Tényleg csak kicsit és röviden, mert amúgy mindent meg lehet róla találni a neten, ha az ember tud angolul, és keres. Pár "eredeti", és nem-magától-értetődő gondolatot mondanék viszont.
1. Általános tévhit, hogy a kínai "nehéz" nyelv. Olyannyira általános, hogy sok helyen lehet ezt látni leírva, és a nyelvek csoportosításánál a kínai a nehezebben tanulhatók között van. Én másképp látom. Véleményem szerint a kínai a legkönnyebben tanulható nyelvek egyike: viszont SOKÁIG TART. Azaz, ha a nyelvtanulást két paraméter szerint osztályozzuk: az X-tengelyen a vele eltöltött időt, az Y-tengelyen pedig a hozzá szükséges agyi kapacitást (logikus gondolkodási képességet) ábrázoljuk, akkor a kínaihoz egy lapos, de elnyújtott görbe tartozik. Ha jó módszerrel tanulja az ember (és erről a módszerről írok könyvet éppen), akkor minden fázisban könnyen lehet haladni. Sehol nem akad az ember nehezen érthető fogalmakba, vagy nehezen használható struktúrákba. A kínai nyelv valójában pofon egyszerű. Ahol vannak nehézségek, azok mind olyanok, hogy egy kis ideig nehéz, majd amint az ember "rákattan" ("beugrik" neki a különböző világlátás, logika), utána könnyen tud haladni. Ilyen nehézségek pl az a) kiejtés ötfajta hanglejtéssel, b) szórend, c) kultúra megismerése és megszeretése, és d) írás. Egyik sem "nehéz", a szó vertikális, minőségi értelmében. A legegyszerűbb lelkek is könnyedén meg tudnak tanulni kínaiul (ha megnézed, a kínaiul tanuló/tudó külföldiek átlag IQ szintje hol van, bizony nem a legmagasabb), viszont cserébe nagyon sok időt kell vele eltölteni (magyarán: nincs gyorstalpaló kínai kurzus: sem a kultúrát, sem az írást, sem a kiejtést nem lehet hipp-hopp elsajátítani, hanem kemény évek kellenek hozzá). Javaslat: ne higgyük azt, hogy nehéz lesz megtanulni (nem lesz nehéz), viszont készüljünk fel rá, hogy sokáig fog tartani.
2. Tehát kínaiul könnyű megtanulni (nem kell hozzá kifejezetten fejlett agy), viszont sok időt kell rá áldozni (és ezt nem lehet megkerülni, tehát az ember azzal a döntéssel, hogy a kínai nyelvet valamilyen szinten meg szeretné tanulni, automatikusan egy hosszú távú döntést hoz), és érteni kell a jövőbeni hasznát, mielőtt az ember belefog, pont azért, mert kínaiul nem lehet "miért ne" alapon megtanulni. A második tévhit, hogy "sokan beszélnek kínaiul", _ezért_ érdemes megtanulni. Hát _azért_ semmiképp sem. Ugyan szigorúan matematikailag elemezve valóban a kínaiul beszélők halmaza számos (egy millárd fölötti), de egyrészt ezek 95%-a koncentrálva Kínában találhatók, másrészt a mennyiségből nem lesz automatikusan minőség, azaz sok emberrel tudna az ember elvileg beszélni, de MIRŐL? Az első bibi, hogy HOL vannak ezek a beszélők, azért fontos, mert ha az ember a kínai tudását szeretné használni, akkor ezért Kínába kell menjen (kivéve a többi megoldást, amelyek viszont létszámban elenyészők). Miért gond Kínába menni? Nem gond. Viszont érthető, hogy azonnal be van limitálva az ember, tehát a nyelv hasznossága azonnal csökken. Külön érdekes megfontolni, hogy Kína nem nyitott ország, tehát sokaknak sok kompromisszumot kell kötni, ha ténylegesen Kínában akarnak hosszabb időt eltölteni (azaz nem könnyű ki-be ugrálni Kínába/ból). Másrészt Kína sajátos történelme és kultúrája miatt "mennyiségileg" ugyan lehet Kínában sok emberrel kommunikálni, de annak a kommunikációnak a "minősége" már erősen megkérdőjelezhető (azaz, "mit értem el azzal, hogy ezzel az emberrel x időn keresztül kommunikáltam"). Javaslat tehát: előre fontoljuk meg, hogy MILYEN CÉLBÓL szeretnénk hosszú éveket áldozni a kínai nyelv megtanulására. Jó példának lehet felhozni az ősi kínai szövegek eredetiben való olvasásának képességét, vagy a pán-ázsiai kultúra jobb megértését a nyelven keresztül, vagy egy életen keresztül a kínai nyelvvel való foglalatosságot, mint magát. Ezek mind érthető érvek. Rossz példa, ha valaki azért akar megtanulni kínaiul, hogy több kínaival tudjon beszélni, vagy azért, hogy jobb üzleti pozícióba kerüljön. Erről a következő pontban.
3. Tehát a következő lépés, miután már tudjuk, hogy nem kell különösebb tehetség, segg viszont annál nagyobb a kínaihoz, és eldöntöttük, hogy más tevékenység kárára jópár évet arra szánunk, hogy elmélyedjünk a kínai nyelvben: a reális jövőkép előrefestése, azaz reális tervek szövése. Azaz, meg kell érteni, hogy maguk a kínaiak honnan jöttek, hova tartanak, hogy összhangban legyen a mi tervünk az övékkel. (Persze akkor sincs nagy gond, ha nem vagyunk összhangban, de akkor az egész "project" értelmét veszti, es marad a l'art pour l'art kínai nyelv tanulás a kínai nyelv tanulás kedvéért: érthetően nem egy vonzó alternatíva.) Itt is van egy tévhit, amit szeretnék eloszlatni. Sajnos sok helyen szajkózzák azt a marhaságot (és sokan, érthetően saját érdektől vezérelve ezt visszhangozzák, anélkül, hogy kicsit elgondolkodnának a teóriájuk matematikai képtelenségéről), hogy a kínai majd világnyelv lesz, ezért érdemes már most tanulni. Egyrészt a kínai borítékolhatóan sosem lesz világnyelv, másrészt ha az lenne, akkor sem kell előre ezért tanulni, bőven ráérnek majd az unokáink (ugyanis ha a kínai valami CSODA folytán (mert racionálisan lehetetlen) mégis felváltaná az angolt vagy franciát, mint világnyelvet, onnantól kezdve már nem neked, hanem a kínaiaknak lenne az érdekük, hogy te azt beszéld, tehát elvileg megtennének mindent, hogy a világ tanulja is a nyelvet: csakúgy, mint ma az angolt lehet tanulni mindenhol a világon). Na de miért nem lesz sosem világnyelv? Csak pár könnyebben érthető érv: lásd fent, a nyelv a jelenlegi formájában nem tanulható gyorsan, praktikusan. Nem csak nem tanulható, de nem is használható, és nem is tanítható könnyen, egyszerűen, gyorsan (aki tud kínaiul, az tudja). Egyszerűen szólva: egy már régesrég meghaladott nyelv, a föníciaiak óta (3500 éve) van már jobb nyelv, és azt használja a világ másik fele. Egy másik pofonegyszerű érv: túl sok jelenleg erős játékosnak ezen a glóbuszon nem érdeke, hogy a kínai tovább terjeszkedjen, mint ahol most van. Ezek minden létező eszközzel meg fogják akadályozni, hogy az angol a befolyásából veszítsen, vagy a kínai a befolyását növelje. Ne feledjük: ma már rég mindenki mindenki másról tud mindent, tehát másképp játsszák a mai játékokat, mint a múltban. Javaslat tehát: ne legyenek rózsaszín álmaink arról, hogy a kínai nyelv valaha is hasznosabb lesz, mint ami ma. Nagy valószínűséggel nem lesz.
4. További tévhit, hogy a) valaha is meg fogunk tudni tanulni anyanyelvi szinten kínaiul, és b) a kínaiak nagyon becsülni fognak minket azért, hogy tudunk kínaiul. Egyrészt a kínaiak előbb kezdték (születésüktől fogva kínaiul tanulnak), és lásd fentebb, a kínai tanulásához idő kell (semmi más), valamint egy egész életen keresztül lehet tanulni a több, mint 50 ezer jelet (ismerek nagyapót is, akinek lehet új jelet mutatni), tehát matematikailag lehetetlen "elébük kerülni". A tipikus magyar forgóajtós izzadságszagú törtető hozzáállás itt sem működik. Bele kell törődni, hogy még ha te vagy az ügyeletes kínai zseni is, mondjuk a magyarok közül aki a legjobban tud kínaiul, akkor is egy nagy senki vagy Kínában. Egyrészt a fenti érv miatt (mindig lesz Kínában valaki, aki nálad jóval jobban, szebben, stb beszéli a nyelvet), másrészt a kínai kultúra miatt. Kína hatalmas és ősi kultúra. Egy kínai SOHA nem fogja elismerni, hogy egy barbár külföldi jobban beszéli a nyelvét, mint egy kínai (még akkor sem, ha ez igaz lenne, valami csoda folytán). Tehát roppant csiklandozó, érdekes érzés egy kínai számára kínaiul jól beszélő "majommal" (külföldivel) diskurálnia: meglepő és félelmetes egyszerre, mert kínai külföldiben SOHA nem bízik meg 100%-ban, ezért gyanús, ha egy majom túl jól beszél kínaiul. Rögtön felmerül a kínaiban, hogy hogyan, és legfőképp MIÉRT áldozott hosszú éveket a barbár külföldi erre a célra. A bizalom sosem lesz teljes, és a kommunikációban kicserélt gondolatok is mindig "megbélyegzettek" maradnak. Azaz paradox helyzet: még ha jól is tud valaki kínaiul, sokszor jobban jár, ha ez nem derül ki.
Remélem a fenti pár tévhit-eloszlatással a frissen megfogalmazódó kínai nyelvtanulási gondolatokat rendszerezettebb, reálisabb és gyümölcsözőbb keretbe tudtam foglalni. Nem tudok egyértelmű igennel vagy nemmel válaszolni olyan kérdésre, hogy "érdemes-e kínaiul tanulni". A fentiek figyelembevételével mindenki sakkozza ki magának, hogy mennyi időt, energiát akar a kínai nyelv tanulásába fektetni, és később milyen céljai vannak az így megszerzett tudással.
Ha már valaki úgy döntött, neki megéri belefogni, akkor az alábbi tanácsaim lennének:
A. Először mindenképp Tajvanon kezdjen tanulni (ha csak van rá lehetősége, de manapság ez könnyen megszervezhető). Több oka is van. Egyrészt Tajvanra sokkal könnyebb utazni, és ott élni, mint a népi Kínába(n). Másrészt a kínai kultúrát Tajvanon lehet sokkal jobban megtanulni. Harmadrészt a megfelelő kiejtést és írást csak Tajvanon lehet megtanulni. Negyedrészt a tananyag mentes a politikai agymosástól, ami később nagyon fontos szempont lehet (sokan, akik a népi Kínában kezdték a kínai nyelv tanulását, egyidejűleg sok baromságot is tanultak, ami később kárukra válik, ha normál országokban próbálnak szerencsét). Végül azért, mert Tajvanon egyszerűen jobban tanítják a nyelvet.
B. Ne az írással kezdje. Először tanuljon meg beszélni, és próbálja meg ignorálni azt a bosszantó tényt, hogy mondani már tudja, de olvasni/írni nem. Ha az ember tudatosan el tud ettől vonatkoztatni, sokkal gyorsabban lehet haladni, és az írást később, már jól beszélve a nyelvet könnyebben meg lehet tanulni. Gondoljunk itt a kisbabákra, azok is mire iskolába kerülnek és írni tanulnak, már tudnak beszélni. Fontos ugyanazt a pattern-t követni.
C. Ügyeljünk a helyes kiejtésre, már a kezdettől fogva. Ez nagyon fontos. Ne elégedjünk meg "chabuduo" (körülbelüli) helyességgel: mondjunk mindent 100%-ban ugyanúgy, ahogy a helyiek. Erre azért fontos már a kezdettől fogva ügyelni, mert később nagyon nehéz a rossz kiejtésen változtatni, ezt rögtön az elején kell beidegezni. Sajnos sok olyat ismerek, aki elvileg tud kínaiul, de olyan csúnya kiejtéssel beszél, hogy nem öröm vele a diskurzus.
D. Amikor már tudunk írni, megint fontos, hogy csak szépen, kalligrafikusan írjunk. Amit csak lehet, kézzel írjunk, és ne számítógéppel! Egyrészt kézzel írva többet értünk meg az adott karakter lényegéből (fontos a vonások sorrendje ugyanis), másrészt ha nem gyakorolunk eleget, egyszerűen elfelejtjük. A kínai jel a "kezünkben" kell legyen, nem a fejben. Ez nagyon fontos. Sok olyat ismerek, aki felismerni még tudja, de leírni már nem a jelet, mert olyan régen nem írt kézzel. Ugyanakkor az idő 20%-ában igenis számítógéppel is KELL írni, mert csak így rögzül a helyes pinyin az ember fejében. Apropó: a sokfajta írásmód közül mindenképp a PINYIN-t tudom javasolni.
Tehát: helyes kiejtés, helyes (és szép) írás, és helyes PINYIN. Ha ez a három megvan, már csak szokni és gyakorolni kell a nyelvet, és sínen van az ember. Ja, és fontos, hogy ne támasszunk nagy elvárásokat, és ne higgyük, hogy jó dolog kínaiul tudni. Sok szerénységgel, bölcsességgel később kibírható lesz, hogy tudunk kínaiul IS, de semmiképp se ragadjunk le a kínainál, annyira nem hasznos az a nyelv. Mindenképp lépjünk tovább, és ismerkedjünk meg a japánnal (mely a szótagírásával egyszerűbb falat lesz a kínai után, bár a nyelvtannál egyenlít a japán is), és az egyszerűen zseniális koreaival is (ezek a zsenik kb 600 évvel ezelőtt rájöttek, hogy jó dolog a betűírás, és áttértek). Ha valakit különösebben érdekel a buddhizmus és a keleti spirituális világ, akkor még érdemes lehet a bengáli és tibeti nyelv tanulmányozása. Ezek roppant kifinomult nyelvek, (szerintem) könnyen tanulhatók (logikus a felépítésük, sőt az írásban még a modern nyelvek előtt is járnak), viszont a kínaihoz hasonlóan "csapdák": komoly szintű ismeretük világszemléleti változáshoz vezethet, tehát jó előre el kell dönteni, hogy azon a sínen kívánjuk-e az életünket tovább folytatni, mert ha nem, onnan általában nincs visszaút.
Ha valaki általában szeret nyelvet tanulni, és ennek keretében érdekli a kínai, akkor azt mondanám, hogy ne hagyja ki. Ha az ember általános érdeklődést mutat a világ nagy nyelvei iránt, akkor azt javasolnám, hogy az alábbi nyelveket tanulja meg: angol, francia, német, orosz, spanyol, portugál, olasz, kínai, arab, japán, holland, és eszperantó. Legutóbbit érdemes legelőször megtanulni, úgy a többi is könnyebb.
Ennyi mára, remélem volt, akinek segítettem..