbé.

És itt végre kapcsolódik kis mondanivalóm Kínához. Engem eleinte csak küldtek Kínába (ódzkodva, de belementem, és ez volt 1991-ben, amikor még csak ízlelgettük a rendszerváltást), később magam döntöttem úgy, hogy újrázok, mert nem volt elég. Ma már, évtizedes tapasztalattal a hátam mögött minden érdekel, csak Kína nem: sok újat nehéz onnan felmutatni, ami volt-van, az is maximum érdekes, de nem tanítható példaértékűen. A kis magánstatisztikám szerint a Kínába látogató külföldiek (nem csak magyarok, sőt: az én kínai külföldi ismerőseim többsége nem-magyar) logikailag könnyen kikövetkeztethető okokból és céllal próbálkoznak, és ennek megfelelően járják végig a kötelező pokoli bugyrokat. Eddig minden világos és kerek.

Na de: azt még a legmerészebb álmomban sem gondoltam 1991-ben, hogy fogok olyan külföldit találni Kínában, aki nemhogy sutba veti a francia szabadságeszméket (ez még csak orvosi eset), de még rá is tesz erre egy lapáttal azzal, hogy előrehajol. Ez akkor annyira abszurdnak tűnt, hogy el sem tudtam volna képzelni. 2009-ben, körbenézve, hogy milyen emberek mit is csinálnak a világban, és azon belül Kínában, úgy érzem ideje egy kis revíziónak.

Kezdjük azzal, mi is a gondom. Az, hogy egy volt szocialista ország állampolgára az új, vadkapitalista gazdaságban nem találja a helyét, és nosztalgiázik: megértem. Emberi dolog, bár nem progresszív. Az, hogy valaki egy hatalmas diktatúrát "nem ért", "nem lát át", azt is megértem. Tényleg sok idő és intelligencia kell ahhoz, hogy az ember bonyolult elnyomó strukturákban felfedezze az ördögöt, mert jól rejti magát, el kell ismerni. Azt is kvázi megértem, ha egy amerikai vagy német unja már nagyon a banánt, és izgatja, hogyan lehet egy "teljesen más logikával" élni, és mégsem éhenhalni. Még azt is majdnem elfogadhatónak tartom, hogy a kisparaszt, aki máshol nem rúg labdába, pár korrupt üzlet után vérszemet kap, és aszongya ide nekem az egész asztalt. Ezek mind-mind emberi dolgok. Gyarlók, megvetni valók, de hát az IQ piramis alján ez a felhozatal. Ahogy a sztoikus gondolkodók vallják, "kell az ilyen is a világnak, alapozásnak".

Amit viszont már fejcsóválással nem tudok elintézni, az az, amikor látszólag intelligens külföldiek előrehajolnak, és önként és dalolva (mint valami mámoros drogos) egy idegen elnyomó gépezet csicskásaivá, cinkosaivá, bűntársaivá válnak. Persze ezek az ítélkező szavak csak akkor nyernek értelmet, HA EGY GONDOLATRENDSZERT VALLUNK.

És itt a bibi. Az, hogy valaki megtagadja a vallását: érthető, megbocsátható dolog. Az, hogy valaki ízlést vált és holnaptól a szőkékre bukik, az is megtörténhet, semmi gond. Na de, hogy valaki a józan ésszel teljesen ellentétesen saját magát hülyítse, elvágja a köldökzsinórt, sőt a fegyvert az ellen fordítsa, aki felnevelte: az már kijózanítóan figyelemre méltó jelenség. Itt most mindegy, konkrétan kik tagadják meg a felvilágosodás tanait, kik gyalázzák meg a francia szabadságeszméket, és milyen alantas érdekek szolgái. Nem a személy a fontos, mert minden ember gyarló, bárki beleeshet a csapdába. A jelenség az, ami aggasztó, és úgy tűnik, hogy bár ideiglenes, de következetes, ezért talán érdemes lehet feleleveníteni, hogy hol a kutya, hol a farka, és ki kit csóvál, a miheztartás végett. Aggasztóan sok Kínában élő külföldi látja nem hiányosan, rosszul, hanem veszélyesen a világot. Ez lehet az ottani agymosás, de lehet az eleve alacsony intelligenciaszint és a kínai élet közötti kölcsönhatás eredménye is.

Vegyük hát sorra, repetitio est mater studiorum alapon a három alapeszmét, ami mind a mai napig igazgatja a világot, és ott is, ahol nem veszik őket figyelembe.

Égalité: egyenlőség. Ez az, amit Európa több-kevesebb sikerrel próbál alkalmazni, úton-útfélen. Kína pont az ellenkezőjével kísérletez: az egyenlőtlenség legabszurdabb műalkotásait hozza létre, már-már humorosan. Nevetni csak azért nehéz, mert a nemzetközi alapelvek szerint az emberi élet továbbra is megismételhetetlen és értékes, és sajnos a kínai egyenlőtlenségnek áldozatai is vannak. Miért jó az egyenlőségre való törekvés? Mert "az igazság mindig középen van" valahol, és az egyenlőtlenség mindig labilis egyensúlyi helyzet. Ideiglenesen, tervezetten lehet egyenlőtlenséget kreálni (gazdaságilag hasznos), de csak ésszel, okosan. Ami jelenleg van Kínában egyenlőtlenség, az messze nem tervezett, hanem organikusan keletkezett egyenlőtlenség. Amikor külföldiek és szégyenérzés nélkül meglovagolják ezt a tendenciát, helyettük is szégyellem magam. Önző tevékenység ugyanis. (Magyarán: a külföldieknek járó privilégiumokat elfogadni alacsony morális, etikai fejlettségi szintet takar.) Az egyenlőtlenség fölött szemet hunyni, azt elfogadni, sőt a saját hasznunkra fordítani rövid távú, etikátlan cselekedet: hosszú távon megvetés tárgya az, aki ebben cinkos.

Fraternité: testvériesség. Ez sem véletlen: darwinista túlélési szabály. A Föld nevű bolygón nem nemzetiségek élnek, hanem EMBEREK, elsősorban. Lehet fikázni a "pöstieket" Szegedről, vagy a "ruszkikat" Magyarországról, vagy a "ferdeszeműeket" Európából, de ezek mind alacsony IQ-t mutatnak. A különbségeket figyelem előtt tartva, arra koncentrálni ami összeköt, na az az előremutató gondolkodás. Ha valaki Kínában bármilyen formában a saját hasznára fordítja a kínai ultranacionalizmust, urambocsá' leplezetlen rasszizmust, az nem "okos", hanem alja ember. Márpedig sok külföldit lehet megfigyelni Kínában, akik a ló egyik vagy másik oldalára esnek. Pl sok külföldi elfogadja a privilégiumokat, amiket neki biztosítanak, csak azért, mert nem kínai. Ez nem csak egyenlőtlenség (országon belül az lenne), de a testvériesség ignoranciája is. Rassztól, vallástól, nemzetiségtől, stb függetlenül az EMBERISÉG érdekeit kell mindig legelől tartani. De az a külföldi is szégyellheti magát, aki Kínában a kínainak alacsonyabb bért fizet, mert abból több van. Logikus, és gazdaságilag törvényszerű is: de hosszú távon azok a rendszerek az életképesek és dominánsak, ahol pont ezek az "egyszerű" törvényszerűségek kerültek meghaladásra, és egy fejlettebb, testvériességen alapuló rendszer került elfogadásra (lásd Nyugat).

Liberté: szabadság. Ezt talán a legkönnyebb megérteni, mégis sokaknak van vele nehézsége. Sem pénz, sem hatalom, sem dicsőség nem ér annyit, mint a szabadság. És ezt tudja minden ember: csak idő meg intelligencia kérdése, mikor jön rá maga is. Nincs az a hatalom, pénz, dicsőség, amit az intelligens ember el ne cserélne egy kicsivel több szabadságért. A kínaiak persze nem így gondolják, és megmagyarázzák, miért szar a demokrácia, és miért jobb egy agymosás alatt, diktatúrában élni. Ez eddig világos is, darwinizmus, hulljon a férgese. És hullik is. De, hogy pár külföldinek konkrétan MI ilyen vonzó ebben, hogy önmaga dalolva sétáljon a ketrecbe: ez megérne egy tanulmányt. Persze az önző külföldi nyilván úgy gondolkodik, hogy amíg megtartja a külföldi útlevelét, bármikor élvezheti a szabadságot is, tehát őt nem érinti az, hogy Kínában nincs sem gondolati, sem szólás, sem mozgás szabadság. De ez megintcsak önzés: és lásd fent, nincs az a pénz, hatalom, dicsőség, amit az ember a halála pillanatából visszanézve emelt fejjel tudna vállalni, szabadságért cserébe. Nem mindegy, hogy szabad emberek, szabad akaratukból emlékeznek meg valakiről halála után, vagy a cinkosai mennek csak el a temetésére, és a szabad világban csak mint árulókat emlegetik.

Ha valaki nyitott szemmel jár a világban, észreveheti, hogy honnan hova áramolnak az emberek, és milyen motivációkkal. És ha okos, azt is megértheti, hogy neki ebben hol a helye.

És itt kanyarodok vissza az írásom elején említett "kiselőadáshoz". Nyitott szemmel, aggyal meghallgattam, kipróbáltam, megéltem mindkét rendszert: a pofátlan diktatúrát is, és az arcátlan kapitalista demokráciát is. Nem a magyar sem-ez-sem-az féligsült rendszert, nem. Hanem a teljes anarchiát is (Afrika), a kőkemény diktatúrát is (Kína), a kőkemény vadnyugatot is (USA), és a kiegyensúlyozott, fejlett szociáldemokráciát is (Skandinávia). Ezek persze mind-mind sarkított példák, de ahhoz jók, hogy az ember lássa, minden jóban van valami rossz. Mindvégig ott lebegett a szemem előtt a hármas alapelv, ami Párizsban arany betűkkel van az Igazságosság palotája kapuja felett kőbe vésve. És minél többet láttam Kínából, annál jobban értettem, mennyire zsenik a franciák, hogy nem csak maguknak találták ki ezeket az elveket, hanem univerzálisan az emberiségre megpróbálták rátukmálni. Lett belőle egy USA, és mostanában próbálkozik ezekből az eszmékből létrejönni egy működő Európai Unió, Észak-Atlanti Szövetség, ASEAN Union, African Union is. Egy ilyen világban élünk: ahol talán Obamának hála, kis lendületet kaphat a mindig is okosabb, mindig is emberibb francia eszme, a sötétség és rossz fölött.

Ezekkel a szívmelengető folyamatokkal aggasztóan ellentétes pár külföldi magatartása Kínában. Tudatlanok, köpönyegforgatók, megalkuvók, sőt néha árulók. Szégyen ez mindenképp az eszmékre nézve, és csak reménykedni tudok, hogy a tendencia megfordul, és egyre több nemes embert fog kitermelni a Kínában élés, külföldi módra. Mert pont az teszi az embert nemessé, hogy bármilyen helyzetben képes az eszméket a pillanatnyi érdekei FÖLÉ helyezni. A nemes ember mindenhol nemes marad.

A francia szabadságeszmék is örökérvényűek, a homo sapiens faj bármilyen egyedeire nézve. És ezt "elfelejteni" Kínában nem vicces egyáltalán, hanem szégyen.

Hát nem tudom, lehet, hogy csak én lennék ezzel így? Véletlenül belenéztem a National Geographic egy műsorába, ahol Jeff és Peter Hutches mutatja be Kína mindenfajta oldalait. Most épp a Three Gorges project kapcsán hajókáztak fel a Yangtzén és bohóckodtak a natgeo pénzén. Ez eddig rendben is lenne, clear-cut business modell: a sok hülye fizet a magazinért és tévéért, ebből a pénzből verbuválnak bárkit, akinek van kedve kevéske pénzért úgy csinálni, mintha értene valamihez. Régi modell, működik.

Mivel úgy rajtoltak, hogy ők eleve "Kínában nőttek fel", már eleve tágabbra nyílt szemmel-füllel készülődtem valami élményre ("na, ez majd kicsit más lesz, mint a 'jé, most járok először Kínában, húdejó!' zöldfülűek vigyorgásai...", gondoltam én). Továbbra sem világos, hogy Kínában születtek-e, kínaiak-e ma is, vagy csak külföldi szülők gyerekei akik ott voltak óvodában pár évet egy kínai óvodában... majd ha időm lesz, ennek is utánanézek.

Mindenesetre ha valaki úgy dobbant, hogy "én itt nőttem fel", akkor az embernek automatikusan nőnek az elvárásai (vagy lehet, hogy ez a gond: pont ezért olyan az előadás, amilyen?). Pl. azt hittem, hogy aki Kínában nőtt föl, az legalább tud kínaiul, vagy legalábbis érti a kínai lélek apró rezdüléseit. Tévedtem. Ezek a fiúk nem is próbálják leplezni, hogy botrányos kiejtéssel és szókinccsel rendelkeznek, és emellett egy texasi redneck érzékenységével állnak hozzá a kínai kérdéshez. A filmben végig csillogtatják az óvodai szinten levő tudásukat: először kínaiul mondanak/kérdeznek valamit, utána angolul utánamondják. Én meg süllyedek el szégyenemben, helyettük is, mert ha a nezők-hallgatók között van, aki tud kínaiul, az vajon mit gondolhat? Na de ez még csak a nyelv ismerete lenne, bocsássuk meg nekik, hogy elfelejtették (bár a rendező dönthetett volna úgy, hogy akkor inkább csak angolul beszéljenek, mert ahhoz jobban értenek).

Na de a CONTENT, a tartalom, az még jobban szemet-fület szúró. Ugye mennek fölfelé a Yangtzén, és kérdezgetik az embereket, hogy azok mit szólnak ahhoz, hogy a faluik eltűnnek, és központi döntésre el kell költözzenek, mert jön a viz, és MEI BAN FA LE (a meibanfale alapkifejezés, enélkül nem szabad Kínába utazni: azt jelenti, hogy "ez van, ezt kell szeretni, pofa be"). Erre a trükkös kérdésre a szerencsétlen kínaiak meg mind mondják (nyilván), hogy "jó ez így, ahogy van", (mert nincs más választási lehetőségük). Ezek a mókás gyerekek meg úgy csinálnak, mintha ez tényleg egy eldöntendő kérdés lenne, azaz lehetne rá nemmel válaszolni.

Na most ezek vagy nem tudják (akkor azért, mert buták), vagy tudják, és direkt csinálják a cirkuszt (akkor meg azért, mert szemetek), de ilyen kérdésekkel hergelni embereket NEM ILLIK Kínában. A kínai embernek NINCS VÁLASZTÁSI LEHETŐSÉGE, bele van kényszerítve egy majomketrecbe (oda született, és mivel a legdurvábban túlnépesedett ország a világon (amiről megintcsak maguk tehetnek, senki nem kényszerítette őket a gyerekcsinálásra), így szinte semmi esélyük a külföldre való emigráláshoz), ahol az erősebb gorilla mindig elveszi a gyengébb banánját, és ehhez ők már generációk alatt hozzászoktak. Tehát miután a párt kiadta az ukászt, hogy most hó-rukkra mindenki feljebb költözik 175 méterrel, vagy dögöljön meg, akkor az ember nyilván a költözést választja. Mivel NEM KÉRDEZIK MEG az embereket Kínában a piramis alsóbb szintjein mielőtt döntenek az ő sorsukról (nincs feedback), ezért kb annyi értelme van hergelni őket ilyen "eldöntendő IGEN/NEM" kérdésekkel, mint a majomtól megkérdezni a ketrecben a főgorilla előtt, hogy szeret-e vajon ebben a ketrecben élni, és mit szól ahhoz, hogy a főgorilla állandóan elveszi a banánját. A kismajom nyilván hátranéz, a hátát majd' átszúrja a főgorilla tekintete, tudja, hogy verés lesz, ha rosszat szól, és persze, hogy nem szól semmi rosszat. És akkor a buta gondozó elkönyveli, hogy ezek a majmok már csak ilyenek, imádják, ha elveszik a banánjukat. Pedig nem. A kínai fejében a következő játszódik le:

"Idejön ez a szőrős barbár majom a fal túloldaláról. A gazdag nagybácsija vesz neki mindent, ami kell, szép ruhát, terepjárót, ami kell. Ez a barbár külföldi idejön és lepaktál a főgorillákkal, mert azoknak kell a külföldi útlevél és korruptak, tehát kéz kezet mos, érdekek találkoznak: a főgorilla megmondja a szépen öltözött külföldinek, hogy ezen a területen ő az úr, tehát mindent csak rajta keresztül lehet csinálni. Ezt a külföldi újságírót azért fizetik, hogy itt bohóckodjon a kamerájával és úgy csináljon, mintha értené a kínai kultúrát. Helyes. Én meg itt szopok amióta megszülettem, kapálok, gyomlálok, aztán a főgorilla mindig elveszi amit termelek, csak annyit hagy meg nekem, hogy életben maradjak. Idejött a párttitkár, és megbeszéltük, hogy odaad egy papírt, hogy mit mondhatok, aztán vigyázzak a számra, semmi Kína elleneset ne gondoljak/mondjak, minden rendben lesz, keltsünk jó benyomást a laowai-ok (külföldiek, nagyorrúak, stb) előtt. Nem ám panaszkodni, mert akkor jön a börtön. Tudom én ezt, nem kell ezt nekem mondani, már megszoktam. Tehát mit kérdez ez a barbár külföldi? Hogy jó-e az, amit a főgorilla csinál, hogy elveszi a banánomat, és lelkileg terrorizál amióta az eszemet tudom? Hát ez teljesen hülye. Erre a kérdésre csak 1 válasz lehetséges, az, hogy JÓ. Ez most teszteli az intelligenciámat, provokál, vagy tényleg ennyire hülye? Nem tudja a saját kis barbár fejével kisakkozni, hogy úgysem talál élő kínait, aki külföldi tévének fog panaszkodni, még akkor sem, ha őszintén tényleg szeretne? És ha talál, akkor is többet árt vele, mint használ, ha ezt a véleményt felhasználja bármire is. Lásd Tibet: minél többet beszél róla a világ, annál keményebben pörköl oda Peking a szegény tibetieknek. Kína olyan mint a konok, elkényeztett kisgyerek, ha ráparancsolnak (vagy megkérik szépen), a válasz egyszerűen kitalálható előre: "NEM, NEM, és CSAKAZÉRTSEM!!"lesz. Mi kínaiak egyszerű emberek vagyunk. Ha valaki kér tőlünk valamit, feltételezzük, hogy azért kéri, hogy neki jobb legyen. Márpedig nekem akkor jó, ha másnak rossz. Tehát egyértelmű, hogy tőlem akárki akármit kér, az csak azt jelenti, hogy AZT NEM fogom csinálni, juszt sem. Nehogy már másnak jó legyen. Ezt sem érti a barom külföldi? Mi kínaiak nem kérdezünk ilyen marhaságokat egymástól, mert értelmetlen időhúzás, nincs információ-tartalma ennek a protokollnak, hogy "Ugye milyen jó minden?" "Igen minden tökéletes!".

Ez a majom külföldi tényleg nem érti, hogy nekem itt NINCS VÁLASZTÁSI LEHETŐSÉGEM? Mit provokál ezzel a kérdéssel? Menjen már vissza oda, ahonnan jött, aztán hagyjon minket itt Kínában békében, csináljon riportokat a szabad emberek között. Ha én most azt mondom, hogy én szívesebben laktam volna a saját házamban, és púp a hátamra ez az egész költözés, akkor mit nyerek vele? SEMMIT. A párttitkár leszarja, nekem mi a jó, az csak a saját villájával, Mercédeszével és kanadai útlevelével van elfoglalva. Ha a szabad világ felfigyel rám, nekem itt végem. Mit nyerek? SEMMIT. Mit veszítek? MINDENT. Jön a főgorilla és jól megver, börtönbe vet, stb, hogy a barbár külföldiek előtt hagytam őt arcot veszíteni. A főgorilla MINDEN filmkockát egyesével végignéz úgyis, mielőtt a barbárok leadhatják adásba a szabad világban. Tehát úgyis csak az hangozhat el, ami neki tetszik. Tehát teljesen mindegy, hogy én mit gondolok: azt kell mondjam, amit a főgorilla jónak lát. Tehát azt mondom, hogy NAGYON JÓ MINDEN, csak hagyjanak már békén. Minden rendben: a főgorilla is ezzel az öntömjénező magamutogatással, a külföldiek is a "tényfeltáró" (frászt, ingyen kínai utazás") riportjaikkal..."

Nem kell sokáig élni Kínában ahhoz, hogy az ember átlássa az erőviszonyokat. De félórán keresztül hallgatni, hogy "érdekes, hogy mindenki jól érzi magát, és mindenki örül annak, hogy kiebrudalják a házából és egzecíroztatják" egy olyan ember szájából, aki ráadásul nem mentheti fel magát, hogy csonthülye a Kína témához mert most hallott róla először, hanem állítólag "ott nőtt föl", sok gondolatot ébreszt. Ezek a vigyorgó külföldiek, akik csúnyán és primitíven beszélnek kínaiul, vigyorognak, mint a hülye (jó, ezt tényleg meg lehet tanulni Kínában, ha valaki nem vigyáz: minden érzelem helyett a Buddha-mosoly és nagy üres hallgatás, ami ugy jelenthetné azt is, hogy valaki bölcs, de többnyire csak egy önvédelmi reflex, mert az illető nem is tudna semmi értelmeset mondani, ezért úgy csinál, mintha a csönd és vigyorgás mögött nagy bölcsesség lenne), banális kérdéseket tesznek fel szegény kínaiaknak, a válaszokból banális és ROSSZ következtetéseket vonnak le, és a nyomorult natgeo nezők/olvasók pénzéből lefizetnek Kínában pár kiváltságost (főgorillát), hogy ugyan a hecc kedvéért hadd vegyenek el pár banánt a gyengébbtől a kamerák előtt is (repdessenek körbe motoros sárkánnyal, és mivel "olcsó" (helyi paraszt 5 éves béréért repkedhet 10 percet), gyere koma, repülj te is, mert ez nagyon skafa), hencegjenek a piros szőnyeggel (szemrebbenés nélkül fogadják el), a kínai project méretein csodálkozzanak (mármint, hogy NAGY a gát), és félresöpörjék azt az egyszerű tényt (meg sem említik), hogy Kínában már jó rég óta ELŐSZÖR CSELEKEDNEK, AZTÁN GONDOLKODNAK (igen, ebben a sorrendben), ÉS EZ NEM JÓ. Nyugaton már rájöttünk, hogy fordítva jó (1. tervezés, 2. kivitelezés, nem fordítva)... Megemlítik, hogy a kínaiak úgy húzták fel a gátat, hogy azért nagyon nem gondolkodtak előre, hogy mi lesz akkor, ha kapnak oda egy bombát, és a víz elárasztja fél Kínát... (Mint ahogy azt sem gondolták végig, hogy ha lelövik a saját műholdjukat előzetes bejelentés nélkül, azzal is csak húzatnak még egy strigulát, azaz rontják a túlélési esélyeiket, régebben). Mint dagadt elkényeztetett kisgyerekek a porcelánboltban, úgy lépegetnek a sakktáblán, hogy néha pár köhécselés között vissza kell állítani a levert bábukat (mert "véletlenül" belerúgnak az asztal lábába), visszaléptetni a csaló/illegális lépéseket (amíg nem nézel oda, megpróbálják levenni a bábuidat vagy ízlésük szerint átrendezni a sakktáblát), és néha fel kell vonni a figyelmüket, hogy ne azt lépjék, mert 3 lépésen belül matt lesz a vége (és nem szeretnénk ilyen gyorsan bemattolni őket, mi még szeretnénk játszani). Nagyon jó szórakozás a mai kínai felhozatallal "sakkozni" (átvitt értelemben), az biztos. De ez a két "ott felnevelkedett" szőke kékszeműt nem zavarja, ők valami teljesen más világban élnek, ahol minden nagyon szép, minden nagyon jó, és ahol az ilyen substandard semmitmondásért fizetnek.

Hát ennyi dilettantizmus után szomorúan nyomom meg a FELVÉTEL VÉGE gombot, és nem is tudom, érdemes-e ezt a próbálkozást bárkinek is megmutatni. Csalódott vagyok, mert a National Geographic a múltban a legrangosabb, legminőségibb lapok közé tartozott. Az átkosban az ÉS és a Ludas Matyi mellett ez volt a harmadik olvasható információs forrás. Ennyire felhígult volna 2008-ra? Már nem találni igazi Kína szakértőket? Vagy ez a két gyerek szeretett volna valami tényleg minőségit alkotni, de az utolsó pillanatban beleköpött a kínai cenzor a levesükbe, és "ez lett belőle"? És úgy döntöttek, hogy még így, megnyirbálva, hazug cenzúrázott változatban is jobban megéri leadni adásba, mint kidobni a szemétbe? Legalább őszintén odatették volna a végére, hogy ez nem a natgeo munkája volt, hanem az agyoncenzúrázott verzió, ami a KKP cenzoraitól bennmaradhatott. Vagy a Google-hoz, Microsoft-hoz, Yahoo-hoz hasonlóan már a natgeo is cenzúrázza, agymossa saját magát, PÉNZÉRT? Ide süllyedt volna az üzleti etika? Csak remélni tudom, hogy én látok valamit rosszul.

Azt hiszem egyszerűbb, ha azt mondom mindenkinek: menj el Kínába és nézd meg magad. De ne hergeld szegény kínaiakat, légy úriember. Ne kérdezz tőlük provokatív kérdéseket (in English: leading questions, those that lead to one and only answer). Ne vigyorogj, mint a húsvéti malac, mert nincs miért (mellesleg Amerikában se, ott is el lehet tanulni a "hi how are you" (és már el is húztam, nem érdekel a válasz) "keep smiling" modort, nagyon alpári). Ne fogadj el kiváltságokat, mert nem jár neked. Ha valami gyanúsan jó üzletnek tűnik, akkor biztos lehetsz benne, hogy etetnek. Ne paktálj le az erősebb gorillákkal, mert azzal csak felgyorsítod az amúgy is balhés folyamatokat (akivel lepaktálsz csak addig mosolyog rád, amíg az utolsó centig ki nem facsart belőled mindent, utána meg sem ismer az utcán és eldob, mint a mosogatórongyot). Légy jó, belátó, szerény, és próbáld kitalálni, hogyan tudsz SEGÍTENI Kínának (a kínai embereknek, a népnek, azoknak, akikhez nem engednek téged hozzáférni a strázsáik) abban, hogy visszanyerjék régi szép mivoltukat, amikor még igazságosság volt, amikor a tudásnak hatalma és tisztelete volt, amikor a vezetőket kemény vizsgákkal választották (és nem ismeretség alapján lesz valakiből "uralkodó osztály"), és hosszú távon gondolkodtak az emberek (nem 1 éven belül profitábilis kaparj-kurta projektekben). Ebben segíts nekik, ne bohóckodj.

Azért tessék csak megnézni a filmet, a többit is, aztán kommentezni... :-) Mindenből lehet valamit tanulni, ezekből a filmekből is (bár nem helyettesítik a Kínában személyesen szerzett tapasztalatokat, azt mindenkinek magának kell megszereznie).

Tényleg csak kicsit és röviden, mert amúgy mindent meg lehet róla találni a neten, ha az ember tud angolul, és keres. Pár "eredeti", és nem-magától-értetődő gondolatot mondanék viszont.

1. Általános tévhit, hogy a kínai "nehéz" nyelv. Olyannyira általános, hogy sok helyen lehet ezt látni leírva, és a nyelvek csoportosításánál a kínai a nehezebben tanulhatók között van. Én másképp látom. Véleményem szerint a kínai a legkönnyebben tanulható nyelvek egyike: viszont SOKÁIG TART. Azaz, ha a nyelvtanulást két paraméter szerint osztályozzuk: az X-tengelyen a vele eltöltött időt, az Y-tengelyen pedig a hozzá szükséges agyi kapacitást (logikus gondolkodási képességet) ábrázoljuk, akkor a kínaihoz egy lapos, de elnyújtott görbe tartozik. Ha jó módszerrel tanulja az ember (és erről a módszerről írok könyvet éppen), akkor minden fázisban könnyen lehet haladni. Sehol nem akad az ember nehezen érthető fogalmakba, vagy nehezen használható struktúrákba. A kínai nyelv valójában pofon egyszerű. Ahol vannak nehézségek, azok mind olyanok, hogy egy kis ideig nehéz, majd amint az ember "rákattan" ("beugrik" neki a különböző világlátás, logika), utána könnyen tud haladni. Ilyen nehézségek pl az a) kiejtés ötfajta hanglejtéssel, b) szórend, c) kultúra megismerése és megszeretése, és d) írás. Egyik sem "nehéz", a szó vertikális, minőségi értelmében. A legegyszerűbb lelkek is könnyedén meg tudnak tanulni kínaiul (ha megnézed, a kínaiul tanuló/tudó külföldiek átlag IQ szintje hol van, bizony nem a legmagasabb), viszont cserébe nagyon sok időt kell vele eltölteni (magyarán: nincs gyorstalpaló kínai kurzus: sem a kultúrát, sem az írást, sem a kiejtést nem lehet hipp-hopp elsajátítani, hanem kemény évek kellenek hozzá). Javaslat: ne higgyük azt, hogy nehéz lesz megtanulni (nem lesz nehéz), viszont készüljünk fel rá, hogy sokáig fog tartani.

2. Tehát kínaiul könnyű megtanulni (nem kell hozzá kifejezetten fejlett agy), viszont sok időt kell rá áldozni (és ezt nem lehet megkerülni, tehát az ember azzal a döntéssel, hogy a kínai nyelvet valamilyen szinten meg szeretné tanulni, automatikusan egy hosszú távú döntést hoz), és érteni kell a jövőbeni hasznát, mielőtt az ember belefog, pont azért, mert kínaiul nem lehet "miért ne" alapon megtanulni. A második tévhit, hogy "sokan beszélnek kínaiul", _ezért_ érdemes megtanulni. Hát _azért_ semmiképp sem. Ugyan szigorúan matematikailag elemezve valóban a kínaiul beszélők halmaza számos (egy millárd fölötti), de egyrészt ezek 95%-a koncentrálva Kínában találhatók, másrészt a mennyiségből nem lesz automatikusan minőség, azaz sok emberrel tudna az ember elvileg beszélni, de MIRŐL? Az első bibi, hogy HOL vannak ezek a beszélők, azért fontos, mert ha az ember a kínai tudását szeretné használni, akkor ezért Kínába kell menjen (kivéve a többi megoldást, amelyek viszont létszámban elenyészők). Miért gond Kínába menni? Nem gond. Viszont érthető, hogy azonnal be van limitálva az ember, tehát a nyelv hasznossága azonnal csökken. Külön érdekes megfontolni, hogy Kína nem nyitott ország, tehát sokaknak sok kompromisszumot kell kötni, ha ténylegesen Kínában akarnak hosszabb időt eltölteni (azaz nem könnyű ki-be ugrálni Kínába/ból). Másrészt Kína sajátos történelme és kultúrája miatt "mennyiségileg" ugyan lehet Kínában sok emberrel kommunikálni, de annak a kommunikációnak a "minősége" már erősen megkérdőjelezhető (azaz, "mit értem el azzal, hogy ezzel az emberrel x időn keresztül kommunikáltam"). Javaslat tehát: előre fontoljuk meg, hogy MILYEN CÉLBÓL szeretnénk hosszú éveket áldozni a kínai nyelv megtanulására. Jó példának lehet felhozni az ősi kínai szövegek eredetiben való olvasásának képességét, vagy a pán-ázsiai kultúra jobb megértését a nyelven keresztül, vagy egy életen keresztül a kínai nyelvvel való foglalatosságot, mint magát. Ezek mind érthető érvek. Rossz példa, ha valaki azért akar megtanulni kínaiul, hogy több kínaival tudjon beszélni, vagy azért, hogy jobb üzleti pozícióba kerüljön. Erről a következő pontban.

3. Tehát a következő lépés, miután már tudjuk, hogy nem kell különösebb tehetség, segg viszont annál nagyobb a kínaihoz, és eldöntöttük, hogy más tevékenység kárára jópár évet arra szánunk, hogy elmélyedjünk a kínai nyelvben: a reális jövőkép előrefestése, azaz reális tervek szövése. Azaz, meg kell érteni, hogy maguk a kínaiak honnan jöttek, hova tartanak, hogy összhangban legyen a mi tervünk az övékkel. (Persze akkor sincs nagy gond, ha nem vagyunk összhangban, de akkor az egész "project" értelmét veszti, es marad a l'art pour l'art kínai nyelv tanulás a kínai nyelv tanulás kedvéért: érthetően nem egy vonzó alternatíva.) Itt is van egy tévhit, amit szeretnék eloszlatni. Sajnos sok helyen szajkózzák azt a marhaságot (és sokan, érthetően saját érdektől vezérelve ezt visszhangozzák, anélkül, hogy kicsit elgondolkodnának a teóriájuk matematikai képtelenségéről), hogy a kínai majd világnyelv lesz, ezért érdemes már most tanulni. Egyrészt a kínai borítékolhatóan sosem lesz világnyelv, másrészt ha az lenne, akkor sem kell előre ezért tanulni, bőven ráérnek majd az unokáink (ugyanis ha a kínai valami CSODA folytán (mert racionálisan lehetetlen) mégis felváltaná az angolt vagy franciát, mint világnyelvet, onnantól kezdve már nem neked, hanem a kínaiaknak lenne az érdekük, hogy te azt beszéld, tehát elvileg megtennének mindent, hogy a világ tanulja is a nyelvet: csakúgy, mint ma az angolt lehet tanulni mindenhol a világon). Na de miért nem lesz sosem világnyelv? Csak pár könnyebben érthető érv: lásd fent, a nyelv a jelenlegi formájában nem tanulható gyorsan, praktikusan. Nem csak nem tanulható, de nem is használható, és nem is tanítható könnyen, egyszerűen, gyorsan (aki tud kínaiul, az tudja). Egyszerűen szólva: egy már régesrég meghaladott nyelv, a föníciaiak óta (3500 éve) van már jobb nyelv, és azt használja a világ másik fele. Egy másik pofonegyszerű érv: túl sok jelenleg erős játékosnak ezen a glóbuszon nem érdeke, hogy a kínai tovább terjeszkedjen, mint ahol most van. Ezek minden létező eszközzel meg fogják akadályozni, hogy az angol a befolyásából veszítsen, vagy a kínai a befolyását növelje. Ne feledjük: ma már rég mindenki mindenki másról tud mindent, tehát másképp játsszák a mai játékokat, mint a múltban. Javaslat tehát: ne legyenek rózsaszín álmaink arról, hogy a kínai nyelv valaha is hasznosabb lesz, mint ami ma. Nagy valószínűséggel nem lesz.

4. További tévhit, hogy a) valaha is meg fogunk tudni tanulni anyanyelvi szinten kínaiul, és b) a kínaiak nagyon becsülni fognak minket azért, hogy tudunk kínaiul. Egyrészt a kínaiak előbb kezdték (születésüktől fogva kínaiul tanulnak), és lásd fentebb, a kínai tanulásához idő kell (semmi más), valamint egy egész életen keresztül lehet tanulni a több, mint 50 ezer jelet (ismerek nagyapót is, akinek lehet új jelet mutatni), tehát matematikailag lehetetlen "elébük kerülni". A tipikus magyar forgóajtós izzadságszagú törtető hozzáállás itt sem működik. Bele kell törődni, hogy még ha te vagy az ügyeletes kínai zseni is, mondjuk a magyarok közül aki a legjobban tud kínaiul, akkor is egy nagy senki vagy Kínában. Egyrészt a fenti érv miatt (mindig lesz Kínában valaki, aki nálad jóval jobban, szebben, stb beszéli a nyelvet), másrészt a kínai kultúra miatt. Kína hatalmas és ősi kultúra. Egy kínai SOHA nem fogja elismerni, hogy egy barbár külföldi jobban beszéli a nyelvét, mint egy kínai (még akkor sem, ha ez igaz lenne, valami csoda folytán). Tehát roppant csiklandozó, érdekes érzés egy kínai számára kínaiul jól beszélő "majommal" (külföldivel) diskurálnia: meglepő és félelmetes egyszerre, mert kínai külföldiben SOHA nem bízik meg 100%-ban, ezért gyanús, ha egy majom túl jól beszél kínaiul. Rögtön felmerül a kínaiban, hogy hogyan, és legfőképp MIÉRT áldozott hosszú éveket a barbár külföldi erre a célra. A bizalom sosem lesz teljes, és a kommunikációban kicserélt gondolatok is mindig "megbélyegzettek" maradnak. Azaz paradox helyzet: még ha jól is tud valaki kínaiul, sokszor jobban jár, ha ez nem derül ki.

Remélem a fenti pár tévhit-eloszlatással a frissen megfogalmazódó kínai nyelvtanulási gondolatokat rendszerezettebb, reálisabb és gyümölcsözőbb keretbe tudtam foglalni. Nem tudok egyértelmű igennel vagy nemmel válaszolni olyan kérdésre, hogy "érdemes-e kínaiul tanulni". A fentiek figyelembevételével mindenki sakkozza ki magának, hogy mennyi időt, energiát akar a kínai nyelv tanulásába fektetni, és később milyen céljai vannak az így megszerzett tudással.

Ha már valaki úgy döntött, neki megéri belefogni, akkor az alábbi tanácsaim lennének:

A. Először mindenképp Tajvanon kezdjen tanulni (ha csak van rá lehetősége, de manapság ez könnyen megszervezhető). Több oka is van. Egyrészt Tajvanra sokkal könnyebb utazni, és ott élni, mint a népi Kínába(n). Másrészt a kínai kultúrát Tajvanon lehet sokkal jobban megtanulni. Harmadrészt a megfelelő kiejtést és írást csak Tajvanon lehet megtanulni. Negyedrészt a tananyag mentes a politikai agymosástól, ami később nagyon fontos szempont lehet (sokan, akik a népi Kínában kezdték a kínai nyelv tanulását, egyidejűleg sok baromságot is tanultak, ami később kárukra válik, ha normál országokban próbálnak szerencsét). Végül azért, mert Tajvanon egyszerűen jobban tanítják a nyelvet.

B. Ne az írással kezdje. Először tanuljon meg beszélni, és próbálja meg ignorálni azt a bosszantó tényt, hogy mondani már tudja, de olvasni/írni nem. Ha az ember tudatosan el tud ettől vonatkoztatni, sokkal gyorsabban lehet haladni, és az írást később, már jól beszélve a nyelvet könnyebben meg lehet tanulni. Gondoljunk itt a kisbabákra, azok is mire iskolába kerülnek és írni tanulnak, már tudnak beszélni. Fontos ugyanazt a pattern-t követni.

C. Ügyeljünk a helyes kiejtésre, már a kezdettől fogva. Ez nagyon fontos. Ne elégedjünk meg "chabuduo" (körülbelüli) helyességgel: mondjunk mindent 100%-ban ugyanúgy, ahogy a helyiek. Erre azért fontos már a kezdettől fogva ügyelni, mert később nagyon nehéz a rossz kiejtésen változtatni, ezt rögtön az elején kell beidegezni. Sajnos sok olyat ismerek, aki elvileg tud kínaiul, de olyan csúnya kiejtéssel beszél, hogy nem öröm vele a diskurzus.

D. Amikor már tudunk írni, megint fontos, hogy csak szépen, kalligrafikusan írjunk. Amit csak lehet, kézzel írjunk, és ne számítógéppel! Egyrészt kézzel írva többet értünk meg az adott karakter lényegéből (fontos a vonások sorrendje ugyanis), másrészt ha nem gyakorolunk eleget, egyszerűen elfelejtjük. A kínai jel a "kezünkben" kell legyen, nem a fejben. Ez nagyon fontos. Sok olyat ismerek, aki felismerni még tudja, de leírni már nem a jelet, mert olyan régen nem írt kézzel. Ugyanakkor az idő 20%-ában igenis számítógéppel is KELL írni, mert csak így rögzül a helyes pinyin az ember fejében. Apropó: a sokfajta írásmód közül mindenképp a PINYIN-t tudom javasolni.

Tehát: helyes kiejtés, helyes (és szép) írás, és helyes PINYIN. Ha ez a három megvan, már csak szokni és gyakorolni kell a nyelvet, és sínen van az ember. Ja, és fontos, hogy ne támasszunk nagy elvárásokat, és ne higgyük, hogy jó dolog kínaiul tudni. Sok szerénységgel, bölcsességgel később kibírható lesz, hogy tudunk kínaiul IS, de semmiképp se ragadjunk le a kínainál, annyira nem hasznos az a nyelv. Mindenképp lépjünk tovább, és ismerkedjünk meg a japánnal (mely a szótagírásával egyszerűbb falat lesz a kínai után, bár a nyelvtannál egyenlít a japán is), és az egyszerűen zseniális koreaival is (ezek a zsenik kb 600 évvel ezelőtt rájöttek, hogy jó dolog a betűírás, és áttértek). Ha valakit különösebben érdekel a buddhizmus és a keleti spirituális világ, akkor még érdemes lehet a bengáli és tibeti nyelv tanulmányozása. Ezek roppant kifinomult nyelvek, (szerintem) könnyen tanulhatók (logikus a felépítésük, sőt az írásban még a modern nyelvek előtt is járnak), viszont a kínaihoz hasonlóan "csapdák": komoly szintű ismeretük világszemléleti változáshoz vezethet, tehát jó előre el kell dönteni, hogy azon a sínen kívánjuk-e az életünket tovább folytatni, mert ha nem, onnan általában nincs visszaút.

Ha valaki általában szeret nyelvet tanulni, és ennek keretében érdekli a kínai, akkor azt mondanám, hogy ne hagyja ki. Ha az ember általános érdeklődést mutat a világ nagy nyelvei iránt, akkor azt javasolnám, hogy az alábbi nyelveket tanulja meg: angol, francia, német, orosz, spanyol, portugál, olasz, kínai, arab, japán, holland, és eszperantó. Legutóbbit érdemes legelőször megtanulni, úgy a többi is könnyebb.

Ennyi mára, remélem volt, akinek segítettem..

Ez most rövid lesz és velős. Aki olvassa, adja át, és reménykedjünk, hogy megfogantatik a jótanács.

Hála a jó Istennek kevés időm és energiám van arra, hogy a magyar sajtót vizslassam, de amikor kevés időm engedi, belepislantok. Bár ne tenném. Továbbra is csak az ÉS (Élet és Irodalom) és a HVG a még-még olvasható orgánumok. A többit inkább nem jellemezném, mert őszinte ember vagyok, de nem szeretek másokat bántani.

Amiért most szólok, az a betegesen fel-felbukkanó "parasztos" átírása a kínai szavaknak. Legtöbbször helységneveknél fordul elő, de manapság annyira divatos dolog lett Kínával kapcsolatban bármilyen piszlicsári, jelentéktelen dolgot hírként leközölni, hogy a kínai Kovácsok és Szabók neveit is szépen átírják a magyarok.

Két gondom van ezzel.

1. A legjobb lenne, ha nem erőlködne a mi kis maroknyi országunk, és beállna szépen a sorba, és rendesen PINYIN-nel írná a neveket, mint teszi azt minden jobban nevelt ország. Teljesen felesleges feltalálni a spanyolviaszkot. A pinyin-t nem is kell átírni, mert az egy-az-egyben csak szépen átmásolandó azokból az angol-német-francia nyelvű hírforrásokból, ahonnan a magyar zsurnaliszták táplálkoznak. (Ha esetleg nem megbízható forrásból, hanem "saját kútfőből" írogatnának, akkor sem lehet nehéz, mert aki tud kínaiul, az tudja, hogy a latin betűs átírás legelterjedtebbje a pinyin.) Ha pedig urambocsá' valaki "eredeti" (népi) kínai forrásból próbálna infót lemagyarítani, akkor inkább csendben maradok, mert az már medikus barátaimat jobban érdeklő eset.

2. Ha már mindenáron jobbat akar kreálni a pinyin-nél a nyakas magyarja, akkor meg hegyezze a fülét. Mert amit ma magyarul lehet leírva látni, mint "kínai" szavakat, azt ha egy magyar tényleg kimondaná (Isten ments!), élő kínai nem értené meg, az biztos. Lehet próbálkozni a magyar hangzókészlet kínaihoz való idomításával, csak hát eléggé kacifántos lesz, mert sok hangzó nálunk nincs, és sokáig kell gyakorolni, mire belejön az ember. Egyszerűbb egyszer-s-mindenkorra megtanulni a pinyin kiejtési szabályait (google megtalálja), és azt használni.

Ha valakinek van jobb ötlete, kivele. Én ezt javasolnám. 

Kínában élni jó dolog. Nyugaton élni is jó dolog. Tulajdonképpen bárhol élni jó dolog, ha az ember tudja, mit csinál. Előző bejegyzésemben általánosságban utaltam rá, hogy milyenek vagyunk magyarok, amikor "fórumozunk". Kritikám az, hogy sokan nagyon kevés "tudás" birtokában nagyon vehemensen írogatnak. Mivel évek óta követem ezt a "vak vezet világtalan" játékot az interneten, ezért gondolom ehhez kapcsolódóan fogok írni. Így sokan felismerhetik a leggyakoribb téveszméket. Ezt helyesbítendő, csináltam egy kis összefoglalót a leggyakoribb félreértéseket megvilágítandó.

Egy kis jelmagyarázat: Kína alatt csak és kizárólag a népi Kínai területeket fogom érteni, azaz HK, Macau, Taiwan és egyéb kínaiak által lakott területeket nem számolok ide. Kínán belül sem homogén a helyzet: bár külön nem fogom említeni, de amit írok, az nagyrészben a Peking-Shanghai vonalra lesz érvényes (a "hatalom" fellegvárai), és minden ehhez hasonlóan erősen központilag kormányzott területre (azaz minden olyan területre, ahol a helyi szabadsági fokok erősen meg vannak nyirbálva, azaz a mindenkori uralkodó legkisebb tüsszentésére reagálnak). Tehát ugyan Shenzhen vagy Zhuhai papíron népi Kínának számít, és amit írok, arra is érvényes: ott ezeknek a hatását erősen ellensúlyozza Peking messzisége és a helyi kultúra rezisztenciája minden rosszal szemben. Nyugat alatt a fejlett országokat értem, és ide itt most nem fogom Magyarországot beleérteni, tehát legközelebb mondjuk Ausztria vagy Olaszország az, amire kell gondolni. De Nyugatnak számít Új Zéland is, Japán is, Korea is, de akár Taiwan, HK és Macau is. Tehát nem bőrszín, nemzetiség, stb alapon van meghúzva a Nyugat határa: hanem úgy, hogy akik az emberi jogokat tiszteletben tartják, és akik nem, plusz akiknek a gdp/capita gazdasági helyzetük olyan, hogy korrupció nélkül is bárki képes szabad, emberi életet élni. A wikipedia ekként foglalja össze, mit is értünk ma Nyugat alatt:

-=-=-=-=-=-=-

In the current political or economic context the term the "West" often includes developed nations in the East, such as Japan, Taiwan and South Korea. However, these nations have different and distinctive cultures, religions (although Christianity is a major religion in South Korea), languages, customs, and worldviews that are products of their own indigenous development, rather than solely Western influences. Japan, in particular, is a founding member of the G8, a member of the OECD, an industrialized democracy, with a high standard of living, high level of human development and a major economic power. All of these are generally accepted political or economic characteristics of Western nations.[1]

There is debate among some as to whether Eastern Europe is in a category of its own. Culturally Eastern Europe is usually more or less accepted into the 'West', mainly because of its geographic location in what is mostly Europe (and cultural ties). It, however, does not fill the traditional economic and living standard criteria which one associates with "The West".

-=-=-=-=-=-=-

Tehát amikor Nyugatot említek, kérem senki se gondoljon kis hazánkra, attól most vonatkoztassunk el, és az igazi Nyugatot hasonlítsuk össze Kínával. Egyébként a magyar mentalitás sokszor félúton van a kínai és a nyugati között, ami nem csoda, ismerve a múltat.

A következő 12 pont a nemrég megírt pozitívum listáról van, csak most más szemszögből vizsgáljuk őket.

1. Diligence, szorgalom. A nyugati ember sem lusta, persze. De nézzük a szorgalmat más szemszögből. Kínában illik elfoglaltnak lenni: ha valaki nem az, hamar megszólják, hogy semmittevő. Nyugaton ha valaki nem dolgozik, mindenki elkezd gyanakodni, hogy valószínűleg milliomos, mert megengedheti magának, hogy ne dolgozzon. Ugyanakkor ez megvan Kínában is: minél magasabbra korrumpálja magát a kínai, annál kevesebbet dolgozik. Tehát itt nincs sok különbség. Viszont: a nyugati ember kreatív, és automatizál. Ezáltal kevesebb munkával többet tud termelni (hatékonyság). Ez Kínában nem sokat ér, mert 1.3 millárd embert kell munkával ellátni: minél kevésbé hatékony valami, annál jobb. Ez egy helyi sajátosság, érthető, de nyugati szemszögből nézve nem mutat fejlettséget.

2. Hierarchia. Nyugaton az emberek keveset gondolkodnak alul-felül elosztásban. A kínai versengés és hierarchikusság egy nyugati számára roppant fárasztó lehet. Sok idő megy el azzal, hogy az emberek Kínában azt definiálják, hogy ki ki alatt/fölött helyezkedik el, és utána is sok energiát pazarolnak arra, hogy az arcot mentsék. Ez nyugati szempontból megintcsak meghaladott, primitív szemlélet: Nyugaton gyorsabban működik a gazdaság, mert az emberek nem azzal vannak elfoglalva, hogy KI mond dolgokat, hanem, hogy MIT mond.

3. Kedvesség. A kínai kedvesség feltételhez kötött, ezért nem őszinte. Egy kínainak az az alap, hogy bárkinek "tisztelnie kell Kínát". Ezzel nyit, így, "barátságosan": először mondd azt, hogy tiszteled Kínát, a kínaiakat, VAKON, anélkül, hogy bármit is tudnál az országról, vagy az emberekről. Ha ezt nem teszed meg, egyetlen ajtó sem nyílik meg előtted. Ebben viszont van egy jó adag logikai hiba. Ugyanis egy ember, aki egy országot vagy embereket nem ismer, nem tudja azt tisztelni sem. A tiszteletet menet közben adja meg az ember, a tapasztalatai alapján. Tehát valakitől egy olyan nyilatkozatot kizsarolni, hogy tiszteli őt, egyszerre illogikus és barátságtalan. Pusztán annak a pszichés megnyilvánulása, hogy a kínai megszokta, hogy a furcsa, barátságtalan szokásai miatt általában nem szerez barátokat sehol, tehát megpróbálja "előre" megszerezni a bizalmat (és nem megszolgálni érte). Ez a logikájuk egyébként sokszor, más helyen is előkerül. Ez eleve rossz lépés kezdetnek, egy ilyen játszmát kínai csak elveszíteni tud, megnyerni NEM. A helyes megoldás a nyitottság (Nyugat): nem kérünk senkit, hogy előre tiszteljen minket: ha miután megtapasztalta, milyen az igazi Nyugat, tiszteli azt, helyes. Ha nem, akkor sincs semmi gond: ha tud jobb helyet/kultúrát, szabad az út, menjen békével.

4. Másolási tehetség. Ez lerágott csont: Nyugaton nem sok tiszteletet kap az, aki bármit is lemásol. Majmolásnak is hívjuk. Ez azért van, mert a nyugati filozófiarendszer (és tudomány) arra alapul, hogy ELŐRE haladunk, azaz fejlődünk. A fejlődés a változáson alapul, azaz ha valami nem változik, akkor nem is fejlődik. Maga a változás önmagában még nem fejlődés, de változás nélkül nincs fejlődés sem. Na most, a másolás pont a változást fékezi, mert egy már létező dolgot/jelenséget reprodukál. Tehát nyugati szemmel nézve "helybenjárás"nak számít, nem értékes tulajdonság. A Nyugat a tömegtermeléshez kitalálta a gyártósorokat és másológépeket, és a statikus dolgokat (amit másolni kell, nem fejleszteni), rábízza egy gépre, felszabadítva ezzel az ember agyát más, előrehaladottabb tevékenységek végzéséhez.

5. Az állandó zabálás, a konyha. Ezt is másképp látják az emberek Nyugaton. A nyugati fölény fenntartását az állandó innováció, kutatás, verseny biztosítja. Ilyen szemszögből nézve 2-3 órát eltölteni azzal, hogy egy homo sapiens a megfelelő mennyiségű kalóriákat beviszi a szervezetébe, időpocsékolásnak tűnik. Ahogy a Nyugat mondja: "nem azért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy éljünk". Ezért van az, hogy a nyugati ember, bár nagy, erős és okos, mégis relatíve keveset eszik (időráfordítás, kalóriabevitel). Egy nyugati embert nem hat meg egy hatvanfogásos étlap, ha háromhoz szokott. Ez visszahat arra, hogy zabálás helyett inkább dolgozik, gondolkodik, termel.

6. Olcsó benzin. Amerikában állami támogatás nélkül is olcsó a benzin, tehát ez relatív. Európában sem a benzin drága (azt világpiaci áron veszi mindenki), hanem a hozzáadott adó. A nyugati fizetésekhez mérten viszont már nincsenek nagy különbségek, mert a liter ár 2-3-szoros, míg a nettó keresetek 5-10-szeresek átlagban.

7. Olcsó telefon. Nyugaton is olcsó, sőt. Amerikában egyenesen ingyenesek a helyi hívások, és a mobil telefonszámok is ugyanolyanok, mint a helyiek (nem lehet megkülönböztetni őket). Nyugaton gyors, fejlett a telekommunikáció, Kínában meg gyorsan fejlődik. Az igazi különbség ott van, hogy Nyugaton nem cenzúrázzák a kommunikációt.

8. Csinos lányok. Ebben annyi az igazság, hogy a kínai (és általában ázsiai) nők nagyon nőiesek. Viszont cserébe a nyugati lányok egyszerre erkölcsösebbek is, és erkölcstelenebbek is (a szó jó értelmében). A szexuális szabadság Skandináviából indult, és mind a mai napig ott dívik a legjobban (a magyar pornófilmezést tekintsük "érdekes jelenségnek", de kultúrálisan nem mérvadó: Skandináviában még mindig jobban űzik ezt a műfajt (is)), és a profi leánykák még mindig szőkék és skandinávok. Ugyanakkor ha valaki szoftveresen finomhangolt úrinőre vágyik, akivel már társaságban is meg lehet jelenni, mert nem kezd el véletlenül köpni egyet, ásítozni, vagy cirkuszt csinálni, akkor is jobban jár egy kifinomult nyugati nővel, mint egy bármilyen jólnevelt, gazdag kínaival. A kínai nőkben (tisztelet a kivételnek) nagyon erősen ott van a neveltetés, márpedig arrafele a csontot a padlóra köpni, böfögni, fingani, taknyot lenyelni, csámcsogni, hangosan ásítozni és nyújtózkodni, vagy publikusan másokat ellehetetleníteni (hisztizni, cirkuszolni) teljesen bevett szokás. A sorjázatlan vélemények hangoztatásáról már nem is beszélve. Egy szó mint száz: egy hercegi fogadásra kínai nővel menni igen nagy rizikó.

9. Kína mérete. Tény, nagy az ország, a fele azonban sivatag, és egy átlag kínainak itt meg is áll a világ. Egy nyugati, éljen bármilyen kis országban (Monaco), az egész világ előtte hever. Bármikor bárhova mehet, szabad. Egy kínai nem. Tehát a nagy országért cserébe kap egy piros útlevelet, amibe nehezen kap vízumot. Valamit valamiéert.

10. A pragmatizmus. Amennyire tud egyszerűsíteni, annyira tud bonyolítani is a kínai. Itt inkább csak az absztrakt gondolkodás hiányát említeném meg: a Nyugat pont attól erős, hogy rájött, hogy olyan nyelvet kell használni, amit könnyű tanulni, tanítani, használni. Ezért lett a századvégére teljesen leegyszerűsített ("amerikai") angol mára a de facto világnyelv, többek között. A kínai SOHA nem lesz világnyelv, és ezt a józanabb kínaiak is tudják, ezért tanulnak gőzerővel angolul.

11. Közlekedés. Bár megszokható, és valóban pofonegyszerű a kínai "logika" (ha lehet ennek nevezni) a közlekedésben: én megyek először, és mindenki más mögöttem. A nyugati, szabályokon alapuló közlekedési morál viszont nagyságrendekkel biztonságosabb, kényelmesebb, és legfőképp: gyorsabb. Nyugaton racionálisan ki van számolva, mely közlekedési rendszer biztosítja N számú ember M számú végpontból egymásba való eljutását a lehető leggazdaságosabb, legbiztonságosabb és leggyorsabb módon. Cserébe ezért a hatékonyságért a vezetőknek meg kell tanulniuk sok szabályt, és nem elég megtanulni: be is kell őket fegyelmezetten tartani. Ez rögtön két előnyt ad egy nyugati vezetőnek: az absztrakt gondolkodási képességet (azaz akkor is megáll a pirosnál, ha konkrétan nem lát autót jönni vagy nincs rendőr a közelben), és a közösség érdekeinek az egyéni fölé helyezését. Ezek máshol aranyat érnek.

12. Gyors változások. Ez a kavalkád inkább a fiatalokat vonzza, bölcs ember tudja, hogy változás a változás kedvéért nem értelmes dolog. Tehát amennyiben a változásnak nincs konkrét fejlődési összetevője, inkább untat, mintsem szórakoztat. A kínai változások inkább csak változások, nem nevezhetők fejlődésnek. A kínai vezetés ugyanis sarokba szorította saját magát: annyi mindent habzsolt össze magának korrupt módon, hogy állandó rettegésben van, hogy ha kitudódik az igazság, neki lőttek (szó szerint). Tehát megy az egyenlőtlen, korrupt tőkefelhalmozás, mely tőke vásárlóereje viszont nagyrészben attól a Nyugattól függ, amelynek az értékrendszerét (főleg emberi szabadságjogok) át kéne venni. Róka fogta csuka. A Nyugatnak sem érdeke, hogy Kína összeomoljon, bár simán elindítható lenne egy ilyen folyamat, mert a madzag vége a Nyugat kezében van. Tehát megy a tessék-lássék "fejlesztés", mely tulajdonképpen semmi más, mint körbe-körbe járás. Ez megintcsak nyugati szempontból nem számít civilizációs vívmánynak. Azt a pár "titkos" fejlesztést, amit nagyon-nem-titkolt világelsőségért végeznek, a Nyugat természetesen már rég ismeri. Ne felejtsük már el, hol a kutya, és hol a farka. Nincs itt sem utolsó pár előre fuss, és a Nyugat szárazon tartja a puskaport. Persze megy a jópofizás minden szinten, de ezt nem kell félreérteni: épeszű nyugati nem gondolja komolyan, hogy Kína baráti ország. Pontosan tudják megfelelő helyeken, hogy milyen gyermekded tervekkel próbálkoznak Kínában, hogy majd ők is feljönnek nyugati szintre. Álomnak nem rossz, de ahhoz át kéne venniük a nyugati fejlődés élesztőjének a receptjét, mely az emberi szabadságban rejlik. Az összes innovációnak, fejlettségnek, tudománynak az emberi szabadság az alapja, az parancsra, felső utasításra, párthatározatra NEM MŰKÖDIK. Az intelligens ember oda megy, ahol hagyják szabadon dolgozni. Pár korrupt, gerinctelen marad, de abból nem lehet versenyezni a szabad Nyugattal. Tehát a "változásokat" Kínában nem szabad fejlődésként értelmezni, sok köze a kettőnek egymáshoz ott nincs. Majd ha egy kínainak lehet tulajdona, szabadon eldöntheti, milyen állampolgár szeretne lenni, szabadon utazhat, szabadon kritizálhat bárkit, akit neki jólesik, retorziók nélkül, majd ha szabadon olvashat a világ minden tájáról cenzúrázatlan híreket, majd ha szabadon megválaszthatja (és főleg: LEválaszthatja) a vezetőit, azaz, amikor kilábal a feudalizmusból, akkor lehet húzni egy strigulát: "Kína lépett egy kicsit előre. Rájött, hogy a feudalizmus meghaladott eszme. Bravó. Ezt mondjuk már jó ideje, mostanra esett le a tantusz. Sebaj." Ameddig ez nem történik meg, és vasszigorral van minden egyes kínai állampolgár sakkban tartva, addig ezek a változások maximum egy cirkuszi körhinta változó, körbe-körbe menő csillogására emlékeztetnek.

Na, mára ennyi fért bele Kína kritikus, nyugati szemmel való megvizsgálásába. Mindenfajta véleményt szívesen látok, tessék csak tessék... (folyt. köv.)