Nehéz nem észrevenni, hogy az egyszer oly hős Nyugat napja hogyan áldozik le, nap mint nap egy kicsit közelebb a horizonthoz. Az, hogy ez valami szép naplemente lesz-e, vagy a darázs mérgében még a világba szúrja-e fullánkját, nem egyértelmű. Az utóbbira sajnos sok utaló jel van, de talán még elkerülhető egy Armageddon.
Ha valakinek jó a humorérzéke, olvassa el ezt a cikket. Bár nem akarom előre lelőni a poént, de hova írjam, ha ne ide: juszt is lefordítom magyarra a több-bekezdéses újságírói "remekművet". Mint azt kis ésszel ki lehet következtetni, az "újságíró" ma már olyan fogalom, ami tragikomikum tárgya mindenhol. A legújabb kedvencem az angoloktól származik, alig pár napja követték el az utolsó kegyelemdöfését ennek a szakmának. A tárgyalás előtt egy nappal meghal a koronatanú. Mit ír a média? "A halál oka ismeretlen, de nem gyanús." Tisztelt bíróság, nincs több hozzáfűznivalóm...
Na de ne bántsuk azokat, akik már minden más értelmes munkára alkalmatlanok, így autómosás, cipőpucolás, takarítás mintájára agymosással foglalkoznak és az ördöggel cimborálnak. Szerencsére senki sincs arra rákényszerítve, hogy ilyen emberek társaságát keresse. Inkább röviden összefoglalom a cikket és lefordítom magyarra egyúttal:
"Mi, a gazdag Nyugat, mely a múltban többször is bizonyítottuk a mohóságunkat, barbárságunkat és erkölcstelenségünket, arra kérjük a civilizált, és GDP-ben nehezen mérhető méltóságú "szegény" Kínát, hogy erőszakolja meg magát (megint), tegye szét a lábát (megint), és hagyja, hogy nyitogassuk az ollót. Legyen a szegény még szegényebb, a gazdag még gazdagabb, és ehhez kérjük a kínai kormány (könnyebb eset) és a kínai nép (ez már nehezebb) együttműködését. Köszönjük."
Mindez persze a cikkben virágnyelven van leírva, hogy nehogy valakinek egyértelmű legyen az üzenet. Olyan ez, mint amikor a szoknyapecér faviccet mond. Lehet, hogy csak én nem nevetek rajta? :)